Mégis lesz magyar narancs

Nem, nem, semmiféle közéleti vonatkozása nincs a címválasztásnak. Mindössze annyiról van szó, hogy az a projekt (a magyar narancstermesztés létrehozása), amely Bacsó Péter 1969-es remekművében a realitástól teljességgel elszakadt, szolgalelkű, ostoba megfelelési kényszer abszurd szimbóluma volt, az 50 évvel később már nem is tűnik annyira abszurdnak – de nem politikai, hanem klimatikus okokból.

Az éghajlatváltozás ugyanis különösen súlyosan érinti a gyümölcstermesztést, hiszen itt nem lehet egyik évről a másikra újabb és újabb fajtákkal kísérletezni, mint a szántóföldön vagy akár a zöldségtermesztésben: a közismert mondás szerint diófát az unokájának ültet az ember. Bajban is van a magyar gyümölcskertész szakma, nagyon sok területen óriási szemléletváltásra volna szükség ahhoz, hogy ez a csodálatos mesterség megújulhasson, lépést tartson a világszínvonallal, gazdaságossá váljon, és ezáltal újra vonzó perspektívát kínáljon a gazdálkodóknak.

Nézzük most meg a szükséges változások egyik irányát. Jöjjön két párhuzamos történet egy hagyományos „magyar” és egy egzotikusként megismert „idegen” gyümölcsről.

1. Volt – nincs: a málna

Sok évvel ezelőtt keresztanyám hátsó kertje az én kislányszememben a világ legvégtelenebb málnaföldje volt (akár tízszer tíz méter is lehetett), ahol jól el lehetett bújni, mert a szúrós bozótba nem nagyon szeretett bemenni senki, a nyári melegben a bokorról ettük a málnát, majd ittuk a házi szörpöt, a többi gyümölcsöt meg óvatosan tálcára téve elvittük „leadni”. Na ezt az idillikus képet lehet szépen elfelejteni egy életre. A málna termőterülete Magyarországon az elmúlt 30 évben csaknem a huszadára (!) esett vissza. Lassacskán eltűnik a magyar málna – de miért?

Magyarország mindig is a málna termőterületének déli határán feküdt, ami azt jelenti, hogy a miénknél melegebb, szárazabb helyeken öntözés nélkül már nem él meg a növény. Magyarországon is elsősorban a hűvösebb, csapadékosabb régiók számítottak jó málnatermő helynek: az Északi-középhegység, az Alpokalja, Zala megye és Győr környéke (ahol keresztanyám málnabirodalma is virágzott), valamint Somogy megye.

És ez itt a baj. A málna éves csapadékigénye 800-1000 mm. A lenti térképen jól látszik, hogy ez még a hagyományos málnatermő területeken is éppenhogy csak megvan, de az elmúlt 10 év megfigyelései sajnos arra is rávilágítanak, hogy pontosan ezekben a nyugati régiókban csökken a legdrasztikusabban a csapadékmennyiség. A kevés csapadéknál talán még nagyobb baj az egyenlőtlen eloszlás. A málnának májustól a szüretig volna szüksége a teljes vízigénye nagy részére, mégpedig stabil, nyugis tempóban – miközben mostanában nem ritkaság az, hogy az egyhavi átlagos csapadékmennyiség egy híradó alatt zúdul le, utána meg jön egy hónap teljes esőszünet és forróság.

A málna ráadásul fényigényes, de a nagy meleget nem tűri – és a folyamatosan emelkedő átlaghőmérséklet mellett a szélsőséges hőingadozásokat utálja a legjobban. Márpedig az utóbbi 50 évben pontosan az ilyen szélsőséges időjárási események gyakorisága nőtt meg a leginkább.

A málna lejtmenetéhez hozzá kell tenni azt is, hogy a bogyós gyümölcsök élőmunkaigénye nagyon nagy, a jelenleg alkalmazott átvételi árak viszont kicsit sem követik a szükséges kiadásokat – ahhoz, hogy gazdaságosan tudjanak termelni a gazdák, a málnának háromszor többe kellene kerülnie, mint most, ami egyrészt irreális, másrészt már így is nehéz tartani az árversenyt a lengyel nagyipari termeléssel. Az élőmunka-igény problémái persze nem állnak meg a munkabérnél: mint annyi más szektorban, a gyümölcstermesztésben is szinte lehetetlen munkaerőt találni. A málna ráadásul kellemetlen növény: szúrós, beakadós, nagyon sérülékeny, és a legnagyobb kánikulában kell betakarítani.

