A családdal és barátokkal augusztus utolsó péntek estéjén érkezünk Bakonybélbe, leendő szuper hétvégénk helyszínére. Elsőként a helyiek által ajánlott Pikoló Éttermet vettük célba, ahol a kedves tulajdonos mesélte el, hogy készülnek a holnapi nagy megmérettetésre, az V. Magas-Bakony Teljesítménytúrára. Na nem a személyzet fog hegyet mászni, „mindössze” innen indul és ér véget az egész rendezvény, így érkezésünk idején már nagy volt a sürgés-forgás. Ez egész napos elfoglaltságot és készültséget jelent majd másnap, ugyanis nem egyszerre indulnak a különböző kategóriákban versenyzők, minden órában ki- vagy befuthat valaki a nagy kék Decathlon kapun.
Nem is bírtuk ki, hogy reggel ne nevezzük be két- és négyéves örökmozgó fiainkat a sportrendezvény 1 km hosszú Manó Túrájára, amin gyerekek indulhattak. Az ijesztőnek hangzó „teljesítménytúra” bátran kipróbálható, egy meghatározott útvonalon kell végigmenni bizonyos időn belül és az ellenőrző pontokon megjelenni. Kaptak a gyerekek is pecsétgyűjtő papírt, amire a pontokon kutyatappancs-pecsét járt, no meg egy kis frissítő innivaló, gyümölcs és műzliszelet. Sőt, gyerekíjászat, színezés és állatfelismerő játék is, hogy a hegymenet fáradalmát levezessék. Bár meg kell valljam, mi csaltunk kicsit, mert a gyerekek motorral és bicajjal jöttek, így egy-egy szakasz inkább gyorsulási verseny volt, és alig várták a folytatást.
Célba érve helyes bögrét, nyakba akasztót és oklevelet is kaptak, meg kitűzőt, rajta egy túrázó gombával, nagy volt az öröm! A kis gomba egyébként a szervező Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület kabalája, amelynek a vezetőjével is válthattam pár szót. Tunner Levente egy lelkes győri napelemekkel foglalkozó elektromérnök, aki baráti társaságával indította útjának kedvenc hobbijára épülő egyesületét. Hobbija ma már százakat vonz maga köré, meg időnként jó szponzorokat, mert ennek a lendületnek és jókedvnek egyszerűen nem lehet ellenállni, még ezen a forró napon sem. Az 1011 nevezett főt számláló rendezvény felrázta az egyébként is népszerű Bakonybélt, tízméterenként mosolyogva kívántak egymásnak sok sikert a naphosszat túrázók (ugyanis voltak, akik 50 km-t gyalogoltak a csodás erdőkben). A mi manóink pedig végre egyszer nem panaszkodtak délután, hogy aludni kell. Csak kidőltek. 🙂
