Szeretnél kevesebb munkával is szép kertet? A Főkert szakmai kiadványa alapján rövid összefoglalót adunk arról, milyen helyre milyen növénykombinációkat érdemes ültetni, annak érdekében, hogy ne eméssze fel a fenntartás a nyaralásra szánt időt és pénzt. Tanuljunk a profiktól!
Azzal ugye senkinek nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy az ügyes növényválasztáson sok minden múlik. Az, hogy kertünk az Alföldön, vagy épp a Mátrában, vagy a Zalai dombságban van, sok mindent megváltoztat. A helyi klíma adottságokat is sok minden módosíthatja, a kertünk talaja is igen területfüggő. Az árnyékos-napos fekvés is nagyban befolyásolja az ültethető növények repertoárját. Az, hogy kertünkben van-e öntözőrendszer, vagy szeretnénk enélkül megoldani a növényápolást, szintén fontos kérdés. Az öntözött kertben könnyebb a növényzet kielégítő fenntartása, viszont nem csak az építésnek, de a gondozásnak is magas a költsége. Ha nem öntözött kertet szeretnénk, akkor viszont különös hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy az adott ökológiai viszonyokhoz illeszkedő növénykombinációkat ültessünk.
Az angol ágyásra jellemző vegyes ökológiai igényű növények összeültetésével ellentétben, ha fenntarthatóbb évelőágyat szeretnénk kialakítani, akkor fontos, hogy meghatározzuk a kertünkben lévő stresszfaktorokat, és ennek tudatában ültessünk. A jó ökológiai adottságú kertek mellett (megfelelő vízellátottság, jó minőségű kerti talaj, zavaró hatásoknak, pl környezetszennyezés, nem túl kitett, nem árnyékos) sok olyan kert is van, mely sajátos adottságokkal rendelkezik.
A növényi stratégiák CSR teóriájának kidolgozása Philip Grime, a neves brit ökológus, nevéhez fűződik. Ez az elmélet a növények környezeti hatásokhoz való alkalmazkodó képességét vizsgálja, mely az evolúciós fejlődése során alakult ki. Elmélete szerint minden növényfaj három nagy ökológiai halmaz alkotta rendszerbe tartozik. E halmazok természetesen nem különülnek el élesen, hanem egymással metszeteket alkotnak. A három nagy ökológiai csoport a C (Competitive=versengő), az S (Stress tolerant = stressztűrő) és az R (Ruderal vagy Rapid propagation=zavarástűrő, vagy gyors terjedésű) növények. Ezek a kategóriák a természetes élőhelyken megjelenő és ott versenyképes növényeket redezik csoportokba.
A C (competitive=versengő) növények jó ökológiai adottságok esetén versenyképesek. Napfény, tápanyag és vízigényük nagy. E csoport tipikus képviselői a díszfüvek.
Az S (stress tolerant=stressztűrő) növények olyan élőhelyekre specializálódtak, ahol folyamatos stresszhatás éri őket. Ezek lehetnek a szélsőséges ökológiai tényezők, pl. árnyék, szárazság, szélsőséges hideg vagy extrém forróság. Ezek a növények versenyképességük megőrzése érdekében kifejezetten ezeket a szélsőségeket igénylik, mert ha javulnak az ökológiai viszonyok, akkor a C növények kerülnek versenyképes pozícióba, így kiszorítják az S növényeket. Ezen csoport tipikus képviselői a mediterrán örökzöld évelők, vagy a sziklakerti növények.
Az R (Ruderal vagy Rapid propagation=zavarástűrő, vagy gyors terjedésű növények, zavarástűrő) növények akkor versenyképesek, ha az élőhely folyamatosan zavarásnak (kaszálás, talajjavítás) van kitéve. Ebbe a kategóriába tartoznak az egynyári növények és a gyomok.
Figyeljünk ezekre az információkra, és raktározzuk el magukban, mert a fenntartás mikéntje is igen fontos! A klaszikus fenntartási munka, mint a kapálás, zavarásnak minősül! Ha C kategóriás növényágyásunk van, nem hogy nem segítjük a növények fejlődését, de rontjuk a versenyképességüket.
Nézzünk most pár példát az egyes stratégiák vezérnövényeire:
C stratégiás évelő növények:
Aconitum napellus ’Schneewittchen’ – havasi sisakvirág
Baptista australis – déli borsófürt
Crocosmia ’Lucifer’ – tűzpiros virágú sáfrányfű
Eupatorium fistulosum ’Atropurpureum’ – sédkender
Echinacea purpurea ’Magnus’ – bíbor kúpvirág
Helianthus microcephalus ’Lemon Queen’ – kisfejű napraforgó
Knautia macedonia – macedón varfű
Liatris spicata – fűzéres díszcsorba
Lythrum salicaria ’Robin’- réti füzény
Panicum virgatum ’Hänse Herms’ – vesszős köles
Panicum virgatum ’Heavy Metal’ – vesszős köles (kék)
Salvia nemorosa ’Caradonna’ – ligeti zsálya
Angelica gigas – óriás angyalgyökér
Aster lateriflorus – évelő őszirózsa
Deschampsia caespitosa – gyepes sédbúza
Echinacea purpurea – bíbor kasvirág
Geranium endressii – Endress-gólyaorr
Rudbeckia fulgida – pompás kúpvirág
Alchemilla mollis – lágyszőrű palástfű
Geranium x magnificum – pompás gólyaorr
Heuchera micrantha ’Palace Purple’ – bíborlevelű tűzeső
S stratégiás évelő növények (száraz, árnyékos élőhelyre):
Aconitum ’Johanniswolke’- sisakvirág
Aster ageratoides ’Asran’ – őszirózsa
Miscanthus ’Morning light’- virágosnád
Acanthus balcanicus – balkáni medveköröm
Foeniculum vulgare ’Purpureum’ – édeskömény
Phlomis russeliana – sárga virágú kis-ázsiai macskahere
Verbena bonariensis – vasfű vagy verbéna
Ceratostigma plumbaginoides – tarackoló kékgyökér
Euphorbia amygdaloides ’Purpurea’ – bordó színű örökzöld levelű erdei kutyatej
Geranium phaeum ’Samobor’ – fodros gólyaorr
S stratégiás évelő növények (száraz, napos élőhelyre):
Achillea filipendulina ’Coronation Gold’ – jószagú cickafark
Festuca mairei – atlasz csenkesz
Phlomis russeliana – kis-ázsiai macskahere
Sedum telephium’Herbstfreude’ – bablevelű varjúháj
Perovskia abrotanoides – ürömlevelű sudárzsálya
Stipa calamagrostis ’Allgau’ – árvalányhaj
Verbscum bombyciferum – gyapjas ökörfarkkóró
Asphodeline lutea – sárga virágoszlop
Iris pallida ’Variegata’ – tarkalevelű dalmát nőszirom
Helictotrichon sempervirens – örökzöld zabfű
Anemone sylvestris – erdei szellőrózsa
Calamintha nepeta subs. nepeta – pereszlény
Euphorbia cyparissias – farkas kutyatej
Geranium renardii – lila virágú ráncoslevelű gólyaorr
Geranium sanguineum ’Album’ – fehér virágú gólyaorr
Hieracium pilosella ’Rubrum’ – ezüstös hölgymál
Nepeta x fassenii – kerti macskamenta
Satureja montana – hegyi csombor
A C stratégiás növényágyak a komptetitor típusú növényekkel alakíthatók ki. Ezek az évelők minden szempontból igényesek, jó ökológiai adottságokat igényelnek. Ilyenek a napfény, a talaj magas tápanyagtartalma és a rendszeres vízellátás. A C növények robusztus habitusúak, kifejlett korukban nem igénylik a folyamatos gondozást, a zavarást viszont nem tűrik (visszavágás, kaszálás, kapálás, a talaj mozgatása, feltörése). A területen érdemes talajjavítást vagy talajcserét alkalmazni, az ültetés előtt. A növények visszavágására egyszer, a vegetációs időszak végén van szükség. A nyesedéket a növények alatt kell hagyni, hogy ezzel is növeljük a talaj tápanyagtartalmát. A megfelelő fajgazdagsággal kialakított C kategóriás ágyás általában jól ellenáll a betegségeknek, ezért növényvédelemre általában nincs szükség. Fontos a gyomtalanítás, amíg a frissen ültetett egyedek meg nem erősödnek; de ne kapáljunk, hanem szigorúan csak gyomláljunk!
