Néhány hete volt szerencsénk bejárni hosszú évek után a keszthelyi Festetics-Helikon kastélyt és pálmaházát. Utóbbi miatt azóta sem alszom jól. Ha megnézed a fotóalbumot, te is ledöbbensz.
A honlap információi szerint „a Festetics-kastély parkjában álló pálmaházat 1880-ban Gróf Festetics (II.) Tasziló építtette a francia H. Cels tervei alapján. Szerkezeti elemei a párizsi Gustave Eiffel műhelyében készültek. Eredetileg a kastély nagyméretű pálmáit és dézsás növényeit gondozták itt – „növényszanatóriumként“ szolgált.” A pálmaházat és két hektáros kertjét a 90’-es évek elején, majd 2012-ben újították meg, de a mostani látvány alapján már ez is nagyon régen volt, mert tuti évek óta nyaral a főkertész.
A kastély főbejáratánál (belül!) máris megütközünk egy kb 8-10 méter magas, teljesen elszáradt fenyőcsonkban. A jobb oldalon gondozatlan fák és cserjék egy halomban, hjaj mennyi mályvacserje, akárcsak egy elhagyott városszéli telken. Nem éppen főúri fogadtatása ez a látogatóknak, sokan meg is ütköznek ezen, azért persze bemegyünk, a pálmaháznál akarunk kezdeni.
A kastély és a szomszéd épületben berendezett kiállítás az arisztokraták utazásairól kifejezetten érdekes volt, így alig vártuk a növényeket. Megérkezésünkkor látjuk, kétfelé oszlik a tér. Baloldalon különböző madarak vannak elkerítve, míg jobboldalon és tovább hátra a pálmaház és az azt körülvevő kertek vannak. Nos, a madarak tényleg szépek és különlegesek, vannak itt fekete hattyúk és pávák is, bár életkörülményeik valószínűleg nagyon távol lehetnek az egykori Festeticsek idejében lévőktől. Hát méltó egy pávához az az összetákolt viskó? A Magellán ludak fényképezésekor figyeltem fel a háttérben lévő tóra és egy dombra, amelyen agávék és kaktuszok sora látszik, és rengeteg elszáradt növény.
Oldalt a tóba belátni egy üvegen keresztül, ami jópofa ötlet, mert sok hal él benne, az odavezető utat a hőséget jól viselő kristályvirágok (Delosperma) szegélyezik. Haladunk a domb felé, aminek aljában csodás, 2 méter körüli, különböző fajtájú, feltehetően több tíz éves agávék és kaktuszok állnak. Remekül néznek ki, öröm a közelükben fényképezkedni is. Csigavonalban vezet a dombocska tetejére egy út, hát menni kell. Körben, sivár agyagos homokba ültetve csupa elszáradt, halott, gondozatlan növény, amelyek közül csak néhány fűféle, varjúháj és a Délszaki kutyatej éli világát, azok is csak túlélésre szakosodott genetikájuknak köszönhetően. Talán a dombtetőn vár minket a csoda, fel is megyünk hát, hogy meglássuk az éppen középre tervezett aknafedelet(!!!). Döbbenet, de tényleg.
Innen vezet az út az üvegházakba, amelyek közül az egyikben csak kaktuszok és pozsgások üdülnek (táblák és infó nélkül), míg a másikba tilos a bemenet. A nagy pálmaházban csak átsétálhat az ember, de információ nem jut el hozzá. Nincs tábla a növényekről, se a pálmaházról (vagy nem látni), és szinte csak a klasszikus szobanövények óriásira nőtt változatait láthatjuk, ami egyébként még érdekes is lehetne, ha bármit megtudnánk róluk. A temérdek hibiszkusz persze szembeötlő, néhányuk épp virágzik is augusztus legvégén, mikor ott jártunk. Ránézésre, igazi ritkaságok lehetnek, de sajnos még a nevüket sem tudjuk meg. A honlapjuk szerint ez az egyik csúcsnövény itt, a hibiszkusz, amiről hamar meg is győződünk, amikor a pálmaházat járjuk körül. Kint nagy sorokban nyílik a mocsári hibi (Hibiscus moscheutos), amit én ugyan tényleg szeretek, de láthatóan nincs mellette semmi más. Elvirágzáskor mi lesz itt? Halomban a mocsári hullák? Ezenkívül műanyag ültető kaspókban, ismétlem, műanyag ültető kaspókban sorakoznak százával a hibiszkuszok egy kastély kertjében(!) a szegélyek mellett(!!), akár egy kirakodóvásárban, vagy egy falusi szegény háznál.
A "száraz-domb" nagyobbik része. Több gondoskodást igényelne.
A kastélyhoz közel eső virágos francia kert esztétikus szín- és részletgazdagsága után ez több mint lehangoló. Mi történt itt? Az érintettek hónapok óta szabin vannak, vagy már az IKEÁ-ban dolgoznak?
Jóízlésű hobbikertészként és belépőjegyet váltott látogatóként is rosszul esett az, hogy ilyen tragikus állapotok vannak egyik emblematikus kastélyunk pálmaházában és környékén. Jó-jó, értem én, hogy nyilván nem a Schönbrunn kertfenntartási költségvetésével dolgoznak itt, de lehetne ezt egy tematika mentén csinálni, ízlésbeli határokat húzni, amikre aztán könnyebb építkezni. Én bizony tartanék gyorsan egy garázsvásárt, és eladnám a növények 2/3-át, aztán egy kis bevétel is lenne az újrakezdéshez.
Mert Gróf Festetics Tasziló bizonyára forog a sírjában. (Remélem, az nem a pálmaház körül van.)
