Költözés után előfordul, hogy az embernek kicsit több újrafelhasználható hulladéka lesz a megszokottnál. Ilyenkor szépen bepakolja a kocsiba, és elindul vele a legközelebbi hulladékszigethez. Aztán koppan egy nagyot.

A régi lakhelyünktől száz méterre volt ilyen sziget, és fél kilométerre egy másik is. Papír, színes üveg, fehér üveg, műanyag, a szokásos, lyukas bedobós rendszerűek. Naivan azt hittem, hogy ez máshol is így működik. Hát nem.

De legalább az üveges nem volt annyira tele, hogy előtte is törmelék legyen

Elindultam az újrahasznosításra alkalmas cuccal, egy degeszre tömött kombi csomagtartóval, emberi léptékben tömörítve. A sarkon éreztem, hogy baj lesz, mert nem tudom merre menjek, így beírtam a keresőbe, hogy hulladéksziget II. Kerület. Lett is találat, egészen a közelben, állatira megörültem. Nem tartott sokáig a boldogságom, mert ez bizony csak üveg bedobálásra alkalmas. Legalább azoktól megszabadultam, a többinek újabb helyeket kerestem.

És figyi! Nem találtam. Nem írom le a hasznavehetetlen weboldalak letölthető dokumentumokba ágyazott táblázataiban, és beágyazott képeiben kódorgásom történetét, mert uncsi, de az a lényeg, hogy belátható távolságban nincs ilyen izé. Fogtam magam, és bővítettem a keresést a szomszédos településekre is, így kötöttem ki végül Solymáron. A weboldal a vasútállomás elé ígérte a hulladéklerakót, de természetesen ott nem volt ilyesmi.

Szerencsére a jó Öcsibácsi, minden szomszédok megmentője említette korábban, hogy ő bizony az Auchanba viszi a cuccot, ha megtelt az amúgy irreálisan ritkán, havonta egyszer ürítendő szelektív. Ellátogattam az Auchanba, és innentől beszéljenek a képek.

Szemetek. Ti hova teszitek?

Egy sörös feliratú kisáruszállító tett ki éppen göngyöleget, magán célút, és egy furcsa pár próbált ruhához jutni a vöröskeresztes konténerből. Velem együtt három embercsoport. Rajtunk kívül, tucatnyi, dugig tömött szelektíves konténer, és körülöttük száz köbméternyi szemét, ami már nem fért be. Az enyém se fért be természetesen. Itt állok a dilemmával a nyakamban, hogy akkor most itthagyjam, a többi tetején, per mellett, vagy vigyem haza, és pakoljam ki a kocsiból további intézkedésig. Hosszas mérlegelés után otthagytam.

Köszönjük, hatósági áras, központosított hulladékgyűjtés. Nem beszélve a húsz kilométernyi kocsikázás költségéről és környezetterheléséről. Az agyam eldobom. A következő fuvarra kocsit béreltem, és elvittem az uvaron talált dolgokat egy hulladékudvarba, az volt csak az igazi!

Osszad, ha nálad sincs minden rendben hulladékügyileg. Kommenteld, ha minden oké. Ha nincs véleményed, csak lájkold!



Címkék: