Kóros derűlátásban szenvedő szerzőnk valami miatt viccesnek találja, hogy az év legsötétebb napján szedje össze, amit eddig rosszul tudott a téli napfordulóról.
Nulladik pont, ha ESETLEG véletlenül nem ugrana be az ötödikes természetismeret óra: az egész azért van, mert a Föld forgástengelye és Nap körüli keringésének pályasíkja nem esik egybe, egymással 23,5 fokos szöget zárnak be. A Nap így folyamatosan változó szögben süti a fejünket, ami az Egyenlítő környéki népeknek nem is tűnik fel igazán, de minálunk ez okozza az évszakok és a természet fárasztó, olykor a feje tetejére álló, de azért lenyűgöző körforgását.
Téli napfordulónak azt a pillanatot nevezzük, amikor a forgástengely a legnagyobb szögben hajlik el a beérkező napsugaraktól. Ilyenkor tölti az adott terület a legtöbb időt „napárnyékban”, következésképpen hideg van és sötét. Pfuj.
Képen mindez sokkal egyszerűbb:
- Na de most akkor mikor? Bak vagy vagy nem vagy Bak?
A decemberi napforduló, bár az eddigiek nagyon tudományosan hangzanak, nem egy csoportos beszedési megbízás, inkább olyan, mint a villanyóraleolvasás: december 20. és 22. között VALAMIKOR esedékes. Az idén történetesen december 21-én 16 óra 29 perckor. Mármint itt a Kárpát-medencében. De ha te, kedves olvasó, éppen Amerikai Szamoában (Pago Pago, hm?) múlatod napjaidat, akkor még csak december 20-át írod a neves pillanatban, te viszont, kedves Kiribatin sínylődő olvasó, már 22-én tartasz. Ott persze véletlenül sem nevezik téli napfordulónak, hiszen jelenleg 27 fokos az óceán vize, és a homokhóember is csak a napszúrás ellen védekezik a Mikulás-sapkával.
De ez nem a Kárpát-medence unalmasságán múlik. Még itt is eshet a téli napforduló 20-ára, lásd 2010-ben, illetve legközelebb 2019-ben. Sőt: 2010-ben a szokatlanul korai napforduló napján még telihold is volt, ami nagyon ritka egybeesés – de még mindig nincs vége, mert az egészet megbolondította egy jó kis teljes holdfogyatkozás is. Így viszont meg már tényleg akkora kuriózumnak számít, hogy legközelebb sajnos csak 2094-ben fordul majd elő.
- Az év legrövidebb nappala? Nem, legfeljebb AZ EGYIK legrövidebb.
Annyira ráérek az év végi unalomtengerben (hehe), hogy az eumet.hu segítségével kiszámolgattam december közepének nappalhosszait. Tudtátok-e, hogy a Nap már december 6-tól elkezd később nyugodni, de csak december 29-től kel korábban? Közben ide-oda toligálódnak az egy-egy percek, így adódik az a fantasztikus helyzet, hogy az idén háromszor is van legrövidebb nap: december 19-én, 21-én és 23-án. A nappalok pedig igazából csak december 29-től kezdenek egyértelműen hosszabbodni.
- Nyilván ilyenkor van a leghidegebb, ugye? Még csak az sem.
Az év legrövidebb nappala környékén persze nagyon hideg van, igen, de meglepő módon nem ez az időszak az év leghidegebbje. Az átlagot tekintve a január igenis hidegebb, a Magyarországon eddig mért legalacsonyabb hőmérsékletet pedig februárból (igen, a rövidke, tavasz felé kacsintgatós, rózsametszegetős februárból!) jegyzik: 1940-ben Miskolcon -35 fokkal támadt a tél.
December 21-e hidegrekordját egyébként szintén Miskolc tartja -26 fokkal (1927-ből), a melegrekordot pedig Körmend, 18,6 fokkal (1989). Ahogy így elnézzük, az idén még mindig az utóbbihoz leszünk közelebb…
- Na jó, a tavasz azért túlzás, de van mit ünnepelni ilyenkor
Nem meglepő ezek után, hogy az északi földteke minden népe számára az év egyik csúcspontja ez az időszak: a jövőbe vetett hit, a fény, a meleg és a szeretet diadala a sötétség, a hideg, a búskomorság és a magány felett. A sumérok hite szerint óvóistenük, Marduk ilyenkor küzdött meg a káosz túlvilági szörnyeivel, s a végső csatát minden évben áldozati szertartásokkal segítették. Az ókori görögök Dionüszosz isten újjászületését ünnepelték, Rómában ilyenkor tartották a görög eredetű Saturnalia ünnepet egyhetes mulatozással, kocsiversenyekkel. Mithrasz napisten is ilyenkor „ünnepelte születésnapját” Perzsiától egészen a Római Birodalom szívéig.
Az eredetileg Jeruzsálem felszabadítását ünneplő zsidó Hanuka is erre az időszakra esik, jelképe az egykori csodálatos olajlámpásra emlékeztető gyertya. És ahogyan haladunk észak felé, úgy lesz egyre hangsúlyosabb elem a szertartásokban a fényt és meleget adó tűz. A kelta eredetű, a skandináv és germán népek által megőrzött Yule ünnepén óriási rönköket gyújtottak, melyek napokig égtek, hogy körülötte ünnepelhessenek az emberek. A Yule-rönkök hamvai pedig egész évben védelmezték a közösséget az ártó szellemek ellen.
Viszonylag érthető hát, hogy a kora középkorban egyre népszerűbbé és/vagy erősebbé váló keresztény egyház hamar csatlakozott a december végi időszak ünnepeihez: Jézus Krisztus mai tudásunk szerint feltehetően márciusban született, de születésnapját időszámításunk szerint 137 óta ezekben a napokban, a 4. század óta pedig pontosan december 25-én tartjuk.
- A magyarok már megint nem állnak be a sorba 🙂
Mivel nyelvészeti feltételezések és vizsgálatok alapján mi karácsonykor is a téli napfordulót ünnepeljük. Az európai nyelvek nagy részében ugyanis a karácsony elnevezése Krisztusra és az ő születésére utal, a mi „karácsony” szavunk viszont a legelfogadottabb teória szerint a keleti keresztény egyházak szláv nyelvéből került a magyarba, eredete az „átlép” jelentésű „korcs” szó lehet.
Na persze itt sem egy iskola van: a türk vonalat képviselők szerint a karácsony a „kara csun” szóösszetételből származhat – a „kara” feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, a „csun” pedig annyit tesz: fordulás. A feketeség csúcsa és annak “átfordulása” után egyre nő a fény, a világosság ideje.
- A betlehemezést értem, de kik ezek a zajongó jöttmentek a házam előtt?
Már jóval a kereszténység megjelenése előtt fontosnak tartották az emberek azt, hogy a leghidegebb, legsötétebb időkben – amikor a ház körüli és mezőgazdasági munkákkal sem kellett annyi időt tölteni – jókívánságokkal, ünnepléssel, szórakozással tartsák egymásban a lelket. A Kárpát-medencében a legutóbbi időkig megmaradt a regölés szokása, amely szintén a téli napfordulóhoz kötődik, csak az évszázadok során „vándorolt” Szent István vértanú napjára és az azt követő időszakra. A gyerekek, a fiatalok és a felnőttek is kereplőkkel, dudákkal, dobokkal zajongva riasztják el a rossz szellemeket, és köszöntik a háziakat, jó egészséget, jó termést kívánva nekik. A vendéglátás nem marad el, a hangulat garantált. Egyszer próbáljátok ki, tapasztalatból mondom: tényleg megmelengeti az ember szívét!
- De az azért már csak igaz, hogy a természet alszik ilyenkor!
Ó hogyne, ezzel nyugtatjuk magunkat akkor, amikor hetek óta minden szürke, szürke és még szürkébb, és még hónapokig az is lesz, a hócsizmát meg április előtt már elő se vesszük újabban. De figyelem, már most látszik, hogy van remény! A minap bekukkantottam anyukámék kertjébe, és készülődő hóvirágokat meg hunyorokat láttam, és a jázmin is mintha kifejezetten élvezné ezt a botrányos időjárást…
Ez a kép pedig egészen pontosan négy évvel ezelőtt készült, a saját kertemben:
Úgyhogy ha nem is a tavasz kezdődik ma, de a sötétség lassan visszavonul. Gyújtsatok gyertyát, húzódjatok közelebb egymáshoz, énekeljetek meg nevessetek sokat, és ültessetek korai bangitát a kertbe!
fotó: Wiki, Kolasiński Marcin
