„Mennyivel boldogabb a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek. Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond.” (Gróf Ambrózy-Migazzi István)

Hány olyan növényt tudunk megnevezni, melynek virágzásakor az ember útra kell, hogy szemtanúja lehessen? Hóvirág? Cseresznyefa? Rododendron! Ha Rododendron virágzást szeretnénk látni, akkor irány a Jeli Arborétum, vagy újabb nevén Jeli Varázskert.

A park Vas megyében található, Szombathelytől nem messze, Kám település mellett. Autóval érkezünk egy májusi vasárnap, délután négykor. Kám település után hosszan vezetünk szántóföldek és erdőfoltok között egy nagyon keskenyre szabott kétsávos úton. Érdekes módon csak szembejövő autókkal találkozunk, meg is ijedünk, mert tudjuk, hogy késve érkezünk és rohanás lesz belőle. A kert honlapján 5órát írnak zárásra, de hamar megtudjuk, hogy virágzáskor hosszított nyitva tartás van. Sűrűsödnek az autók, lassítunk, az úton forgalomirányító fiatalember irányít a parkoló felé. A rengeteg autó és sok busz között alig találunk parkolóhelyet. Ez így elsőre úgy tűnik, nagyobb szám lesz, mint gondoltuk. A pénztárnál kiderül, hogy nem lehet kártyával fizetni, nálunk pedig nincs elég készpénz a belépőre, így ügyesen bekérjük magunkat diákjegy áron. Köszönet a jófejségért!

Az egész területet az alapító, Ambrózy-Migazzi István gróf szelleme tölti be. Ambrózy gróf a XX. század elején már elismert botanikus volt Magyarországon és külföldön egyaránt. Első arborétumát a Nyitra melletti Malonyán létesítette, majd az első világháborút követően haza kényszerült települni. 1922-ben egy addig legeltetéssel hasznosított birtokot vett Kám határában, a ’Jelihálásnak’ nevezett területen. Rögtön meg is kezdte a terület parkosítását és 1933-ig, haláláig töretlenül dolgozott élete fő művén: az ’örökké zöldellő kertek’-nek kialakításán. Az akkori betelepített kert csak öt hektáros volt, mára ez 106 hektárra duzzadt, a tudatos erdőgazdálkodás és értékmegőrzés miatt.

 

 

 

 

A rododendron magyar neve havasszépe.

Ez a bokorfajta a föld nálunk magasabb , hűvösebb és párásabb régióiból származik, úgy, mint Észak-Amerika atlantikus területeiről, Nyugat-Kínából, a Himalájából, Japánból, és a Kaukázusból. A nagy felfedezések korában a nyugat európai arisztokrácia botanikus érdeklődése hirtelen megugrott. Az első havasszépe egyedeket a XVIII. században, angol botanikusok hozták be a tengerentúlról és a Kaukázusból, majd ennek hatására hódította meg az európai és így a magyar arisztokrácia  kertjeit is. Mára kb. 8000 fajtája ismert, ebből Jeliben ma már több, mint 300 fordul elő.

A bokor népszerűségét élénk színű, nagyon különböző árnyalatokban pompázó virágának köszönheti. Virágázási idejük eltérése miatt a rododendron virágzás periódusa március 15-től egészen  június 15-ig kihúzható. Színüket tekintve látható itt fehér és sárga: ezek illatosak. A rózsaszín, narancssárga, piros és lila színűeknek nincs illatuk. Lombjukat tekintve vannak örökzöld és lombhullató fajták. Méretük is változó: a fél méterestől egészen a 4-5m magasságot elérőkig. Vannak bugában álló virágok, némelyik kókuszdió nagyságú, de vannak egyesével nyíló virágúak is. Ez utóbbiakat azáleáknak is nevezik, de fontos megjegyezni, ugyanarról a fajról van szó.

Azt tudtuk, hogy a havasszépe kényes növény, de mi a titka annak, hogy kertünkben is szépen fejlődjön és kitartóan virágozzon? Legfontosabb kritériumok a savanyú talaj és a félárnyékos, szélmentes telepítés, ami a domborzati viszonyok és a növénytársulások megfelelő kiválasztásával érhető el. Ezt kísérletezte ki Ambrózy gróf Jeliben, melynek eredménye, egyben a kert legpompásabb területe: az alátelepített erdei fenyves. A méretes fenyőfák alá telepített havasszépe bokrok kellő védelmet kapnak a szárító szelektől és a túlzott téli és tavaszi napsütéstől, melyek könnyen a növények kipusztulásához vezethetnek.

A Jeli Varázskert bejárására érdemes egy fél napot szánni, mert nagy a terület és sok lehetőség kínálkozik a felfedezésre, tanulásra, játékra és pihenésre egyaránt. Egymást követik a tematikus tájövezetek: a Kaukázus, a himalájai tájövezet, a Balkán fenyvesei, Kis-Ázsia, kínai erdőfolt, Japán, a ’Mississippii völgye’ és a ’Sziklás-hegység’. A kert egyik legkedveltebb eleme az új építésű, igényes fa kilátó építmény, ahonnan felülről is megcsodálhatóak a növénykompozíciók, és a díszpark mögött feltáruló távolabbi erdőségek. Gyors záporok és napsütéses intervallumok követik egymást, de mi lelkesen és töretlenül sétálunk.  Néha elered egy kicsit, de a méretes fák lombjai nem engednek minket elázni. A látogatók lelkesen fedezik fel az erdő rejtett zugaiban felbukkanó, sárgán, fehéren, lilán virágzó bokrokat. Úgy tűnik, az embereknél csak a méhek bódultabbak, nem győznek fürödni a virágporban. Elégedetten, feltöltődve távozunk, egy újabb kinccsel gazdagodva: megérte ide eljönni, még visszatérünk!

 

borítókép: Wiki, Szaboimi



Címkék: