Milyen emlékművet építenél egy nukleáris hulladéktárolóra? – Pályázat

Az építészeti kutatási kezdeményezés, az arch out loud, nyilvánosságra hozta nemzetközi pályázatának győzteseit, melynek során a résztvevő csapatok egy új-mexikói nukleáris hulladéklerakóhoz terveztek egy ikonikus landmark építményt. A pályázat kiírásában egy olyan kortalan építészeti elem tervezését célozták meg, mely 10 000 évig is ott állhat az egykori nukleáris fegyvergyár eltemetett maradványai fölött, hogy az utókort emlékeztesse az instabil természetű nukleáris hulladék veszélyeire, amelyet a felszín alatt 660 méter mélyen helyeztek el.

A tervezés során a pályázó csapatok nagy része a hulladék elszigetelő kísérleti üzem (waste isolation pilot plant – WIPP) környezetének topológiai viszonyaiból indult ki.

Egy kis információ a helyszínről: A Dealaware medence sórétege a Perm időszakban alakult ki, 250 millió évvel ezelőtt. A tenger elpárolgásával egy szinte áthatolhatatlan réteg keletkezett. A 910m mély sórétegben, kb. 660m mélyen hozták létre a nukleáris hulladék tárolására szolgáló kamrákat. Ez a földtani réteg 250 millió éve változatlannak tűnik, illetve az esetleges mozgások, vagy bányászati tevékenység során keletkező repedéseket az odaáramló víz és só azonnal el is tömíti.

A hulladékok folyékony anyagot is tartalmaznak. A radioaktív hulladékból származó energia a hulladékban található vizet hidrogénre és oxigénre bontja (radiolízis), amely a konténerben robbanásveszélyes állapotot hozhat létre, ezért szellőztető rendszerrel látták el. A szerves vegyületek és anyagok (pl. műanyag zacskók, vagy gumikesztyűk) bomlása során szén-dioxid is keletkezik, amit magnézium oxiddal kötnek meg, mely a szén-dioxiddal reakcióba lépve szilárd halmazállapotú anyagot képez. Ezt a technológiát interpretálja a győztes csapat pályamunkája.

A pályázat 1. helyezettje, a Testbed nevű csapat alkotása a területen található szén-dioxid megkötése során spontán kialakuló terepformák építészeti elemként való alkalmazását javasolja.  A folyamat során az olivint vagy a bazaltot szén-dioxiddal hozták reakcióba, a légnemű gázt közömbösítve és megkötve, így létrehozva a spontán kialakuló, de mégis mesterségesnek ható terepalakulatokat.

A pályázat témaválasztása talán már önmagában véve is figyelemfelkeltő hatású – mondta Michael Madsen, a nukleáris hulladék kezelésével foglalkozó dokumentumfilm, az “Into Eternity” (Az örökkévalóságig) c. film rendezője.

1. helyezett: Testbed
Résztvevők: Tei Carpenter, Arianna Deanne, Ashley Kuo (Agency-Agency).
Helyszín: Brooklyn, New York, USA

Az alkotók összefoglalója: A Testbed úgy alakítja át a WIPP területet egy klímatechnikai kísérleti helyszínné, hogy ahelyett, hogy valamiféle figyelmeztetést küldene emlékmű vagy fizikai akadály útján, a projekt önmaga manipulálja a hely geológiáját. Mégpedig úgy, hogy olyan egymásra épülő folyamatokat indít útjára, amelyek spontán kialakuló, sem nem természetes, sem nem emberi eredetű terepelemeket hoznak létre.

A projekt a széndioxid-megkötési stratégiák sorát alkalmazza a WIPP helyszínén, beleértve az ásványi megkötést és tárolást, hogy olyan aktív jelölési módszert hozzon létre, amely passzív módon tárolja az energetikai mellékterméket, a szén-dioxidot a felszínen, a földben tárolt nukleáris hulladék fölött. A különböző kémiai reakciók során létrejövő képződmények folyamatos növekedése és átalakulása új topológiai formákat eredményez, mely jelzi a helyszín mélyen természetellenes és kiismerhetetlen voltát.

Az 1. helyezett pályamunkáról itt lehet többet olvasni angolul. Még több képért katt ide vagy a képekre.

Megosztott 2. hely: Lodestar
Résztvevők: Noah Green, Ryan Rideout, Gilberto Villalobos
Helyszín: Seattle, Washington, USA

Az alkotók összefoglalója: Évtizedekig az egész világon a kultúrák mély jelentőséget tulajdonítottak a csillagok mozgásának és az ebben fellelhető ciklikusságnak. Az ősi civilizációk az együttállásokból és a bolygók mozgásából következtetéseket vontak le, az asztrológiát a mitológiába és a vallásba is beleszőve. A tengerészek ősidők óta használják a csillagokat egy ismeretlen világban való tájékozódáshoz. Ezek közül a csillagok közül a sarkcsillag volt a legfontosabb, mint a tájékozódás alapvető eszköze. A Lodestar egyszerű építészeti gesztusokat alkalmaz, hogy figyelmeztessen a helyszínen mélyen eltemetett veszélyekre. A csillagok mozgásához hasonlatosan egyetemes és kultúráktól és nyelvektől függetlenül értelmezhető egyszerű építészeti jel használata biztosítja, hogy akár tízezer év múlva is értelmezhető legyen a projekt üzenete, illetve a szemlélőt emlékeztesse erre a hosszú időszakra, ami a nukleáris hulladék lebomlásának ideje.

Megosztott 2. hely: A Crystalline Funeral (Kristályos temetés)
Résztvevők: Jiahui Guo, Bin Yan.
Helyszín: St. Louis, Missouri, USA

Az alkotók összefoglalója: Hogyan lehet egy elszigetelt landmark épületet olyan emlékműként megjeleníteni, amely a radioaktív nukleáris hulladékot koporsóként zárja le, és hogyan figyelmeztetheti ez az emlékmű a szemlélőt az emberi erő jelentős befolyására, és a nukleáris hulladék tízezer évig tartó bomlására, amely lehetséges, hogy az emberi civilizációt is túléli?

A felszínen megjelenő sókristályok (az építészeti elemek), amely biztosítják és körülzárják a nukleáris anyagot a föld alatt, metaforikus jelentést hordoznak, és a föld alatt lévő ‘só-koporsóra’ emlékeztetik a látogatót (a felszín alatti vastag sórétegben alakították ki a tárolásra szolgáló kamrákat). A helyszínen vagy annak környékén lévő sókristályokat összegyűjtik, hogy ‘kristálykoporsókat’ állítsanak elő, hogy a folyamatosan pusztuló állat és növény fajokat évente egy új koporsóval jelöljék, mígnem a temetést, amely tízezer évig tart, az zárja le, hogy a központi templom az utolsó emberi lényt is magába zárja.

Megosztott 2. hely: A Storm is Blowing From Paradise (A vihar a Paradicsomból indul)
Résztvevők: Steven Shimamoto
Helyszín: Brooklyn, New York, USA

Az alkotó összefoglalója: Az emlékmű és a terep közötti ellentét a geológiai erőforrások és az emberi kapzsiság közötti feszültséget szemlélteti. Ez a műemlék azt a parazita műveletet szimbolizálja, amely mélyen az emberiség legsötétebb oldalához nyúlik vissza. Az emlékmű a Föld Anya, a bennszülött amerikai bányász közösségek és a tudósok géniuszának kizsákmányolására emlékezett, arra a 130 ezer emberi életre, akik ezen erőszakos cselekmény áldozatául estek, illetve generációk hosszú sorára, amit a következmények érintenek. A területet húsz kilométeres körzetben vulkáni bazalt veszi körbe. Ezen belül nagy vulkanikus sziklák találhatók. Ezek a sziklák erodálódnak és kipörögnek az emlékmű nyitott sarkából, végül a geológiai rétegekbe cementálódnak; az emberközpontúság jelenlétére, vagy pont ennek a hiányára emlékeztetve.

Címkék: