Számos hagymás növényünk van, amelyek a tavasz első hírnökei, de legalábbis jelzik a jobb idő közeledtét, amelyet olyankor már annyira várunk. De sok hagymásunk júniusban, júliusban nyílik, sőt olyanok is vannak, amelyek ősszel: szeptemberben, októberben.
Legkedveltebb hagymásaink a tulipán (Tulipa sp.), a nárcisz (Narcissus sp.), a gyöngyike (Muscari sp.), a jácint (Hyacinthus sp.), a hóvirág (Galanthus sp.), a tőzike (Leucojum sp.), a krókusz (Crocus sp.), a csillagvirág (Scilla sp.), a liliom (Lilium sp.), a dália (Dahlia sp.), a kardvirág (Gladiolus sp.), a kikerics (Colchicum sp.), stb.
A tavaszi csillagvirág (Scilla) a gyepben. Ilyet tavasszal a Budai Arborétumban is láthatsz. (forrás: pixabay)
Szeretjük a hagymásakat, ám az a probléma velük, hogy az év csupán egy rövid szakaszában hoznak föld feletti hajtásokat, pompáznak, majd elnyílnak, elszáradnak és visszahúzódnak, így ezen időszak előtt, illetve után a helyükön üres földfelület látható. Ez nem csak nem szép, de a gyomnövények megtelepedésének, elszaporodásának is kedvez. Így célszerű a hagymásokat évelő növényekkel társítani.
Jószainé dr. Párkányi Ildikó Zöldfelület-gazdálkodás, parkfenntartás c. szakirodalma szerint a legfőbb szempont az, hogy ne jelentsen(ek) az évelő növény(ek) a hagymás(ok) számára konkurenciát, tehát a hagymás növény visszahúzódása után kezdődjön az évelő intenzív fejlődése. A konkurenciát föld alatt és felett is át kell gondolni társítás előtt. Előbbinél a hagymák térbeli elhelyezkedésével kell számolni, és a társnövény gyökérzetének típusa is fontos. Például a pázsitfüvekre jellemző bojtos gyökérzet nem megfelelő a hagymások mellé, ugyanis korlátozhatja a hagymák fejlődését. A föld feletti konkurencia pedig a lombozat és az árnyékolás miatt fontos. Előnyös, ha a hagymás csak rövid ideig árnyékolja a társnövény(eke)t, hiszen azok fejlődéséhez is napfényre van szükség. Ehhez kapcsolódik még az azonos környezeti igény, hiszen a legtöbb hagymásunk szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő, így célszerű olyan növényekkel társítani őket, amelyek szintén ilyen környezeti igényűek.
Krókuszmező – krókuszok csak úgy a gyepben. Nagy-Britanniában már régóta dívik. (forrás: wikimedia, Elliott Simpson)
Vannak árnyéktűrő hagymásaink, az ő esetükben az árnyéki gyeppótlókkal, árnyékot tűrő évelőkkel érdemes a társítást véghezvinni. Ilyenek a kapotnyak (Asarum europaeum), sárga árvacsalán (Lamiastrum galeobdolon), foltos árvacsalán (Lamium maculatum), illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum), dalmát harangvirág (Campanula portenschlagiana), a pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), az indás ínfű (Ajuga reptans és fajtája, az ‘Atropurpurea’), az ibolya (Viola sp.), a kis és nagy meténg (Vinca minor, Vinca major), stb.
A sárga árvacsalán némi foltos árvacsalánnal a háttérben (forrás: wikimedia, Salicyna). Kiváló társnövényei lehetnek például a medvehagymának (Allium ursinum)
A fény- és melegkedvelő hagymások kiválóan társíthatók különböző varjúháj fajokkal. Ezek között vannak alacsonyak és magasabbak, valamint örökzöldek és lombhullatók is, így ezek gondos kiválasztásával és kombinálásával még különlegesebb kiültetést kaphatunk. Javasolt varjúháj (Sedum) fajok a fehér (Sedum album), a borsos (Sedum acre), a hatsoros (Sedum sexangulare), a kövi (Sedum rupestre), a dúsvirágú (Sedum floriferum), októberi (Sedum sieboldii), a kaukázusi (Sedum spurium), a kárpáti (Sedum telephium), vagy néhány nemes fajta varjúháj, mint a Sedum ‘Matrona’, vagy a Sedum ‘Herbstfreude’, stb.
Továbbá alkalmas társításra a cickafark megannyi fajtája (Achillea sp.) és a különböző veronika fajok (pl. Veronica prostrata, Veronica armena), gólyaorrok (pl. Geranium sanguineum), a díszgyertya (Gaura lindheimeri), a szappanfű fajok és kertészeti változatai (Saponaria sp.) vagy a különböző gamandorok (Teucrium sp.) és ördögszemek (Scabiosa sp.).
Az ősszel nyíló kikerics (Colchicum) a kis meténg (Vinca minor) között (forrás: pixabay)
borítókép: wikimedia, Lestat (Jan Mehlich)
