Érezted már útközben, hogy mindjárt bepisilsz? Autó gyorsan félre, susnyásba be. Az hagyján, hogy valami szúrósba guggolsz, de ha emellé még prüszkölni is elkezdesz a parlagfű-tengertől, ami körbevesz, az aztán a kabaré. És az ismerős, mikor egy isteni lecsó után úgy érzed megpusztulsz? És kertészként, vagy tájépítészmérnökként – vagy hasonlóként – szóltak már be, hogy miért választottad ezt a szakmát? Csak azért, mert épp könnybe lábadt, bedagadt szemekkel, kidörzsölt és piros orral szeretnél végre levegőhöz jutni? És lefogadom, hogy neked is van legalább egy ismerősöd – ha nem te magad vagy az -, aki gluténérzékeny, vagy allergiás a szójára, vagy a mandulára, vagy a mogyoróra, vagy mindig valamilyen diétát csinál, mert hol jobbról, hol balról puffad, de nem tudja, hogy mitől.
Nahát, ugye mennyi közös élmény köt össze minket! Ezek a csodás történetek mind-mind nagyon kellemetlenek és – zömmel – az allergén növényeknek köszönhetőek. (A továbbiakban az allergén növényeket úgy definiálom, mint humán-egészségügyi problémákat okozó növények, legyen az akár adott növény pollenjétől (pollenallergia) vagy akár élelmiszerként elfogyasztva (ételallergia vagy ételintolerancia).) Mert ez bizony allergia. És ez ma már egyre több embert érint.
Vegyünk sorra néhány allergén növényt, természetesen a teljesség igénye nélkül! Mivel keresztallergiák (lásd alább) is léteznek, és ma már jellemzőek a pollen-étel keresztallergiák, így emiatt nem rendszerezem pollen, illetve ételallergia szerint az alábbiakban említett növényeket. [A keresztallergia annyit tesz, hogy sok allergiás ember tünete akkor is kialakul, amikor az ő számára allergén növény pollenszintje nem emelkedett a környezetben. Az egymással keresztallergiában lévő allergén anyagok kémiai szerkezete olyan kis eltérést mutatnak, hogy a szervezet nem ismeri fel a különbséget, így reagál mindkét esetben, azzal a különbséggel, hogy amelyik anyagra csupán keresztallergia alakult ki, a tünetek enyhébbek (lehetnek), például: szájüregi viszketés, ajakvizenyő, vagy hasgörcs. Egyre jellemzőbbek a pollen-étel keresztallergiák, legjellemzőbbek a parlagfű-görögdinnye; nyírfa – mogyoró, dió; fekete üröm – kömény, csilibors, paprika, paradicsom, stb.]
Kezdjük a személyes kedvencemmel: a paprikával. Mindenki eszik paprikát és – nagy bánatomra – rendkívül sokat használt fűszernövény is. De azt kevesen tudják, hogy igazából allergén növény, melynek allergiás tünetei lehetnek a hasgörcs, illetve a csalánkiütés. Én személy szerint mindenféle formában rosszul vagyok tőle. Magyarként, ahol a konyha jóformán – Gombóc Artúr nyomán – a kerek paprikáról, a szögletes paprikáról, a hosszú paprikáról, a rövid paprikáról, a gömbölyű paprikáról, a lapos paprikáról, a tömör paprikáról, a lyukas paprikáról, a csomagolt paprikáról, a meztelen paprikáról, az egész paprikáról, a megkezdett paprikáról, az édes paprikáról, a keserű paprikáról, a csöves paprikáról, a tavalyi paprikáról, az idei paprikáról, az őrölt paprikáról, az erős paprikáról és a piros paprikáról szól, nos, az igencsak nagy szívás. De hagyjunk engem, én ilyen téren extrém eset vagyok. Más embereknek viszont a héja megemésztésével akad problémája, akár égető érzés, haspuffadás, rosszullét is gyötri őket. Ezt sokan a rengeteg mennyiségű, emészthetetlen cellulózzal magyarázzák.
A közönséges paprika (Capsicum annuum) ma sokat használt zöldség- és fűszernövény, Közép-és Dél-Amerikából származik, Európába a nagy hódításoknak köszönhetően került. Akkoriban még inkább gyógy- és dísznövénynek gondolták, csak később terjedt el mai értelemben vett használatban. Gyógyászati használata nem meglepő, ki ne ismerné Szent-Györgyi Albert, a paprika és a C vitamin történetét, amelyért a tudós Nobel-díjat is kapott. De nem csupán fontos C vitamin-forrás, hanem más hasznos anyag is megtalálható benne. Egyik legfontosabb a kapszaicin alkaloid – ami miatt erősnek érezni a paprikát, ugyanis az idegvégződéseket ingerli -, amely kiváló a reumára, az emésztésre, a keringésre, vagy akár a migrénre. (Természetesen már gyógyászati felhasználás eredményeként elkészített krém, kenőcs, tapasz vagy gyógyszer formájában.)
Ha pedig gluténérzékenység, akkor essen szó a búzáról (Triticumaestivum) is. Igazából a búza virágzásakor, június körül a pollenkoncentrációja is emelkedett, de ennél a növénynél talán érdekesebbek lehetnek a gluténnel összefüggő betegségek (ételintoleranciák). Először is tisztázzuk azt, hogy a gluténérzékenység, a lisztérzékenység és a búzaallergia nem egyenlő és ugyanaz. A lisztérzékenység – orvosi néven nevezve cöliákia – az árpa, búza, rozs, zab egyik fehérjéjére való túlérzékenységet jelent. A búzaallergia a búza fehérjéire adott kóros immunválasz, míg a nem-cöliákiás glutén szenzitás kiváltója úgymond ismeretlen, orvosilag nem kimutatható és laboratóriumi vizsgálatokkal nem igazolható, de glutén megvonásával kezelhető.
A cöliákia igazából egy autoimmun betegség, amelyre gyógymód nincsen, ám jól kezelhető, méghozzá – mint általában az allergén növények esetében jellemzően – a növény, illetve a liszt elkerülésével, de csak és kizárólag szakorvosi javaslatra, a betegség kimutatása után.
A búza a pázsitfűfélék családjába (Poaceae) tartozik, így nem is olyan meglepő az allergén tulajdonsága, hiszen sok pázsitfűféle az. Jellemzően hosszú virágzási idejűek (együtt áprilistól szeptemberig), így esetükben inkább az elkerülésük javallott, ami különös fejtörést okozhat a fűmagvetés előtti magkeverék kiválasztása során. Ehhez nyilván tudni kell, hogy pontosan melyik növényfaj(ok) pollenjére allergiás a házigazda, amely egy látszólag ijesztő allergiateszttel mutatható ki, de igazából még egy hatévesnek sem kottyan meg. Tapasztalat.
Az évben legkorábbi allergén növényünk a mogyoró (Corylus avellana), már télen és kora tavasszal (február és március, április) virágzik, így okozva problémát a rá allergiás embereknek. A nyírfa (Betula pendula) pollenje pedig április-májusban nehezíti meg a rá érzékeny allergiások életét. S mi több, a nyírfa pollen keresztallergiában áll a mogyoró- és diófélék ételallergiával, mely növények közé tartozik a mandula is. Ez az allergia igencsak veszélyes, a duzzanattól kezdve a nehézlégzésen át, az asztmás rohamokig sokfélék lehetnek a tünetei, illetve a következményei. Biztosan sokan láttátok a Monster in law – magyar fordításban Anyád napja c. filmet -, amelyben Jennifer Lopez és filmbéli kedvese esküvőjét próbálja meg szabotálni a kedves anyós (Jane Fonda) egy kis mandulával, mert a film szerint JLo allergiás rá. (Mutatom, 1:16:00-tól.)
[Az ételallergia és ételintolerancia nem ugyanazt jelenti. Utóbbi annyit jelent, hogy a szervezet nem termel az adott táplálék megemésztéséhez szükséges anyagot, így nehezen emészti meg azt, akár fájdalmakkal, kellemetlenségekkel járhat együtt, mint például hasfájás, görcsölés, hasmenés, vagy szorulás, puffadás, de akár fejfájás, stb.
Az ételallergia viszont az immunrendszer kóros válasza. Az immunrendszer tévesen veszélyesnek ismer fel valamilyen az adott ételben előforduló összetevőt, s elindul egyfajta védekezési reakció az ellen. Amikor az összetevő és az ellene termelt anyagok találkoznak, akkor láthatóak és érezhetőek az allergiás tünetek. A leggyakoribb allergiát okozó ételek, illetve összetevők: tojás(fehérje), kagyló, halak, mogyoró, valamint gyermekek esetében még a tej(fehérje és -cukor) és a szója is.]
A fekete üröm (Artemisia vulgaris) is a legveszedelmesebb allergének közé tartozik, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik, és főként elhagyott, gondozatlan területeken, útszéleken fordul elő. Augusztus végétől, szeptemberen át, még októberben is virágzik, így pollenje a vegetációs időszak végén keseríti meg az allergiások életét. Keresztallergiát mutat – többek között – a paprikával is.
Világviszonylatban is sok embernek okoz bosszúságot az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia). Észak-Amerikában őshonos, onnan terjedt el többek között Európába is. Nálunk alapvetően szántóföldi gyomnövényként jegyezték sokáig, de a nagyüzemi mezőgazdasági művelés során történő gyomirtással nagymértékben visszaszorították, így manapság inkább a szántóföldek szélén, árkokban, mezőgazdasági kiszolgáló utak mentén, valamint leromlott állapotú, elhagyott, gondozatlan, illetve gazdátlan területeken terjed. Azért esik itt most szó róla, mert az utóbbi néhány évtizedben fokozatosan nő a parlagfű pollenszintje a levegőben, amely egyre több allergiás embert eredményez. Az egyre nagyobb teret nyerő allergén növény visszaszorítására már jogszabályt (a 2016.10.29-től hatályban lévő 43/2010. (IV.23.) FVM rendelet) is hoztak, amely szerint a földhasználó és a termelő köteles védekezni a parlagfű ellen (2. § (1) ). Ebből is látszik és a józan ész is azt diktálja, hogy csak és kizárólag saját magunk tehetünk annak érdekében, hogy csökkenjen a parlagfűre allergiás emberek száma, mégpedig rendszeres és hatékony gyomirtással, hogy gyökeresen szüntessük meg a problémát. Szó szerint.
