A vízelvezető folyókákon, földalatti csatornahálózaton túl is van élet. Sőt, ott van csak igazán: ökologikus vízkezelési kisokos.
Hatalmas esőzések nálunk is vannak, a csatornahálózatot pedig nem erre méretezték. Utcák, terek tervezésekor a közműtervező leméri a tér felületét (esővízgyűjtő felület / m2), megszorozza a csapadékvíz mennyiségével (l/s), számol hozzá még néhány együtthatóval, például milyen burkolatra esik az eső (lefolyási tényező, ami szilárd burkolat esetében 1-hez tart, vízátereszető burkolat esetében 0-hoz), na meg egy átlaggal, a csapadékvíz átlagos intenzitásával (hektáronkénti l/s, ami földrajzi helyzettől függően változik). Aztán erre megépül az esővíz elvezető rendszer, ami évente néhányszor, hatalmas zivatarok esetében egyszerűen nem elég.
Azon túl, hogy a lehulló esővíz késleltetett elvezetésével nemcsak a közműhálózatot kímélhetjük és élettartamát növelhetjük, az értékes esővíz visszatartásával, vagy akár gyűjtésével zöldterületeink és kertjeink is oázissá alakíthatók. Bár Donald Trump szerint a globális felmelegedés nem bizonyított, sokak szerint a Kárpát medence klímája mégiscsak az elsivatagosodás felé halad, a vizek optimális felhasználása tehát számunkra létszükséglet.
Mi az a SUDS?
Bár a magyar egyetemeken is tanulnak erről a közműtervezők, mégsem terjedt el egyelőre az úgynevezett fenntartható városi csatornázási rendszer (azaz sustainable urban drainage systems = SUDS, azaz magyarul szudok, vagy sudok), ami a változatos módon teszi lehetővé az esővíz gyűjtését, lassabb elszivárgását, és hasznosítását a településeken. Igen, a várost akár el is felejthetjük a fogalomból, kistelepüléseken ugyanolyan létjogosultsága van ennek a rendszernek, és nemcsak közterületeken, hanem a kertjeinkben is.
A SUD rendszer a már korábban is használt mérnöki vízelvezetési megoldásokat és a természetben megfigyelhető terepviszonyokat, valamint növénytársulásokat kombinálja egy komplex rendszerben, melynek eredménye egy egészségesebb, zöldebb települési környezet. Nem kell semmi bonyolultra gondolni, nézzük csak:
Melyek a szudok részei?
A rendszer része a fák és egyéb – jellemzően lágyszárú évelő – növények természetes vízfelszívása és párologtatása. A tetők kialakítása zöldtetővé (már a legvékonyabb termőréteg-igényű, szukkulensekkel beültetett tetőkertek is jelentősen hozzájárulnak a csapadék optimálisabb párologtatásához és ezáltal a városi klíma javításához).
A vízáteresztő burkolatok, melyek akár térkő burkolatok is lehetnek, ha megfelelő szemcseméretű alapozással készülnek; de természetesen a szórt kavicsburkolatok hatékonyabbak a nagyobb lefolyási tényező miatt.
Változatosabb tereprendezéssel mélyedések kialakítása, ezek lehetnek gödrösödések, árkok, és a kerti tó vízpótlása is megoldható az esővíz lefolyásának irányításával.
A burkolatokba épített zárt folyókarendszer helyett drénsávok építése, melyek helyben a talajba szivárogtatnak, és dréncsövekkel vezetik el a felesleget (például egy medencébe).
Egy jól működő vízelvezetési hálózat ezek közül több elemet is használ: például a burkolat vízáteresztő rétegrenddel készül, a burkolt felület mentén süllyesztett (vagy szakaszos) szegély épül, a szomszédos zöldsávban tereprendezéssel létrehozott gödrösödés, drénezve, benne az alkalmi elárasztást is elviselő növényzet. Az egyes pontokon elszikkad a víz egy része, ami pedig nem, ugyanúgy a települési csatornahálózatba kerül, de immár sokkal kisebb terhelést ró a csőhálózatra.
Az épületekre és burkolt felületekre hulló csapadék gyors összegyűjtésével és elvezetésével megfosztjuk magunkat egy kellemesebb városi klímától. - kép: thames21
De miért lenne ez jó nekünk?
A fenti eszközök használatával elérhető a szudok alkalmazásának célja: négy komponens együttes javítása. A vízminőség javulása, a vízmennyiség optimális kezelése, a biológiai sokszínűség fejlesztése (kellemesebb élőhely a flóra és fauna számára), kellemesebb környezet kialakítása az emberek számára.
A fenntartható városi csatornázási rendszer, azaz a SUDS alapelvei
a lehulló csapadék tározása és az elszivárgás/elvezetés lelassítása,
a csapadék fel- és kihasználása ott, ahová esett
a víz talajba szivárgásának segítése
a felületeken a víz lassabb elvezetése
szennyezések kiszűrése
szemcsék leülepítése a vízelfolyás befolyásolásával
Mit tehetsz a saját kerteddel?
Ha kertépítés előtt állsz, ezeket a szempontokat vedd figyelembe, kerüld el a monolit (tömör) betonburkolatokat helyettük vízáteresztő burkolatokban gondolkodj. A burkolat alatti rétegekben összegyűlő víz dréncsövekkel a növényágyásokba vezethető. Ne építs kiemelt szegélyt, ha mégis, helyenként hagyj réseket, ahol a víz átfolyhat. Ha nagy kerted van, még egy apró kerti tó is rengeteg esővizet vesz fel, de néhány kis domb közötti gödrösödés is segíthet, pláne ha beülteted (így lesz esőkerted).
Ha nincs lehetőséged előre ezen merengeni, mert kész a kerted, utólag is beépíthetsz néhány megoldást. Ha kerted, vagy teraszod van: gyűjtsd a tetőről lefolyó esővizet egy hordóba, vagy dekoratív, 200-500 literes tárolóba. Már olyat is találsz, ami váza alakú és a teteje beültethető. A tárolóból megoldhatod a növények locsolását kannával vagy csővel, a párologtatást már ők maguk elvégzik. Ha tetőd van: ha statikailag megfelelő a tető teherbírása és a vízszigetelés is rendben van, neked való lehet a varjúháj szőnyeg, de lapostetővel még nagyobbat is álmodhatsz, és építtethetsz intenzív tetőkertet.
Vízáteresztő burkolatok
Mitől lesz vízáteresztő egy burkolat? Két fontos szempont van: a járófelület ne legyen tömör (helyben öntött betonfelület tehát nem működik), az alapozásban használt szemcsék pedig ne zárják el a víz útját (kerüljük a 0-s szemcseméretet, azaz a port). Egy térkő burkolat alatt is el tud szivárogni a víz, ha az ágyazóréteg (2/4mm) alatti alaprétegek kiékeléssel készülnek, azaz az alsó, nagy szemcseméretű kőre kisebb szemcseméretű réteg kerül.
Kavicsburkolatot (folyami kavicsot és zúzalékot) is építenek kiékeléssel, ezt nevezik a köznyelvben makadámútnak. A parképítésben már elterjedt a műgyantával ragasztott kavicsjárda is, ennél érzetre a szilárd burkolatokra hasonló járófelület jön létre.
Vízáteresztő burkolat készülhet gyepfelülettel is, garázsbeállók előtt például, ahol műanyag gyeprács stabilizálja a felületet.
Ha ez ilyen jó, miért nem használjuk?
Ahogy írtam, a szudok nem részei a tervezői kánonnak, a közműtervezők, tájépítészek, utas tervezők és (város)építészek egy része nem is ismeri ezt a lehetőséget. A zöldfelületek vízhasznosítása nehezebben kalkulálható és fenntartási igényük nagyobb, mint egy vas fedlappal burkolt víznyelőnek. A szigorúan a szabványok mentén dolgozó tervezők nehezen építik be rutinjukba, hiszen több szakág együttes munkája és megfelelő szakértelme kell egy jól működő rendszer kialakításához. De az utas tervezők legtöbbször kiemelt szegélyt terveznek, a vízelvezető árkokban csak a (legtöbbször betonnal kiburkolt, tehát az oldalrézsű felől szivárgó vizek útját elzáró) trapézszelvény fogadható el, és a kivitelezők körbeburkolják a fákat.
Talán látható, hogy szudokkal már kiskerti léptékben is elérhető a mikroklíma javítása, de képzeljük el, ha ez a tervezési szemlélet megjelenne nagyléptékű városi munkákban, áruházak környezetének, iparterületek környezetének, vagy neadjisten, patakpartok tervezésekor is. Helló, Rákos patak!
Mi kell ehhez? A tervezői felkészültség mellett az önkormányzati döntéshozók elköteleződése az egészségesebb települések iránt és természetesen mi, “végfelhasználók”, azaz városlakók igényessége.
De van remény, ha lassan is, de beszivárog a víz/hasznosítás/ a tervezőasztalra is, Londonnak már elkészült az erre vonatkozó akcióterve is és találunk már kisebb léptékű hazai példákat is.
Budapest, 13. kerületi esőkert közparkban. kép: a szerző
(Köszönöm Gólya Szilvia, Pottyondy Flóra, Szabó Patrícia tájépítészek szakmai segítségét)
