Ugyan írtunk már arról, milyen veszélyek leselkednek ránk az erőben a vadászidényben, de ezt valahogy hajlamosak vagyunk a fővárostól távoli, romantikus vadászkastélyok környékére értelmezni, de nem a Normafára.
A Visegrádon történtek:
Tegnap nagyon boldog voltam, amikor konstatáltam, hogy egyedül vagyok a visegrádi pályán, ahol nagyon régen nem jártam. 10 perccel az érkezésem után, zörögni kezdett a bozót, gondoltam, eddig tartott a magány, kolléga érkezik. E helyett egy hatalmas vaddisznó kan jelent meg 10 méterre tőlem…
Megjelent, egymásra néztünk, de nem szaladt el. Igaz felém sem indult el, lesétált komótosan a vízhez és ivott. Szürreális. Érdekes, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve, vagyis én nem vagyok felkészülve az ennyire valószínűtlen helyzetekre, mert dobáltam tovább. Ott áll tőlem 10 méterre egy vadkan, én a rohanó Duna peremén, mögöttem sűrű bozót, sehol egy fa, én meg dobálok tovább. Aztán azért mégis bekapcsolt valami, rákiabáltam a disznóra. Semmi. Meg sem rezzent. Komótosan elindult felfelé, eltűnt a szemem elől. Dobálok tovább. Huhh, ezt megúsztam. Durva volt, a többiek el sem fogják hinni, még jó, hogy van egy videóm róla.
Amikor újra észrevettem, akkor 5 méterrel volt fölöttem a bozótban. Jött felém, nem rohanva, de határozottan. EZ MOST TÉNYLEG TÖRTÉNIK? Bot le és gyorsan mérlegeltem a lehetőségeimet: vagy ugrom a vízbe, vagy megpróbálok jobbra elmenni, de akkor ha akar, elém tud vágni. Hopp de van egy szendvicsem! A szendvicset kikaptam és eldobtam balra, és fel sem nézve elindultam jobbra, rohantam jobbra a dzsinzsán keresztül. Működtek az őrangyalok, nem lett sem bokatörés, sem támadás a dologból, sikeresen kiértem a spiccre. Ott találtam egy öles nagy uszadék fát, azt felkaptam, és futottam a kocsihoz.
Disznó sehol, odaértem a kocsihoz. Eldobtam a fát, nyitom a kocsit. Ekkor láttam, hogy mögöttem futott felém. Soha nem ültem be ilyen gyorsan a verdába. Nem sokon múlt. A többit már elmeséli a videó. Kb 50 percen keresztül kergette a kocsit. Dörgölődzött, elém vágott, lökdöste a kocsit, röfögött és leszarta, akármit csináltam az elkergetésére. Kijött velem majdnem a 11-es útig, ott egy horgász apuka épp pakolt a kocsijába a fiával, figyelmeztettem őket, az ő kocsijukba is beszagolt, de az apuka üvöltésére, meg a röpködő vödör és szák hatására meg az üvöltésre kicsit arrébb ment, de újra visszatért.
Aztán becsapott a bozótba, visszaszáguldottam a helyemre, a kocsit nem kímélve, az ágak jól megcsinálták az Outback fényezését, de dolgozott a négykerék szépen, simán visszaértem, lerohantam a cuccért és bedobtam mindent a gépbe. A vicces az, hogy még a szendvics is meglett. Én ettem meg végül nem a dög. Asszem utoljára mentem egyedül. A kövezés, a vadak, a rohanó Duna nem játék, ezt most a saját bőrömön tapasztaltam meg. Remélem visszatalál az erdőbe a kan, sajnálnám, ha bántanák, de sokan járnak erre a helyre, nem akarom elképzelni mi történik, ha gyerekek botlanak bele.
Nincs PISZ!
Ez pedig a helyszíni videó:
A Normafán történt eset:
Tegnap a Normafánál voltunk kirándulni, a pasimmal és a kutyánkkal. A libegő felső végállomásánál jártunk, gyönyörű hely, teljesen jó kirándulási célpont. Az erdőben sétáltunk, a kijelölt úton, azt hiszem talán a zöld háromszöggel jelöltön. A Libegő felső végállomásáról 100 méterre történt mindez. Jó sokan voltak, jó volt az idő, gyerekesek családosok, akik azért nem a kijelölt útvonalon császkálnak, hanem bent az erdőben, mert úgy sokkal izgibb.
Sétáltunk a kijelölt útvonalon, és az eb egyszer csak befutott az erdőbe, és pár másodperccel később úgy hallottuk, mintha verekedne egy másik kutyával. Ekkor elkezdtünk lerohanni felé és, elég hamar leesett hogy ez nem egy másik kutya mert akkor a miénk már visított, és azt is hallottuk, ahogy a vaddisznó is brutál hangosan röfögött, tőlünk pár méterre. Odébbrohantak.
A kutyát szólítgattuk, nem találtuk meg. Nagyon sokáig kerestük mire meglett, mert csak néha sírt fel, és akkor még egy csomó ideig ott szaladgált mellettünk a vaddisznó. Aztán az egyik felsirásra meglett, egy nagy farönk alá volt beszorulva. Valószínű ez volt a szerencséje, hogy nem lett nagyobb baja.
Hát az nagyon ijesztő volt, mikor kerestük, mert amúgy nem sírt, csak amikor szólítottuk, és gondolom lábra akart állni, és az fájt neki. De amúgy sokkos állapotban volt a kutya teljesen, és amikor nem adott ki hangot akkor féltünk hogy elpusztult. A kutyának mindkét mellső lába eltörött, most épp az állatorvosnál várja a műtétet. Mindkét oldali alkarja mellső haránttörést szenvedett.
Az viszont komoly gond, hogy sehol sem láttunk egyetlen figyelmeztető táblát sem a veszélyről, se arról, hogy nem szabad letérni a kijelölt útról, és egyáltalán. Ez egy családosok számára közkedvelt kirándulóhely. De ami még fontosabb, hogy a kutyát el se lehetne engedni, csak pórázon, mert ebből még ennél is komolyabb gond lehet.
Az orvos szerint nem a mi kutyánk az első, akit a Normafa környékéről hoznak töréssel, vagy egyéb komoly sérüléssel. Az elkövető minden esetben vaddisznó volt.
