Belvárosi parkok az egykori városfal helyén – Koppenhága

Júniusban elköltöztem Koppenhágába, így az itteni tapasztalataimat osztom meg. A belvárosi parkok bemutatásával kezdem, de írok majd a királyi kastélykertekről, egyéb parkokról, városrészekről, vagy épp a jelenlegi városi léptékű fejlesztési elképzelésekről. Igyekszem bemutatni a környező tájat is itteni utazgatásaim alapján. Én nagy izgalommal állok a feladat előtt, Koppenhága hihetetlenül inspiráló város, inspirálódjunk együtt.

Az itt töltött másfél hónap tanulsága eddig, hogy ugyan nagy kiterjedésű városról van szó, sok helyen a sűrű városszövetben még a fasorok is hiányoznak, ugyanakkor hatalmas zöldfelületek tarkítják a városi képet, lépten-nyomon szépen gondozott parkokba botlik az ember, ami itt nagy kincs, főleg a langymeleg nyári napokon, amikor este 10 körül is még kint lehet üldögélni, csupán hosszúnadrágra, széldzsekire, bundabugyira, gyapjúzoknira van szükség, mert hát a nyár azért csak olyan skandináv nyár mégis. Nem lehet 2 hétnél hosszabb nyári melegre számítani, ami itt 22-23 fokot jelent, tehát ki kell használni a jó időt!

Ezeréves város

Koppenhága belvárosában (Indre By) sétálgatva feltűnik az embernek a sűrű beépítésű utcák szövetét fellazító, jól gondozott parkok hálózata, és a sok vízfelület. Érdeklődve olvasgattam Koppenhága történetét, amit most nyilván nem akarok bemutatni, mert a neten mindenki utánanézhet, viszont röviden összefoglalnám a városfejlődés, leginkább a koppenhágai városfal és erődítmények történetét, mert ez a mai parkszerkezetre nagy hatással volt. Az 1728-as várostérképen még jól látható a várost körbevevő fal és sáncrendszer (figyelem, a térkép kelet-nyugat irányban van tájolva), melynek maradványai ma is fellelhetők.

Koppenhága városa nagy múltra tekint vissza, I. Svend dán király és fia, II. Knut alapította a várost 1000 körül. I. Valdemár dán király tanácsadója, Absalon püspök 1160-ban kezdte meg a  város építtetését Sjællandon, az Øresund (a Svédország és Dánia között lévő tengerszoros) védelmére. A 12. században a tengerszoros menti stratégiai fekvésének és kikötőjének köszönhetően gyorsan fejlődött a település, 1254-ben városi kiváltságlevelet kapott. Koppenhága különleges helyzetben volt, mert a Balti tenger, és a gazdag német kereskedővárosok, a Hanza városok tengeri megközelítéséhez kiváló volt az elhelyezkedése, ez azonban veszélyeket is rejtett, ezért a város erődítésére nagy gondot fordítottak. A 13. században a várost fallal vették körbe, és a 19. századig csak 4 kapun keresztül lehetett belépni. A korabeli erődítésektől eltérően, Koppenhágát nem csak földsáncok és töltés védte, hanem kőfal és tornyok is, ez is mutatja kiemelkedő fontosságát.

Kedvező fekvésének köszönhetően kereskedelmi kikötőként, katonai és politikai központként is nagy szerepet töltött be, de a Hanza városok általi fenyegetettség állandó volt. 1581-ben a város védelmi rendszerét nagy mértékben bővítették, és megerősítették, a nagy méretű ágyúk kihelyezéséhez hatalmas töltésekre volt szükség. IV. Keresztély uralkodása alatt, a 17. században a város védelmi rendszerét tovább fejlesztették. Nyugat felé a várost töltések és vizesárkok határolták, északra az Indrehavn, délre a Langebro. A töltések és árkok maradványai a Tivoli, Ørstedsparken, a Botanikus kert és az Østre Anlæg parkokban még mindig fellelhetők.

Északra, a védelmi rendszer végében építették meg a Kastellet nevű erődítményt.

A várostól keletre mesterséges földnyúlványt alakítottak ki a tengerben, melyet szintén fallal, árokkal és bástyasorral erődítettek. Ez a mai Christianshavn városrész.

A belvárosi parkokat ábrázoló googlemaps térkép linkje

1658-69-ben a sorozatos svéd támadások rajta hagyták a városon a nyomukat, 1728-ban több tűzvész ütött ki, amelyek hatalmas pusztítást végeztek, így mire 1737-ben befejeződött az újjáépítés, a középkori Koppenhága városképe átalakult.

A napóleoni háborúk során Koppenhágára kétszer is csapást mértek. 1807-ben a második Koppenhágai csatában az angolok magát a várost ágyúzták, ami súlyos károkat okozott. A vereség szinte elkerülhetetlen volt, mivel a város védelmi rendszere elavult, és gyenge volt a korabeli hadtechnikához viszonyítva. Míg a városfejlődés egészen eddig keretek közé szorult, ugyanis nem lehetett a városfalon kívül építkezni, a szabályokat ezután lazították, a város fejlődésében új időszak kezdődött. Ekkor kezdődött meg az északnyugati határon lévő tavak körüli építkezés is (Sortedam Sø, Peblinge Sø, Sankt Jørgens Sø). Ez a fajta városfejlődési lépés már csak azért is elkerülhetetlen volt, mert a város súlyos higiéniai problémákkal küzdött, és a laksűrűség is igen nagy volt. 1852-ben tovább lazult a szabályozás, már a tavakon túli építkezést is engedélyezték, mivel a 19. században a város védelmi rendszerét jóval kijjebb tolták, a városfejlődéshez elég teret hagyva építették meg az új erődök rendszerét.

A világháború óta a város dinamikus fejlődésen ment át, az 1970-es években az ötujjú tervnek megfelelően. 2000 óta Koppenhágát és a svédországi Malmőt az Øresund híd köti össze, melynek köszönhetően a város egy nagyobb várostérség központja lett, ennek folyományaként átalakult a közlekedési hálózat, és Amager szigetén is jelentős beruházások indultak.

Láthatjuk tehát, hogy egy ilyen ütemesen fejlődő várossal való ismerkedés során számos téma kínálkozik, cikksorozatom kezdetén szeretnék a fent említett belvárosi parkokat egyesével is bemutatni. Ezek után, vagy ezzel párhuzamosan, a királyi parkok történetét részletezném, majd a modern városfejlesztés vívmányaira is rátérnék, hogy megismerjük a főváros tágabb térségét is. Mindezt pedig meglepetés-cikkek fogják színesíteni, ugyanis jártamban-keltemben is sok apróbb érdekességet látok, ami szintén érdemes arra, hogy szót ejtsek róla.

 

Címkék: