Szerző: belsoolga

Emberarcú zero waste – még van hová fejlődni

Másfél éve szinte csak hobbiból rakjuk ki a kukát, mert alig termelünk szemetet. A zero waste, fájdalom, az önmegtartóztatásról szól, de azért mindenről én sem vagyok hajlandó lemondani. Másfél év tapasztalata következik. Gábor kolléga még csak frissen fertőződött meg, nekem viszont már olyan régen kezdődött, hogy komolyan el kellett gondolkoznom, mikor és miért vágtam bele a hulladékmentes életbe. (Erre a „hulladékmentes” kifejezésre még visszatérünk, mert az nem egészen úgy van, ahogy a csillámporos fantáziákban él.) Ha jól emlékszem, annak idején, vagy másfél évvel ezelőtt, egy cikket írtam arról, hogy két diáklány elkezdte Bali szatyormentesítését. Nekik ugyanis nem olyan elvont...

Bővebben

Vidéki lány a városban és vissza

Hamarabb lett balkonládám, mint hűtőszekrényem, és rózsafám, mint kanapém. Ápolgattam, dédelgettem a dézsakertem, termeltem is az első évben két szem paradicsomot, és nagyon büszke voltam rá, hogy még ilyen körülmények között is, satöbbi. Az első megbicsaklás akkor jött, amikor az ötödik kerületből származó anyósom jelezte, hogy jó lenne már lepermetezni valamivel a rózsát, mert tetves.

Bővebben

Kövess minket