Érdekes bejegyzésre bukkantunk a Gault&Millau blogon, ahol egy piaci vásárló élménybeszámolóját tették közzé. A szerző a Fény utcai piacra jár, gyümölcsért, hiszen mostanában a csapból is az folyik, hogy ha “egészséges, jó minőségű, magas beltartalmú és magyar élelmiszert akarunk, akkor ne a multiknál vásároljunk”, hanem menjünk ki a piacra. A poszt írója viszont állítása szerint egyre több furcsaságot tapasztal a magukat őstermelőknek tartó eladóknál, és számos kérdést felvet:
- Hogyan lehet egy őstermelőnek feltűnően széles termékskálája, közel akkora, mint egy kereskedőnek, aki a nagybani piacról szerzi be a mások által termel árut?
- Hogyan lehet, hogy miután lement a magyar eperszezon, hirtelen megjelenik a piacon a “hazai fóliásnak” mondott eper?
- Hogyan lehet az őstermelők standján csepreginek mondott áfonya, amikor Csepregen még nem is érett meg és két héttel később kezdődik a szüret?
A posztban egy igazi őstermelő is megszólal, és választ ad a kérdésre:
“Az „őstermelés” meghatározó része a nagybani piac melletti parkolóban zajlik, 4 és 6 óra között, a Decathlonnál. Az „őstermelők” itt veszik át a termékeket, nagyban. De hát ezt mindenki tudja. Kísértetiesen hasonló a helyzet málnafronton is. A hajdan virágzó magyar málnatermesztés összeomlott, vágják kifelé a málnaültetvényeket, nincs munkaerő, nincs aki leszedje. Mára a málna is Lengyelországból érkezik. A támogatási rendszerünk egyértelműen a nagy gazdagságokat és az ipari gabonafajták telepítését segíti, az értékteremtő kisgazdaság kicsúszott az általános látókörből, maradt mi volt, az általános kamu.”
A teljes írás ide kattintva elolvasható.
Kiemelt kép forrása: Pixabay
