A kerítés funkcióját betöltő sövény rettentő hasznos dolog. Egyrészt elfogja a kintről jövő tekinteteket, nyugodtan tevékenykedhetünk alsógatyában otthon. Másrész kizárja a port, sokkal jobban néz ki, mint egy átláthatatlan tégla vagy betonkerítés, amit egyébként az OTÉK 2.5 méteres magasságig enged, de a helyi építési szabályzat sok helyen szigorúbb. Például a második kerületi egyik övezetben csak a Máriaremetei út mentén telepíthető tömör verzió, az is csak 1.8 méterig, zajvédelmi okokból. Harmadrészt meg zöld, ami vagányabb a vakolt izénél, és ha ügyesen ültetjük, havonta másik része virágzik.
De a sövény már csak olyan, hogy nő, és ha nem nyírják, felnyurgul, és megritkul. Ezért kell harcolni ellene, mert a felnyurgult sövényt csak a bajt hozza a fejünkre: átlátszik, nem tölti be a funkcióját. Ez évszázados probléma, legalábbis mióta ez az úri hóbórt elterjedt.
Kezdeten volt a sövényvágó olló. Azt a tényt, hogy ma is kapható, csak azzal tudom magyarázni, hogy bizonyos feladatokra csak ez felel meg. És ezekre a feladatokra nem felelnek meg az utódai, pedig sokkal vagányabbak. Ezek az ollók 1000-30000 forint között kaphatók, attól függően, hogy a gyártójuk milyen színű szerszámokat gyárt, hány élezést bír ki, mi a maximális vágási vastagság, és teleszkópos-e a nyele neki. Nem egy furmányos eszköz, képzeljünk el egy szabóollót, ötször akkorában. Na ez az.
A láncfűrész mintájára azán tovagyűrűzött a láncfűrész light, ez maga a benzinmotoros sövénnyíró. Az elv nem ugyanaz, mint a láncfűrésznél, ahol egy vágóélt is tartalmazó láncot hajt a motor körbe-körbe egy elnyújtott stadion alakú forma mentén, és a kis kések levágják ami az útjukba kerül. Itt inkább a konyhai kenyér szeletelőhöz hasonlítunk, csak a két, egymás mellett csúszkáló él nem egy egy irányba, hanem egymásnak hátat fordítva áll. Mégpedig merőlegesen a láncfűrészhez képest, tehát a munka az nem fel-le, hanem jobbra-balra történik.
Ezek a cuccok amellett, hogy hangosak, elég erősek is. Ma a kínálat 25 ezertől indul, és egészen hatszámjegyig terjed, vágóhossz, teljesítmény, márka függvényében. Óriási előnyük, hogy a civilizációtól messze is használhatók, mert nem kell hozzájuk konnektor. Szinte minden márka gyárt, de nem mind.
Aztán a legelterjedtebb, és a legolcsóbb verziója az elektromos. Ezek halkabbak, de még mindig alkalmasak a feladatra, miszerint az elburjánzott sövénybe életet leheljünk, és ne úgy nézzen ki, mint Jimi Hendrix reggel, vagy mint a miénk.
Az elektromosból tényleg végtelen féle kapható, árban kicsit lejjebb kezdődik, mint a benzines, tehát már akár tízezer alatt is van belőle, de a minőségibb darabok olyan huszonöt, harminc körül vannak. Ennek mondjuk némileg ellentmond, hogy a legolcsóbb Boscht és Gardenát használunk vagy nyolc éve, és még mindig működnek, igaz, nem egy schönbrunni katélykertet tartunk vele karban, hanem megboldogult nyagyanyám fésülte vele a pár tő sövényét. Meg biztos az is hozzátesz, hogy idén csak akkor nyúltunk hozzá, amikor kellett alóla a hosszabbító :D.
Szóval az elektromosnak van egy oldalhajtása, ami egyre gyakrabban kerül szóba, és egyre gyakrabban is veszik. Funkciójában egyesíti a két előző előnyeit: a civilizációtól messze is működik, nem kell hozzá elektromos hálózat, de nem ordít, mint a benzines, hanem halk.
Ezek az újonnan elterjedő akkus gépek. Léteznek a márka standard akkus kivitelűek is, amikor van egy márkából sarokcsiszoló, vagy valami, és annak az akkuja jó hozzá. Meg a sima akksisok. Itt is érvényes az örök szabály, ami a csavarbehajtóknál és a minden elektromos gépeknél: minél nagyobb a Volt, annál jobb a buli.
A sövényvágóról röviden ennyi, legközelebb vagy konkrét teszttel, vagy videóval jelentkezünk, mert mint említettem, idén még nemigen vágtunk bele…a sövénybe.
