Ilyen idióta, kattintásvadász címet, te jó ég! – gondoltam fintorogva, amikor megláttam. Nyilván muszáj volt megvennem. És többet nem fintorogtam, sőt. Könyvajánló.
Tényleg arról szól, hogy…?
Igen, tényleg. Mondjuk, a magyar változat a francia eredeti német fordításából készült, így a cím is a német kiadásét kölcsönzi, míg az eredeti cím „Les plantes ont-elles un sexe?”, azaz „Van-e a növényeknek neme?” – de igazából egyik cím sem fedi a könyv igazi tartalmát. Viszont mindenképpen hatásos, hiszen, mint bevallottam, az én szemem is a meglehetősen bulváros címen akadt meg. Ha ugyanezt a tartalmat akár a kissé nyakatekert, kérdezős eredeti címmel adják ki, neadjisten rátesznek valami olyat, hogy „A botanika fejlődése a művészeti ábrázolások tükrében”… na nem is folytatom.
És mégis mit lehet erről a témáról mondani 144 oldalon keresztül?
A könyv két részből áll: az első fejezet a növények világában előforduló szaporodási módokat mutatja be, elsősorban azért, hogy megkönnyítse a későbbi, a botanikatudomány fejlődését bemutató fejezetek megértését azoknak, akik kevésbé figyeltek oda biológiaórán gimi másodikban. Azért ez a rész se uncsi, lásd a későbbieket.
A második rész ennél összetettebb, ezáltal érdekesebb és olvasmányosabb. Összefoglalót kapunk arról, hogy a történelem során hogyan alakultak a növények szaporodásával kapcsolatos ismeretek, milyen hatással volt az európai botanikatudomány fejlődésére a mindenkori uralkodó mitológia vagy vallás, és ez a gyakran ellentmondásos, feszült viszony tudomány és hitvilág között miképpen jelent meg a művészeti alkotásokban. Az ókori Görögország aszexuális növényképétől a Római Birodalom frivol sziromfürdőin, majd a kereszténység szigorú, tudományellenes dogmáin át a felvilágosodás botanikai forradalmáig, illetve a jelenkor ismereteiig tart az utazás.
Rövid elemzéseket olvashatunk olyan irodalmi emlékek növényekkel kapcsolatos vonatkozásairól, mint az Énekek Éneke vagy a Rózsaregény. A fejezet végén gyors áttekintést ad a szerző a botanika és a növényszimbolika arab, indiai és kínai történetéről is – ami már csak azért is érdekes, mert nem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy amire Linné a 18. században jött rá, azt az arabok a 3., az indiaiak meg pláne az időszámításunk előtti 2. században már tudták…
És olvasható is?
Igen, abszolút. A magyar szöveg alapos, komoly, de nem nehézkes és nem is okoskodó. Olyan apróságokra is ügyel, hogy az ivaros szaporodásról szóló ismertetőt – amelynek azért, valljuk be, a megszállott botanikusokon kívül tényleg senki nem esne neki csak úgy üres perceiben – elegánsan pikáns kifejezésekkel tarkítsa. Mennyire izgalmasan hangzik már az például, hogy „a kontyvirágfélék gátlástalanok, ha a fajuk szaporodása a tét. Leleményes és bonyolult módon tévesztik meg a rovarokat, hogy rábírják őket minden szükségletük kielégítésére.” (36. oldal) A hasonló csábítási történet a tizedikes biológia tananyagban kb. így néz ki: „A magvas növényekben a hajtás módosulásával kialakul a virág, mely lehetőséget teremt az ostor/csilló nélküli hímivarsejteknek az anyanövény szöveteiben történő mozgására.” (mozaweb.hu)
És ráadásul még szép is
A könyv küllemre pontos mása a francia eredetinek; ezért vagy nem, végül is mindegy, de látványra, fogásra is kellemes darab, kézreálló, ergonomikus méretű kiadvány. Kiemelendő az igényes papírválasztás, a kifogástalan szerkesztés, a jó minőségű ábrák és fotók. Nyomdász lánya vagyok, oda kell figyelnem az ilyesmire, de ezt most nem is ezért mondom, hanem mert van annyira szép, hogy akár ajándéknak is jó választás lehet.
Kinek ajánlom?
- művészettörténészeknek, akik könnyen emészthető természettudományos háttérinformációra vágynak
- kertépítőknek, akik szeretnek némi szimbolikus tartalmat csempészni a projektjeikbe
- botanikusoknak, akik érzelemmel is kötődnének tudományuk tárgyaihoz
- biológiatanároknak, akik több csillogó gimnazistaszemet szeretnének látni az óráikon
- növénymegszállottak családtagjainak, ha már az összes praktikus kertészkedős könyvet megvették ajándékba
Fleur Daugey: A növények szerelmi élete, 144 oldal, Cser Kiadó, Budapest, 2018
