Kutyaprájdot a Balatonra

Egészen 3 évvel ezelőttig macskás voltam. Otthon mindig volt legalább öt, rossz esetben kilenc- tíz macska, akik ki-be jártak a lakásba. Az egyetlen kutya kinnt volt a kertben és a házba nem jöhetett be, én kicsit tartottam is tőle. Akkor még a kutyasuli és a tükörmódszer nem volt menő. Aztán három éve a nővérem beállított egy baba boxerrel, akit meglátott és nem tudott ott hagyni, és véletlenül, ez pont a Balatonon történt.

‘Vidd ki innen a retkes kutyádat má’ a francba, nem látod, hogy ide tilos behozni? Ott a tábla, ki van írva! Itt emberek vannak, nem állatok… majd valaki följelent, azt 50 ezer!’ Óbégatta minősíthetetlen hangon az ipse a parthoz közeli stégről, amit szerencsétlenül pont a lépcső elé sikerült telepítenie, a parttól 2 méterre. Ezen a stégen volt az ötvenes éveit taposó félmeztelen barátnője is, topless.. Nem is tudom mi zavart jobban, az audio vagy a vizuális tapasztalat, aminek áldozata lettem. Majd hasonlókat mormolt a bajsza alatt az éppen a vízből kijövő, amúgy gyerekkoromból kedvesnek ismert bácsi is az utcából. Teljes kirekesztés és gyűlölet volt a hangjában. Gondotam, talán nem ismert meg, jó pár évig nem jártam le a Balatonra. Pedig emlékszem, szüleink régebben együtt bográcsoztak.

Persze az elmúlt 8-10 évben biztos megváltoztam, és már nem az a cuki kislány vagyok, hanem ebben a szituációban a szemét kutyás, aki nem elég, hogy mindenhova odaszaratja a kutyáját, még a Balaton vizébe is beengedi. Uff, na ezt magyarázd ki. És valóban, pár éve tényleg minden egyes Balaton-parti szakaszon, ahol le lehet menni a vízhez, kikerült a kutya tiltó tábla. Micsoda diszkrimináció. Az érthető, hogy a strandra nem lehet bevinni állatot, mint ahogy játszóterekre sem, de egy kövekkel kirakott, utcányi széles partra sem lehet, ezt már túlzásnak tartom. Amúgy a kutyám végtermékét én is felszoktam szedni, mint sokan mások, én sem hiszek a kakitündérben.

Ő baba Zara, az örökmozgó

 

Akkoriban pont úgy volt, hogy én otthon voltam egy fél évet, és mondanom sem kell, Zarával nagyon összenőttünk. De nemcsak engem, hanem még az állatokat nem szerető apámat is megpuhította, például Zara náluk is bemehet a lakásba. Szóval Zara az a kutya, aki mindenkit körbeugrál és nyomaszt a szeretetével bármilyen lelkiállapotban is legyen. És tudom, mindenkinek a saját gyereke, kutyája, papagája a legszebb, legokosabb.

Zara nyáron sanyarú életét a Balatonon tölti, a család pedig jön megy, ő végig lent van és nyaral.

A környék összes gyereke jól ismeri, és rendszeresen megállnak a kerítésnél megsimogatni. Az első évben még bemehetett a vízbe, akkor még nem volt tilos. Nincs is viccesebb egy ázott kutyánál, aki még tart a víztől. Mutatom:

Kétségbeesetten nyüszített a partról, hogy ő bizony be nem jönn ebbe a feneketlen pocsolyába. Csak sok idővel és játékkal lehetett rávenni a fürdőzésre.

Aztán később nem okozott gondot a csónakban utazás és a kisvízben frizbizés sem, a stégról ugrálást még gyakorolni kell…

A vízben lehűti magát a nagy melegben, és nagyszerű, hogy számára a fürdővíz egyben ivóvíz is és a gazdi örömére nagyon gyorsan lefárad. Amúgy napközben pedig marad a homokba ásott lyukakba bújás, vagy a hideg kövön fekvés a 40 fokban.

OK, sétatávolságban már nem vihetem a kutyámat a víz közelébe, csak ha beülünk az autóba és kocsikázunk húsz percet, a hozzánk legközelebb eső, fonyódi kutyabarát strandra. És mi van a környezetterheléssel, a levegő minőséggel? Végülis a friss levegőért is menekülünk ki a városból nyáron.  Aztán nézzük meg, hogy a Balaton vizében hányféle állat lakik? Sirály, kacsa, hattyú, jérce, sikló, béka, halak tömkelege, pióca, kagyló, ritkábban látni hódot és gémet is és még ki tudja mennyi állatot. Ezekre egy esetlen kutya, aki a vízben nem érzi otthon magát, nincs veszéllyel. A fészkelőhelyekre sem veszélyes, mert tart a nádastól, ahol szétvágnák a mancsát a kagylók és a nád. Akit zavar, az az ember.

Mert meg kell bízni a gazdájában, hogy a kutya megkapta a féreghajtót, a megfelelő oltásokat és annyira megnevelte, hogy hívó szóra bármilyen helyzetben visszajön. Amíg ez nincs minden esetben így, addig nehéz érvelni a kutyabarát vízpartok mellett. De nézzünk egy másik szempontot. Amikor a stéget meg kell tisztítani a sirályszartól és halcsontvázaktól, és mindez a tó vizében köt ki, ahol a gyerekek is fürdenek, az is gusztustalan, még sem tiltjuk ki a sirályokat a Balatonból. És amikor régen, egyik nyáron mindenfelé döglött angolna lebegett a víz felszínén, az mennyivel volt visszataszítóbb egy fürdőző kutyánál? Mindegy is, maradt a kutyastrand, de merre induljunk el?

Nem nagy a választási lehetőség, az északi parton három helyről tudunk: Tihany, Belső-tónál a Major utca végénél, Tihany, Sajkodi strand után kb. 6-800 méterrel, Kékkút melleti major és Salföldi bányató. A déli parton szintén három strand az, ahol nem néznek ki, ha kutyával érkezel. Ezek: Balatonföldvár legnyugatabbi partszakaszán, a Rákóczi Ferenc utcában, Balatonbogláron a Matróz közben, Fonyódon a vízi rendőrség melletti szabadstrandon.

Csak azt nem értem, kinek áll ez érdekében?

Ha egyetértesz, osszad, ha vitatkoznál, kommentelj, ha tetszik, lájk.

Minél több kutyastrandot a Balaton partra!

Címkék: