Nagyon hasznos agytorna és pihentető elfoglaltság. Mióta világ a világ a kreativitás az emberiség egyik leghatékonyabb hajtóereje. Én is szeretek néha leülni és alkotni valamit a már hasznavehetetlen dolgokból, hogy új értelmet nyerjenek a tárgyak ezáltal, de sokkal gyakrabban szoktam csak úgy nézegetni a neten, ahogy mások ügyeskednek. Vannak azonban olyan merész mutatványok, amitől olyan magasra szökik a vérnyomásom, amilyenre egy jó intervall edzés sem képes.

Csak a pazarlás

Az világhálónak hála, létrejött a kreativitás új formája, a netes DIY – do it yourself, azaz csináld magad. Nagyon könnyű ráfagyni, egyet pislogok és eltelt két óra az életemből. Videók százezreit nézegethetem, segítségükkel mindent IS el tudok készíteni.

Maga az elgondolás nagyon jó és valóban nagyon sok hasznos trükköt és ötletet lehet meríteni belőlük, de pont a műfaj népszerűsége miatt temérdek tökéletesen fölösleges dolgot kitalálnak a nézettség kedvéért. Egyesek fordítva ülnek a lovon, és az újrahasznosítás, meg csináld magad zászlaja alatt elképesztő pazarlást mutatnak be, és erre ösztönzik a nézőiket. Vajon tényleg megéri ennyi anyagot és erőforrást ráfordítani egy hasznavehetetlen dolog elkészítésére?

forrás: pixabay

Kétféle pazarlásról beszélünk: az értelmetlen dolgok készítése és a pazarló módszerek alkalmazása.

Értelmetlen „találmányok”

Még az elején leszögezem, hogy direkt nem linkelek be példát, mert mint tudjuk, az interneten csak az számít, hányan néznek meg valamit. Egy kattintás és máris támogattad a készítőt, ha tetszett a tartalom, ha nem. Szóval nem jár a link.

Az első kategóriába azokat a csináld magad és így hasznosítsd újra ezt vagy azt ötleteket sorolnám, amelyek fölösleges tárgyakat eredményeznek és/vagy az újrahasznosítás során még 10 másik anyagot kell felhasználni, amivel csak pocsékolunk. Például kinek van szüksége egy ragasztópisztollyal készített papucsra? Igen van ilyen. Értem én, hogy lehetséges, de nem találom azt a szituációt, ahol nincs papucsom, pedig nagyon kellene, ellenben van egy ragasztópisztolyom kb. 30 ragasztórudacskával, plusz van egy fölösleges órám, ami idő alatt ezt a teljesen haszontalan és egyáltalán nem tartós lábbelit elkészíthetem.

forrás: pixabay

A ragasztópisztoly egyébként külön alműfaj a DIY mozgalmon belül. Nem tudsz olyat mondani, amit ne próbált volna már meg valaki elkészíteni a meleg ragasztóval. Eleinte még csak telefontokokat gyártottak, amik akár még aranyosak is lehetnek, bár hasznosságukat azért megkérdőjelezném, de aztán elszabadult a pokol és megjelentek a műkörmök, ékszerek, kiegészítők, millióféle giccses „dísz”, kulcstartók, lámpaburák, dobozkák, tálak, evőeszközök, poháralátétek, sapkák, a már előbb említett lábbelik és még sorolhatnám – mindez persze a forró ragasztóból.

Vannak ezek között is értelmes ötletek, például csúszásgátló pöttyök egy lábtörlő aljára vagy a szemüveg letörött orrtámasza helyettesíthető vele időlegesen. Szerintem az is jó ötlet, hogy a műanyag vállfák felső részére nyomjunk néhány ragasztópöttyöt, így nem csúsznak le róla olyan könnyen a ruhák, mint három cuba libre után az egyszeri kollégistalányról. De az, hogy baseball sapkát ragasszak magamnak, az sok.

Az eszetlen szemétgyártás egy másik remek példájával futottam össze a minap: kartonpapírból készült gyümölcsöstál. Így még majdnem jól is hangzik, de elmesélem, hogy készítette az ötletgazda. Fogott egy adag kartont, miszlikbe tépkedte és vízbe áztatta. Eddig még mindig nem annyira borzasztó, de aztán hozzáadott egy teljes tekercs toalett papírt a kinyomkodott kartonmasszához. Érzékeled ugye? Újrahasznosítjuk a kartont, de mellé pazarlunk egy teljes guriga wc-papírt… Plusz még ragasztó is kellett hozzá, hogy formázható legyen. Aztán a masszát levél alakú sütikiszúrókba nyomkodta és az így elkészült leveleket rakosgatta egymás mellé, hogy tálat formázzon. Végül még be is festette irgalmatlan camouflage színűre. Csúnya is lett, fölösleges is.

forrás: pixabay

Pazarló hozzáállás

Ez a kategória nem válogat. Ez az, amit ha meglátok, egyből összeszorul a gyomrom, torkom, és idegállapotba jövök (Mauni!). Ez az, amikor a kreatívkodó maga elé vesz egy B2-es méretű csillogós papírívet, majd szinte mértani pontossággal a közepére rajzol egy aprócska szívecskét, amit aztán kivág belőle. A többi papír megy a süllyesztőbe. Miközben leírtam ezt, a jelenetet lelki szemeim előtt láttam és már csak ettől olyan lelkiállapotba kerültem, hogy bárkit le tudnék szállítani a 4-6-osról.

Nem volt gyerekszobája? Még egy olyan videót sem láttam, ahol a delikvens a papír/anyag szélére helyezi a sablont és oda rajzol. Kivágni is könnyebb a széléről, és rengeteg anyag marad másra is, később is felhasználható. Olyan egyszerű, de mégse csinálja senki. Persze mondhatjuk, hogy jobban mutat a videón, de ne őrüljünk már meg. Annyira nem nagy filmművészeti remek egy ilyen DIY videó sem, hogy ne bírná el, hogy a papír széléről vágjon.

Mindenkinek úgy kellene felnőnie, hogy ilyen alapvető tudást megszerezzen. Anya, apa, óvónénik/bácsik, tanító nénik/bácsik, nagymamák, nagypapák, keresztszülők, bébiszitterek! Mindenkihez szólok: tanítsátok a gyerekeket. Annyi minden másra megtanítjuk a lurkókat és egymást is: környezettudatosságra, hogy vigyázzunk a vízre, ne pazaroljuk az áramot, ne szennyezzük a környezetet. Az viszont nem jut eszünkbe, hogy miközben kreatívkodunk, olyan rossz beidegződések ragadnak a gyerekekre, amik aztán az életük minden területére kihatnak.

Az hogy nem a papír közepén vágunk, nem csak azt jelenti, hogy kevesebbet pazarlunk, hanem azt is, hogy logikus gondolkodásra ösztönözzük a gyereket. Hogyan tudok úgy vágni, rajzolni, hogy maradjon hely még valamire. A magad dolgát könnyíted meg azzal is, ha a sütittésztából nem ész nélkül szurkálsz ki formákat, hanem egymáshoz minél jobban illesztve nyomkodod a karácsonyfákat, cicafejeket, csillagokat és miegymást.

Az iparban a különböző tárgyak gyártásánál ez alapvető elvárás: az alapanyag lehető leghatékonyabb felhasználása, minél kevesebb selejttel. Ez a háztartásban sem olyan bonyolult dolog, és igenis sokat számít, ha erre odafigyelsz.



Címkék: