Te mit gondolsz, kik szoktak füvészkertbe járni? A lúzerek, a könyvmolyok, a stréberek? Hogy ők szoktak-e, azt nem tudom, de azt igen, hogy járnak oda családok, meg romantikázni vágyók, meg úgy általában növényszeretők. És hogy miért érdemes elmenni még csak úgy? Képzeld csak el, hogy túl vagy a hétvégi gyomláláson, puszta kézzel téped a mindent elborító gazt, mert kesztyű csak a bénáknak való, aztán másnap, pihenés gyanánt elmész egy füvészkertbe. Belépsz a kapun, megcsapja az orrod a természet illata, belemerülsz a csendbe, nyugalom van és béke, tobzódsz a szebbnél szebb virágokban – és akkor kiszúrsz egy ismerős gyomnövényt, amit épp tegnap húztál ki nagy erőkkel, puszta kézzel. „Foltos bürök” – futja át a szemed a nevét, „mérgező” – olvasod, aztán meg azt, hogy hatóanyaga a bőrön keresztül is felszívódik.
kép: wiki, www.biolib.de
A Fitoterápiakalauz.hu vonatkozó cikkében azt írja róla: „Fő hatóanyaga, méreganyaga a koniin, mely a növény minden részében megtalálható (friss termésben 2–3%, a mennyiség a száradás során csökken). A foltos bürök hatóanyaga a bőrön és a nyálkahártyán keresztül is felszívódik, ezért még az érintésétől is óvakodjunk. Igen korán – még egy óra sem telik el – megjelennek az első mérgezési tünetek: ilyen a fáradékonyság, szédülés, hasmenés, verejtékezés, majd mivel a gerincvelő motorikus központjai bénulnak, az alsó végtag bénulása következik.” Azután a mellkas lebénul és beáll a fulladásos halál.
Biztató, igaz? Ezt ugyan nem pont így fogalmazták meg a Szegedi Füvészkert tájékoztató tábláján, de mire végigolvastam, remegtem, izzadtam, viszkettem, mint akinek már csak percei vannak hátra. Még úgy is, hogy talán csak valami rokonnövényt cibáltam ki valójában.
Mit lehet még tudni a foltos bürökről?
A zellerfélék családjába tartozik, a világon már mindenhol elterjedt mezei gyomnövényként, magassága 50-150 cm vagy még nagyobb. Magyarországon erdőszéleken, gyomtársulásokkal, útszéleken, árok- és patakpartokon találkozni vele a leggyakrabban. Veszélye többek között abban is rejlik, hogy apró fehér virágjai ernyős virágzatot alkotnak, emiatt hasonlít néhány fogyasztható növényre (petrezselyem, ánizs, kapor). Ugyanakkor vastag, belül üreges szára lilás-barnás tarka színben játszik, így nem keverhetjük össze semmivel, pláne, ha tudjuk, mire figyeljünk.
kép: Szophoklész, forrás: wiki, User:Shakko
Az ókori Athénban a halálbüntetés egyik végrehajtási módjaként alkalmazták a bürökpoharat. A Fitoterápiakalauz.hu azt írja, Szókratészt is ekképp végezték ki, miután bűnösnek találták istenkáromlásban és az ifjúság tévútra vezetésében. Platón a Phaidónban tisztességesen meg is írta, hogyan halt meg a görög filozófia egyik legismertebb alakja: „[…] egy ideig járkált, majd miután megjegyezte, hogy a lába elnehezedik, hanyatt feküdt; így utasította ugyanis az ember; s ugyanaz az ember, aki a mérget adta, meg is tapogatta a testét, időről időre megvizsgálta lábát és lábszárát, azután erősen megnyomva lábát, megkérdezte, érzi-e még? Ő azt felelte, hogy nem; azután lába szárát nyomta meg az ember, és így fölfelé haladva, megmutatta nekünk hogyan hűl és merevedik. Azután ő maga is megtapogatta magát, s közölte velünk, hogy ha szívéig ér, elköltözik.”
Persze a foltos bürköt (Conium maculatum) próbálták hasznosítani is a gyógynövény-terápiában. Minden internetek tudója, a Wikipedia azt írja, hogy az orvosi tisztesfű és az édeskömény magjaival keverték össze a nedvét, és ezt alkalmazták a sztrichnin és más mérgek ellenanyagaként. A gyökereket használták köszvényes fájdalmak csillapítására, az 1760-as évektől pedig daganatos betegségek kezelésében is elővették a bürköt. Homeopátiás kezelések során bizonyos neuralgikus betegségek és depressziós tünetek gyógyítására is használták szárítva, de a Fitotereápiakalauz.hu információi szerint a gyógyító és mérgező dózisok határértéke annyira közel van egymáshoz, hogy szakemberek nem ajánlják az alkalmazását. Ma már emiatt nem is kísérleteznek vele. Önök se tegyék!
Viszont járjanak többet füvészkertbe (legközelebb többet írunk róluk, becsszó), és kövessék a Facebook-oldalunkat!
borítókép forrás: wiki,
