Virág- vagy zöldségágyás, mindegy, valahogy mindig egyenes oldalakban gondolkodunk. Talán a poroszos nevelés adja, vagy az, hogy a rendszerető szűz jegyében született a szomszédunk macskája, nem tudom, de nem szeretjük a girbe-gurba ágyásszéleket. Nem lehet egyenesen még ránézni sem, nemhogy belevetni a magokat.
Ekkor az ember fogja magát, kihuzigálja a madzagot, áthívja a ráérő öreg nénit, hogy fogja az egyik felét, míg igazítom a hosszú egyenest. (Vagy farigcsál leszúrható botdarabot neki, az is megoldás. Annak, aki tud ilyet…) Többnyire félóráig méregetjük ketten, hogy nem túl ferde-e mégis, aztán a beigazított madzag mentén ásogatok. Nagyjából egyenes, de jobban áll neki a távolság.
Pedig van erre egy ezerszer egyszerűbb, egyszemélyes megoldás is, amit tavaly óta használok. Nézd meg a videót az egyenes ágyásszegélyért!
