Előző hétvégén Japánra hangolódva kilátogattam a két gyerekkel a Budapesti Füvészkertbe. Családos programnak hirdették és válóban nagyon élvezte mindenki, nem volt unatkozás, menjünkmár féle nyűglődés.
Biztos hallottál már a japán cseresznyefa virágzás ünnepről, a virágok megfigyelését, nézegetését hanaminak hívják. Furcsa egy ünnep ez, ahol a termeszét változását, tavaszi feléledését ünnepelik a japánok már évszázadok óta. Emberek milliói csodáljak az apró virágokat, piknikeznek a fák alatt a családdal, barátokkal. Ilyen a japán lélek, elég a boldogsághoz a termeszét megfigyelése.
A japán média beszámol arról, hogy az ország melyik részen mikor nyílnak a cseresznyefa virágok. Vannak, akik virág mámorban úsznak egy hónapon át. Március végen elindulnak Japán déli részéről észak felé. Délen az enyhébb időjárás miatt hamarabb kezdődik a virágzás, de egy fa csak egy- két hétig virágzik. Ám északra haladva midig el lehet csípni az újabb virágok nyílását, akár kora májusig.
A sakura (cseresznyevirág) ünnep már itthon sem új dolog, számos utazási iroda ajánl utakat Japánba cseresznyefa virágzáskor. Ez elég költséges mulatság, a világ másik végen van, amire jó időben felkészülni. De nem kell ilyen messze mennünk ahhoz, hogy mi is megcsodálhassuk a gyönyörű virágokat. Budapesten, a Füvészkertben két hétvégén (2018. ápr. 7-8, 14-15) is láthatjuk a sakurát és ízelítőt kaphatunk a japán kultúrából.
Japán cseresznye virágzása Fotó: Wikimedia Commons, Marie-Lan Nguyen
Bevallom engem minden tavasszal lenyűgöznek a cseresznyefák, leginkább a japáncseresznye látványa,’abból is a Prunus serrulata ‘Kanzan’, az itthoni parkokban többnyire ez fordul elő. Ez az, amelyiknek többszirmú rózsaszín virága van, ellepi az egész fát, a földet is teljesen beteríti a virágzás vége felé. Bőségesen virágzik tavasszal, fajtától függően a virág lehet fehér, sárgászöld, sötét rózsaszín, világos rózsaszín, többszirmú, egyszirmú. A virágok meddők, így termése nem lesz. Gyönyörű fa, szeretnék egyet a kertembe, de kell hozzá egy méretes kert is, akár 8-10 méterre is megnő, széles lombkoronája van.
Mivel idén kicsit megcsúszva ért ide a tavasz, a Füvészkertben még csak a kora tavaszi virágokat láttunk, mint a szártalan kankalin, a védett kökörcsin, a hunyor és persze egy két cseresznyefa. Ebből sajnos nem volt olyan sok, lehet, hogy a következő hétvégére már több fa is virágba borul. Bevallom, én több virágra számítottam, ha már Saskura ünnepre mentünk. De ezen nem sokat méláztam, nem is volt rá időm. Csak kapkodtam a fejem, egyik érdekes program kezdődött a másik után.
Mikor megérkeztünk teljesen jó megérzéssel bementünk az épületbe, ahol alul mindenféle japán csecsebecséket árultak, az emeleten kiállítás – olvastam egy táblán. Felmentünk megnézni. Az egyik szobában japán fegyverek, a másikban Anna Pancireva, orosz képzőművész japán rizspapír sumi-e festményeinek kiállítása volt. Az asztalon pár ecset hevert mutatóban, amit mind a hárman kipróbálhattunk. Segítség kellett hozzá, azt sem tudtuk hogy kezdjük el. Az a rémisztő fehér papír.. de nagyon érdekes volt. A tintát az ecset vége felszívta, de a vastagabb részén nem, így egy ecsetvonással lehetett egyszerre sötét feketéből szürkébe hajló foltok csinálni. Egy kis segítséggel így lett egy japán stílusú virágunk, amit egy tipikus ovis pillangó követett, már segítség nélkül.
A kiállított kepéken minden a megfelelő helyen, harmóniát áraszt. Kigyönyörködtük magunkat és már kezdődött a Bujutsu-kai Kenshin-ryú Távol-keleti Harcművészetek Egyesületének bemutatója. Hárman álltak fel velünk szemben, két férfi és egy nő. Mutattak pár érdekes harci eszközt és azokról meséltek egy kicsit. Még pár szamuráj kard suhintást is láttunk. A japánok különbözősége megint megmutatkozott. Ők nem harcolnak másokkal, így nem is versenyeznek. Önmagukkal vívjak meg harcot, nem mások legyőzésétől érzik magukat erősebbnek, hanem a saját korlátaik átlépésével. A kérdés-válasz résznél azt is megtudtam, hogy az élezett szamuráj kardok képesek átvágni akár a csontot is. Na erre még nem gondoltam..
