A flórakosár egy betonelem, amiből gyorsan és egyszerűen, más támfaltípusokhoz viszonyítva olcsóbban lehet támfalat építeni, akár házilag is. Általában a nagy térkőgyártó cégek gyártják ezeket is, így – a térkövekhez hasonlóan – ma már rengeteg formában, színben és többféle méretben kaphatóak, emellett felületük kiképzése is változatos. Ha modernebb hatást szeretnél vele eléri, válassz erősen szögletes, egyenes falú típust, ha a hagyományosabb látványt szereted, akkor a lekerekített formájú való neked.
Alacsony, 1-1,2 méter magas, vagyis nagyjából 5-6 sorból álló támfal stabil kialakításához elegendő a 30-40 cm mély zúzottkő alap, amit természetesen lapvibrátorral alaposan le kell döngölni, máskülönben néhány hét vagy hónap alatt a sorok biztosan megsüllyednek, a támfal így instabil, csúnya és veszélyes is lesz. Erre 1-2 cm kiegyenlítő homokréteg kerüljön, amivel precízen be lehet állítani az első sor vízszintjét. A további sorok így elméletileg vízszintbe kerülnek, de az elemek minimális eltérése és leginkább a kis kitüremkedések miatt ez sokszor nincs így. Készülj tehát apró műanyag ékekkel, hogy a vízszintet soronként tartani tudd.
A betonelemeket tetszés szerint lehet egymáshoz illeszteni, vagy 10-15 cm-es távolságokra rakni egymástól. Minél magasabb lesz a támfal, érdemes annál sűrűbbre rakni az elemeket, a nagyobb stabilitás érdekében. Az elemek elején van egy kis perem, ami nem engedi a felső sorokat előrecsúszni, s emiatt az eggyel magasabban lévő sor mindig néhány centivel hátrébb kerül az alatta lévő sor síkjától – ez is a stabilitást növeli, mivel a falnak az így automatikusan kialakuló, soronkénti hátrafelé dőlése kiegyenlíti a mögöttes föld nyomását.
Ha csak néhány sornyi támfalat építünk, az elemeket nem muszáj ütközésig rakni, így a támfal kevésbé lesz meredek, és a kialakuló köztes hézagokba is könnyebb lesz növényeket ültetni. Az nagyon fontos még, hogy a támfal mögötti földet rétegenként alaposan tömörítsd meg, különben idővel a talaj megsüllyed, a támfal pedig be fog dőlni.
Ha mindezzel megvagy, jöhet a flórakosarak végleges feltöltése földdel, és az ültetés. A képen még elég szerencsétlen a látvány, mivel késő ősszel készült a beültetés kicsi, talajtakaró kecskerágókkal, amik alig látszódnak ki a mulcsból.
Ez itt a lenti képen már egy másik támfal, amibe főleg évelők kerültek és néhány begónia. Növénytől függően érhető el részleges vagy teljes takarás. Ha neked tetszik a fal látványa, válassz hagyományos növényeket és akkor évek múltán is látni fogod, ha pedig takarni szeretnéd, akkor jöhetnek az erősen terjedő tövű évelők mint az örökzöld orbáncfű, vagy a nagy és kis meténg. Cserjék közül jók az örökzöld talajtakaró kecskerágók, a mirtuszlonc, a talajtakaró madárbirsek vagy a borostyánok. Ideális növényválasztással és egy kis gondoskodással el tudod érni, hogy a falat teljesen benőjék a növények, így a látvány olyan lesz, mintha egy szinte függőleges zöld falad lenne a kertben.
Ilyen egy 2 méter magas és két éves flórakosaras támfal mirtuszlonccal beültetve, tavaszi állapotában. A betonelemek még látszódnak, de nézd csak meg a következő képet is!
Nyárra a mirtuszlonc teljesen besűrűsödött, persze ehhez szükség volt egy kis nyírásra is, különben a növények hajtásai nagyon megnyúltak volna. Itt már tényleg alig látszódik a beton, még egy nyírás és a növények teljesen eltakarják.
Ha 1 méternél magasabb falat szeretnél, azért nem árt szakember segítségét kérni. Nagyon nem mindegy, milyen az altalaj, amin a fal áll, vagy hogy mennyire kötött a támfal mögötti föld. Minél vízáteresztőbb, vagyis homokos-kavicsos a mögöttes talaj, annál jobban el tud szivárogni mögüle a víz, és minél kötöttebb, értelemszerűen annál kevésbé. S ha a kötött talaj télen megfagy, jobban tágul, így minimálisan ugyan, de előre nyomhatja a támfalat, ezzel instabillá és egyben veszélyessé is téve azt. Ezért olyan fontos a fal mögötti vízelvezetés és a megfelelő földminőség.
