Endre, a Fügeliget gazdája hajtós figura. A bő kétméteres srác lépéseit alig tudom követni, miközben sebesen locsolja az egy sornyi kivijét a hatalmas fügeligetben a zalai Tormaföldén. Lélegzetelállítóan szép helyen vagyunk kora reggel, annyira, hogy egy kilátó is magasodik éppen a liget fölé, mert valaki értelmét látta ide tenni. Azt mondja, csak húsz perce van, rohan. Vele tartok az ültetvényben, robogunk a termetes bokrok között. Idén szép másodtermés várható. Egy-két érett szemet a kezembe is nyom kóstolni, öröm így a rohanás. Megtudom, a hat hektáron termesztett húszféle füge között van hosszúkás „szivarfüge”, kisebb és termetes méretű is, és a szokásos lila mellett sárga színű is. (Nézd csak a fotóalbumot!) Az ízük mesés, kétségkívül nyersen a legfinomabb! Bár Endre tervezi később lekvár, befőtt és aszalvány készítését is sőt, nyitott lenne éttermeknek, cukrászdáknak is szállítani, de ahhoz „előbb egyenesbe kell jönni”. Mondja, miközben hozza a következő vödör vizet.

A fügének a klíma itt határozottan jó. Tormafölde dombjainak remek a fekvése és magassága is, de még szükség lehet egy kis időre, mire eléri termőképessége csúcsát a 2010-ben létrehozott, Európában egyedülállóan nagy ültetvény. Látom én, ő mindent megtesz a siker érdekében. Meséli, minden idejét odakint tölti, sajnos egyszer még locsolni is kellett idén a hőségben, ami bő 1200 tő esetében azért nem egy örömteli esemény.

Most éppen szervizelni viszi a fűkaszát, aztán irány a munkahelyére autókat mosni. Az ültetvény első áttörő sikere például az lenne, ha eltartana egy főt egész évben, én igazán drukkolok neki. Éppen szabadságát tölti a váltótársa az autómosóban, így ő napi 12 órát robotol bent, hogy aztán a napból megmaradt kis időt kint töltse a fügeligetben. Lassan szüret lesz, a növényeket folyamatosan kell figyelni, mert amikor meghirdeti a „Szedd magad” akciót (Aug. 31-én meghirdette! – szerk.), vég nélkül csörög a telefonja és rohangál reggeltől estig, nyitni-csukni a fügés kapuját. Közben valóban be is zárja, ugrom is, nehogy becsukja a sarkam.

Aztán a csinos kis házból kiveszi a kaszát, és jótanácsokat kapok fügeültetéssel kapcsolatban. Meg is nyugtatok most mindenkit, hogy kártevője még nem nagyon akadt a fügének itthon, persze félnivaló mindig van.., így bátran ültessen a kertjébe mindenki, de kizárólag magaslatokon, vagy a házunk fala mellett érdemes, ahol nem érvényesül a kegyetlen hideg, mint például tavaly. Egyébként mínusz 15 fokig amúgy sincs semmi baja.

Pakolja a fűkaszát, csukódik az ajtó és nekem eszembe jut, vajon ilyen ütem mellett van-e, aki még várja otthon? Van, bár hirtelen meg is áll, és elmélázunk azon, milyen türelmes és szerető lehet a kedvese. Mert azt gondolom, bizony mindkettőre szükség van, hogy bírják együtt az élet mostani, a fügeliget nagy durranása előtti, dolgos időszakát. Mert a durranás nagy lesz, csak győzzék kivárni!



Címkék: