A második világháború után már csak az orosz megszállás és szocializmus időszaka az, ami a legnagyobb pusztítást végezte hazánk összes egykori, gazdag arisztokrata lakhelyével, a kastélyokkal és azok csodás kertjeivel. Bár ezzel valószínűleg nem mondtam újat, felütésnek azért mégsem rossz. Az utóbbi években megnyílt, többnyire EU-s pénzforrásoknak köszönhetően ugyanis sokuk varázslatos megújuláson megy keresztül és helyi lakosként külön örvendezem, hogy így történt ez Martonvásáron is, ahol alig egy hete sétálgathatunk a megújult díszkertben.
A park és kastély történetének leghíresebb személyiségei, Beethoven, Brunszvik Teréz, Teleki Blanka vagy a Dreher család hátrahagyott históriái között sokszor szerepel a vadregényes martoni angolpark, ami tényleg ámulatba ejtő látvány, még úgyis, hogy az utóbbi néhány évtized rendesen megtépázta az egykor ragyogó gazdaságot, angolparkot. A történetéről érdekeseket olvashatsz egy erről írt korábbi cikkemben is itt.
Részlet a rendezett első kertből
A mostani változások sok dolgot érintenek, és bár szinte mind remek, én most csak hármat emelnék ki nektek.
Tudomány és Istenimádás? Naneee… DE!
A kastéllyal egybeépített katolikus templomot az ötvenes években komoly drótkerítéssel és sövénnyel „választották le” a kastélyról, ahol időközben a Magyar Tudományos Akadémia egyik intézete rendezkedett be. Annak, aki ide templomba járt, talán soha fel sem tűnt, hogy a kastély és a templom fala egy, ahogy a tudósok sem sűrűn jár(hat)tak a másik oldalra. Át sem lehetett látni a kerítésen. Nagy bozótos-szúnyogos sáv mellett vitt az út a templomba, igazán nem volt ez méltó a hely szelleméhez, de az épület történelméhez sem. Szerencsére ezt a mostani alkalommal orvosolták, és mi örömmel néztük, ahogy darabokra zúzzák télen ezt a bebetonozott baromságot. A remek épületegyüttes újra teljességében látható. Köszönjük.
Pompás, nem igaz? A kerítés nagyjából a szobrok mögötti vonalban helyezkedett el.
Az elülső díszkertet leválasztották
Igazán meglepődtünk, hogy a felújítás utáni első sétánkat félbeszakítja egy kerítés, rögtön a kastély vonalában. Keresztben. Érthetetlen. Végre lebontjuk az egyiket, és helyette húzunk másikat? Aztán ott sétálgatva néhány perc elteltével tűnik csak fel, hogy nem kell rákiabálni a gyerekekre, hogy húzódjanak arrébb, mert jön egy autó. A kastély főbejáratához és a készülő új, Agroverzumra keresztelt látogatóközponthoz tartozó díszkertbe ugyanis nem hajthatnak be autók, ha jól látom (ha csak nem komoly indokkal). Halleluja!
Tudni kell ugyanis, hogy az ingatlant tulajdonló és fenntartó intézet ezt elsősorban munkahelyének tekinti, így nyugodtan jöhettek-mehettek a parkban autóval (hjaj..) a dolgozók, a látogatók pedig ugrálhattak el előlük folyton. Most viszont az első nagyobbacska, kicsinosított területen vidáman szaladgálhat anya a gyerek után, vagy üldögélhetnek padon, motorozhat nyusziján Józsika. Praktikus rossz, de ezzel megbékélünk szerintem a jövőben.
A megértett rossz: a nagy angol parkba vezető sétánynak annyi. Körbe kell menni.
Eltűnt a szökőkútnak hívott lóitató vályú
Mindig mondogattam itthon a férjemnek, hogy ha egyszer nyerünk a lottón, faragtatok egy –a kastélyhoz tökéletesen passzoló- csodaszép szökőkutat ahelyett a rémség helyett, ami elrondította a kastély egész látványát (lásd itt!). Mekkora szerencse, hogy ha egyszer tényleg nyerünk a lottón, erre már nem kell költenünk! Lerombolták, bezúzták és a helyén ott áll egy bájos kis földhalom, amelybe remélhetőleg virágok lesznek ültetve egyszer, ahogy az korábban, a kastély 19. századi fénykorában, sőt a 20. század legelején is volt, nem messze ettől a ponttól, a kastély előtt. Erre igazán nem számítottunk, imádom előre!
Ha beleültetnek egy tuját a közepébe, végem. 🙂 Már nagyon várjuk, mikkel lesz tele a dombocska.
A dombos díszágyás, nem messze a mostanitól. Cserna Károly rajza,1895-ből (A helyi könyvtárból)
A nagy angolpark a templom mögötti oldalsó bejáraton át látogatható a jövőben is (ott továbbra is járnak autók, vigyázat!), érdemes most ősszel tenni benne egy sétát, ha már megnéztétek az első részt. Tartogat az minden évszakban meglepetéseket.