Röviden tehát: a klímaváltozás következményeképpen Magyarország lassan a málna termeszthetőségi határain kívülre szorul – csak olyan jelentős ráfordítással (öntözéssel) lehetne gazdaságosan termesztésben tartani, amit a gazdák nem engedhetnek meg maguknak, hiszen a lehetetlenül alacsony átvételi árak miatt már most is jobbára veszteséggel kénytelenek dolgozni.

Persze nem azért vagyunk itt, hogy megszaggassuk a ruhánkat és a szomorú sorsunkon elmélkedjünk a köldökünket bámulva, hanem hogy megtaláljuk a megoldást. Illetve hogy megmutassuk azokat, akik már meg is találták. Nagyon egyszerű. Olyan növényt kell termeszteni, amelynek megfelel az itteni klíma. És itt jön a képbe a magyar narancs. Na jó, az még nem.

2. Nem volt – van: a kivi

A kivi nem déligyümölcs, és a korlátozottan télálló gyümölcsök közül is a robusztusabbak közé tartozik, de azért Magyarországon erősen keresni kell azokat a zugokat, ahol biztonsággal tartható (igen, sokak kertjének védett sarkában szépen megél, de itt most ipari ültetvényekről beszélünk). Pontosan ezt tette Miklós Ákos Márton, amikor a fejébe vette, hogy egzotikus gyümölcsöket fog termeszteni Magyarországon. Sorról sorra átnézte az időjárási statisztikákat, hogy megtalálja azt a helyet, ahol tutira nincs hidegebb mínusz 18 foknál, és meg is találta: egy picike Zala megyei falu, Becsehely határában, Nagykanizsa és Letenye között.

Családi segítséggel egyesével megvásárolta az ezer kis telekre szabdalt öthektáros dűlőt, és belevágott. 2012-ben kezdtek telepíteni, az ültetvény 2015-ben fordult termőre, 2016 óta pedig már áruházláncnak adják el a termést. A kivi mellett datolyaszilvát, fügét is termesztenek, és a termésből a helyieknek is adnak (2017-ben például a kisméretű, ezért bolti forgalomba nem hozható, de egészséges és ízletes kivigyümölcsöket a falu gyerekeinek és legidősebb lakosainak ajándékozták.)

Persze nem ment minden ilyen egyszerűen: Ákos őszintén beszél a termesztéstechnológiai bakikról csakúgy, mint a humán erőforrással kapcsolatos nehézségekről. Beszámolójából elképesztően élesen rajzolódik ki a menő magyar gyümölcstermesztő tízparancsolata, nagyjából így:

1. Találd ki, mit szeretnél termeszteni! Ne az aktuális agrártámogatások vezessenek a döntésben.
2. Találd meg a célodnak megfelelő termőhelyet! Ez mindennél fontosabb.
3. Ismerd és kövesd a külföldi szakirodalmat! Ehhez persze nem árt, ha ismersz 1-2 idegen nyelvet.
4. Vedd komolyan a termesztéstechnológiát! Ha öntözni kell, öntözz, ne spórolj a tápanyaggal, tanulj meg új metszési módokat, ha szükséges.
5. Ne félj tanácsot kérni! Nem lehet mindenki egyszerre gyümölcsész, növényvédelmi szakmérnök és talajtani analitikus egyben.
6. Vond be a családot, a helyi lakosokat. Mindenki szívesebben dolgozik azért, amit a sajátjának érez.
7. Légy jelen és figyeld a növényeidet. A gazda szeme hizlalja a magyar narancsot.
8. Számolj és tervezz hosszú távra. A gyümölcstermesztés nem egy nyár alatt megtérülő vállalkozás.
9. Oszd meg másokkal is a tapasztalataidat, attól neked nem fog rosszabbul menni.
10. Soha ne add fel.

Miklós Ákos Márton története egyelőre unikumnak számít az országban. Jó jel lehet viszont, hogy egyre több szakmai rendezvényre hívják el és hallgatják meg tapasztalatait. Nagyon kell az új inspiráció a gyümölcskertész szakmának.

(forrás: kerteszportal.hu, magyarmezogazdasag.hu, met.hu)

Címkék: