Jártatok már olyan otthonban, ahol minden a helyén van? Ahol nem csak mosatlan edénnyel vagy összefirkált fallal nem találkozol, de még a kertben sincs mentegetőzés tavaly óta ott ácsingózó műanyag zsák vagy félkész kukatároló miatt. Mert minden rendben van, minden elkészült. Én a múlt héten jártam, életemben először, egy ilyen helyen Uliczki Dóránál, a Velencei-tó partján.
„A Titkos Kert” már úgy két éve sok helyen szembejön velem az interneten. Először a Kertnézőben programsorozat palettáján szemeztem vele, de évről évre mindig lemaradtam a jelentkezésről, mert azonnal elkeltek hozzá a jegyek. Aztán láttam egy jóga csoport hirdetésében is, meg egy ételbemutató plakátján, majd a Facebookon a saját oldalát A Titkos kert néven, amit követni kezdtem. A képek alapján nem vitás, bájos, látványos kert ez, de a tulajdonosról semmi sem derült ki. Ez a dolog pedig egyre inkább kíváncsivá tett, hiszen hogy jut eszébe valakinek rendezvényhelyszínnek használni a saját kertjét? És ez még semmi, mert maga a kert, az is külön program!
Elmentem hát hozzá megkérdezni a részleteket.
Jéghideg van és én vonattal érkezem. Van időm így gondolkodni, milyen lökött is vagyok, hogy egy kert és gazdája életéről télen érdeklődöm. De hát, ilyen az élet, egész nyáron a sajátommal vagyok elfoglalva. Talán majd bent leszünk és képeket mutat…
Amikor megérkezem, kedves minikertet találok a kerítés fala előtt. Ködös, szinte jeges az idő, a kapun bekukucskálok, mielőtt csengetnék. És nini, a kialakított vasrácsos ablak biztos nem láthatna szebbet, főleg télen! Nem lesz itt semmiféle képnézegetés, igazi csemege ez a kert most is!
Amíg várok rá, nyílik az ajtó, pár lépést teszek befelé. Talán úgy 60-70 évesek is lehetnek az árnyat és most éppen zöldet is adó fenyők a kertben sőt, egy hasonló korú dió is van a bejárathoz közel, persze ilyenkor már kopasz. Szépen tervezett, kanyargós útvonal vezet mindenfelé, így a kert végében lévő kis házhoz is, ahova tartunk. A bejáratot is jelentő téli kerten át megyünk befelé. Milyen jó lenne otthonra is egy ilyen! Tetszik, hogy zöldre festették a teljes faszerkezetet és szépen lógatva tartja a csodás szobanövényeket. Mindenféle csecsebecse van, amerre csak nézek, szívet melengető.
És mégis, furcsa hiányérzet suhan át rajtam. Nálunk otthon megkerülhetetlenek a kertben és a házban is a férjem által szépnek gondolt dolgok, tudjátok, a pasicuccok. Amikor kompozíciót készítesz egy vázányi virággal, tobozokkal, aranygömbökkel és ő mellé teszi az autó kiszerelt fényszóró darabját, vagy háromszor olyan vastag fából készít kerítést, mint ahogy az szerinted finoman illeszkedett volna a virágágyáshoz.
Ezzel szemben itt olyan szabadon árad a női lélek, hogy már körülnézni is élmény. Meg is tudom, Dóra a fiával él itt kettesben és szervezi életüket, láthatóan kiválóan. Otthonuk, akár egy lakberendezős magazincímlap, hirtelen nehéz is rá vagy a kertre koncentrálni, tapogatnék mindent.. Pedig sok érdekes dolgot mesél. Megtudom például, hogy tíz évig hitte, ő egy optometrista, aki egész nap szemeket vizsgál, majd szemüvegekkel párosítja azokat. És míg ezzel foglalkozott, a keze azért sosem unatkozott: bútorokat festett át, díszbigyókat gyártott folyton, rendezte a kertet. Papírmániásként persze nem tudta kihagyni, hogy be ne iratkozzon lakberendező és kertépítő képzésekre, miközben családi fészket is épített.
Akinek színesebb és rendezettebb a kertje télen, jelentkezzen!
Mikor kisfiával egyedül maradt, számba kellett venni, mi maradt még, amire építeni lehet? Ezek közül a lista elejére került az a kert, amiért ma sorban állnak az emberek, hogy láthassák. Az 1300 négyzetméteres birodalom ugyan nem közvetlenül a tóparton áll, ám Velencén dupla teleknek számít, ami szerintem sokkal jobb adottság. És egy zsebkendőnyi telken úgyis alig férne el Dóra fantáziája.
A kapuból indulva jobbra egy autóbeálló van kihajtóval, fölé hajló diófával, aminek a másik oldalába nyári konyhát rendezett be. A meleg hónapokra kitelepül a konyha ebbe a rusztikus térbe és Dóra lubickol Vince fiával a kerti élvezetben. Megérdemelten a hat éves kisfiúnak saját kerti háza is van kis kertrésszel a fenyők alatt, néhány nyuszi a kerítésnél, magasított eperágyás a ház naposabb oldalában, itt-ott pihenőpadok. A kerti utak mentén, ahol mindenfelé évelő virágok nyílnak az év többi részében, szétszórtan örökzöld, gömbre nyírt puszpángok és hatalmas, most már sárga díszfüvek éppúgy vannak, mint néhány kerti jukka, örökzöld magnólia vagy egykor csodás hortenziák és rózsák téli maradványai.
Meseszép itt a kora téli színes környezet! Persze ehhez azért nyolc év munkája kellett; bár elnézve a néhány évvel ezelőtt róla készült újságcikkeket, hamar kialakult itt a jellegzetes „titkos” stílus. És míg Dóra kicsit szabadkozik, hogy már hol vannak a nyári szép virágok és árnyékliliomok, meg jaj, csak a kert vázai látszanak, én boldogan nyugtatom meg, mert nyilvánvaló, milyen sokan szeretnének ilyen látványt a saját téli kertjükben. Hát igen, én is…
A nyári konyha és környezete
És ahogy körbesétálunk, a lehető legtermészetesebb módon meséli munkáit a kertben. Csak ámulok, és arra gondolok, holnaptól korábban kellene kelnem… Mennyi erő van ebben a törékeny nőben! Maga emelt szikladarabokból támfalat, építette meg a kerti tavat és környékét, gondozza teljesen egyedül a konyhakertet és a díszkertet olyan jó ízléssel, amilyennel ritkán találkozom. Persze késznek még mindig nem tekinti, de a kertbe tett energia szépen felépített neki mást is a támfalakon kívül.
A kertje nem csak egy privát oázis. Évről évre nagyobb felfedezés neki, mennyi ember kíváncsi rá, és hányan élvezik ezt a helyet azokon a rendezvényeken, amiket ide szervez. Most épp festőművészeket szeretné idecsábítani, hogy leljék örömüket ők is e szabadtéri műteremben. Mert ez a hely nem csak évszakonként változik. A növények sokszínűségének köszönhetően minden héten és nap új arcát mutatja a természet, ez a kert, amit látogatóként magunkba szívunk és eltesszük olyan időkre, amikor valami szívderítőre van szükségünk. Vele élni viszont már más tészta. Gondozni és ritmusba kerülni vele életforma, soha ki nem fogyó örömforrás. Meg is egyezünk ebben, mert mindketten nagy örömünket leljük abban, hogy így élhetünk.
KATT IDE, ALBUM! A kerti dísztó télen sem csúnya látvány 🙂
A látogatók és a kert aztán valahogy mindig tovább görgetik Dóra szekerét. Manapság már abból él, amit az élet tálcán kínált: másoknak tervez olyan kerteket, amiben ő maga is kedvét lelné. Névjegye kézről kézre jár azok között, akik már jártak itt, és azok között, akik ilyenre vágynak: buja, évelős, színjátszós, élettel teli kertre.
Hazafelé menet nem csak a vonat, az én agyam is zakatol, telve erővel, inspirációval. Hívom is gyorsan a férjem, hogy elmeséljem, milyen helyen jártam. Aztán mikor felveszi, alig találom a szavakat, de azért belekezdek: „Eltennéd este a garázs bejárata elé TAVALY odatett rossz széket?”
