Már biztos észrevettétek, hogy varjúhájnak vagy 100 féle, különbözőnek tűnő növényt neveznek, de egy-egy közös pont azért csak felismerhető a hozzá nem értő szemeknek is. Ezek a húsos, fényes levelek és a mindent legyőző élni akarásuk, ugyanis szinte bármit túlélnek.
A mi kertünkben található homokos, nagy virágágyásban (is) csodásan beváltak, de inkább csak a magasabb virágszárakkal rendelkező példányok. No nem mintha a többi nem élne meg az ilyen szuper, napsütötte terepen, de a hátsókertet teljesen ellepi mindig a szulák nevű gyom (errefelé futófűnek is nevezik), ami a talajtakaró növényeket képes seperc alatt tökéletesen átszőni és eltüntetni. Persze a szulák, na az persze sosem tűnik el… No de térjünk is a lényegre. A pompás varjúhájnak (Sedum spectabile) van egy csodás, bordó rokona, amire évek óta vadászom és tavasszal végre találtam egy virágos cserepartnert, akitől kaptam. Nem mondom, jó lett volna, ha egyből ötöt kapok, de ez az egy kicsi is szuper, ugyanis a varjúhájak köztudottan remekül szaporíthatók.
A növény természetéből fakadóan persze erre az ősz a legjobb időszak, lássunk is neki!
Ha nagyobbacska a varjúhájunk, akkor a tőosztás lesz erre a legjobb módszer. Ekkor az egész növényt kiássuk gyökerestül és egy ásóval egyszerűen elfelezzük a gyökerénél kezdve. Ha még így is nagy, akár ezeket is elfelezhetjük és rögtön négy varjúhájjal folytatódik az ősz. Fontos, hogy mindegyik új darab gyökérrel és szárral/virággal is rendelkezzen, és mehetnek is az ágyásba. Ősz ide vagy oda, locsolni kötelező!
És akkor van az, amikor még kicsi az a drága és lehetetlen a fenti módszert alkalmazni, vagy a szomszédnak van és szeretnél belőle… Szerencsére erre is van megoldás: a dugványozás! Letörsz a tövénél egy virágszárat, két vagy háromfelé vágod, ferde vágással, majd törd le az alsó leveleket. Fontos, hogy megjegyezd, a szárnak melyik része volt lefelé, ugyanis az irányát megtartva kell leszúrni a földbe. Cserép vagy már egyből az ágyás, mindegy, csak legyen nedves néhány hétig.
Ha cserépbe ültetted, mindenképpen ültesd ki szabad földbe a már gyökeres példányokat a mínuszok előtt. Jó hír, hogy ha ezt éppen csak pár nappal előtte teszed, akkor is túléli. Bár picik lesznek még, remekül áttelelnek takarás nélkül is.
Még időben vagy, állj neki bátran!