A 2-3. évtől már lényegesen kevesebb fenntartási munkát kell végeznünk, és a virágágy teljes záródása után már gyomlálni sem nagyon szükséges, mert a dísznövények által árnyékolt talajon nem tudnak a gazok kinőni. A gyommentesen tartást megkönnyíti a mulcsozás is (fakéreg őrlemény vagy ásványi mulcs). A növények megerősödéséig fontos a kielégítő és rendszeres vízutánpótlás is, ezért kerti csapról, slaggal, mindenképpen öntözzük őket. Az ágyás beállásáig, az 1-2. évben ugyan rendszeres gondoskodást igényelnek a növények, viszont ezek után nagyon kevés fenntartással szépen díszítenek, így hosszú távon mindenképpen kifizetődő ezen évelőágyak alkalmazása (jó ökológiai adottságok mellett). Az évelők tetszésük szerint terjeszkednek, szaporodnak, az évelőágy így dinamikusan, évről-évre változik. A növényágy rekonstrukciójára ezért alkalmanként szükség lehet, de ezt se vigyük túlzásba. Fontos, hogy az évelőágy zártsága megmaradjon, hiszen így tudjuk elősegíteni a gyommentességet.
Magyarországon ugyan az ilyen évelőágyak fenntartása kicsit költségesebb, mert az éves átlag csapadék nem elégséges , de közterületen sok helyen találkozhatunk velük parkok kiemelt részein, mivel különleges díszítő értékkel bírnak. Ezeknek azonban rendszeres öntözésre van szükségük. A beállt évelőágyak egyéb fenntartási költségei viszont alacsonyabbak. A C típusú évelőágyak kialakításánál a talajjavítás, és a vezérnövények beültetése után fontos lépés az évelők közé a hagymás növények telepítése (ősszel), és a palánták közötti terület egynyári növényekkel való bevetése (élőmulcsozás).
Az S-stratégiás növényágyak stressztűrő fajokból alakíthatók ki. Ezek a növényágyak a legjobban a következő ökológiai adottságú területeken használhatók: szárazság vagy éppenséggel pangó víz, forróság vagy extrém hideg, árnyék, gyökerekkel való konkurencia, a talaj alacsony tápanyagtartalma. Az S-kategóriás növények kisebb biomasszát termelnek, de ezt próbálják minél hosszabban fenntartani, visszavágásuk és zavarásuk ezért kerülendő, sőt káros! A folyamatos stresszhatást (a fent említett ökológiai tényezők) azonban fenn kell tartani, mivel ha ezek változnak, és az ökológiai viszonyok kiegyenlítődnek (szárazságtűrő ágyat elkezdünk rendszeresen öntözni például, vagy tápanyagutánpótlunk), akkor a C típusú növények kerülnek versenybe, így ezek betelepedhetnek az évelőágyunkba, és felboríthatják az eredetileg tervezett koncepciót.
Ezen évelőágyak fenntartásakor a levágott nyesedéket el kell szállítani, mert ha a növények alatt hagynánk, akkor azzal is csak a talaj tápanyag tartalmát növelnénk. Itt is természetesen fontos a növényágy beállásáig, az 1-2. évben a rendszeres gyomlálás (nem kapálással), és a vízutánpótlás, de ezek után minimális fenntartási igénye van ezeknek az ágyaknak.
Magyarországon az ilyen évelőágyak alkalmazása a legkifizetődőbb, ezért sok helyen találkozhatunk velük, parkok kitettebb területein, vagy nehezen megközelíthető, ezért nehezen fenntartható közlekedési zöldsávokban. Az S-stratégiás növényágyak kialakításánál fontos a talaj előzetes gyommentesítése, viszont tápanyag utánpótlásra és talajjavításra nincs szükség, sőt kerülni kell. Az évelőpalánták közötti területen itt is egynyári vetést alkalmazzunk, illetve ősszel ültessük ki a hagymás növényeket. Magyarországon az évelőágy telepítésének az ideális időpontja a kora tavasz vagy az ősz.
Az első évben nagy hangsúlyt kell fektetni a gyomlálásra (kapálás kerülendő), és a növények begyökeresedéséig, csírázásáig a megfelelő vízutánpótlás is igen fontos. A további években a tavaszi visszametszés után, az állomány záródásáig a talaj minél kisebb bolygatásával kell gyomlálni. A meglévő ökológiai stresszfaktorokat fenn kell tartani, a tavaszi visszavágás után a nyesedéket el kell szállítani. A beállt évelőágy esetében 5-6 év után lehet szükséges a moderálás, az évelőágy rekonstrukció.
A hagyományos módon kialakított egynyári virágágyak az R-stratégiás növényekből állnak. Ezekkel szinte mindenhol találkozhatunk városainkban, mert állandó virágdíszt adnak a vegetációs időszak alatt, ezért a parkok, terek különleges díszei lehetnek. Ezeknek a zavarástűrő növényeknek viszont rövid életük során megfelelő tápanyag és vízellátásra van szükségük, továbbá állandó zavarást igényelnek (klasszikusan a kapálás, visszavágás, kaszálás). Folyamatos fenntartást igényelnek, és a gyomok is állandó problémát jelentenek, mivel hasonló ökológiai igényeik miatt ők is jól fejlődnek.
A magas fenntartási igényű klasszikus egynyári virágágyak alternatívájaként jelent meg az egynyári magvetés technológiája, mely jóval fenntarthatóbb, a természetes növénytársulásokra (pl földcsuszamlás helyén frissen kinőtt, vagy erdő kivágása után a nyiladékban frissen megtelepedő egynyári mező) emlékeztet. Míg a hagyományos egynyári virágágyak a parkok kiemelt területeire javasolhatók, fenntartási igényük kiemelkedő, a kiültetett növényanyag (hagyományosan palánták) is igen drága, addig az egynyári vetés inkább olyan területeken alkalmazható, ahol átmeneti megoldásra van szükség. Ezek fenntartási igénye alacsonyabb, mint a klasszikus egynyári virágágyaké, viszont virágzásuk kiegyenlítettebb, mint az évelőké.
Egynyári magvetésnél a talaj előkészítése után klasszikus módon kell kialakítani a magágyakat, a magok helyben tartását ásványi mulccsal is elősegíthetjük. A magok lemosódásának megakadályozására válasszunk sík, vagy nagyon enyhe lejtésű területet. A választott taxonokat és a talajadottságokat figyelembe véve szükséges lehet a talajjavítás, vagy éppenséggel a talaj minőségének rontása (pl. homok, murva hozzákeverésével). A vetést kézzel végezzük, ennek megkönnyítésére homokot adhatunk a vetőmaghoz. A vetés és átgereblyézés után tömöríteni kell a talajfelszínt, de ásványi mulcs terítése esetén ez elhagyható. Vetés után az öntözést kerülni kell, ha sokáig nem esik az eső, akkor finom szórásképű öntözőfejjel, alacsony nyomással, az eliszapolást kerülve, óvatosan öntözzünk!
A növényágy beállásáig szükséges a folyamatos gyomlálás, azonban ez szakértelmet kívánó feladat, ugyanis meg kell tudnunk különböztetni a frissen kelő dísznövény fajtákat a gyomoktól. Ez még gyakorlott kertészek számára sem feltétlenül könnyű feladat. A záródásig szükséges a megfelelő mennyiségű víz kijuttatása is, a záródás után ez már kevésbé fontos, mivel a leárnyékolt talaj már nem szárad ki olyan könnyen. Visszavágásra olyankor lehet szükség, ha a gyomok kezelhetetlenné válnak (vetés után 6 héttel), ha a növényágy kedvezőtlen képet mutat, vagy a vegetációs időszak végén, az elöregedett példányok dominanciája esetén.
Cikkünk a FŐKERT Nonprofit Zrt. által kiadott Ökológikus zöldfelületek városi alkalmazása c. kiadványa alapján íródott (szerzők: Bíró Borbála, Pápai Veronika), mely a Svájci-Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával megvalósuló, a Testvértelepülés és Partnerségi Pályázati Alap keretein belül elnyert pályázati támogatásból, a Főkert Zrt. és a ZHAW Zürcher Hochschule für Angewandte Wissenschaften együttműködésével készült.
