Nálatok mennyit lehet kint a szabadban a gyerek, ha oviban van? És mennyi gyümölcsöt-zöldséget esznek vajon odabent? Simogatnak-e gyíkot az állatok világnapján? Tudja-e, hogy terem az eper? Hogyan gyűjti a méhecske a mézet?
Nekünk két ovisunk is van, és nagyon fontosnak tartjuk a férjemmel a természet közelségét a gyerekeink életében. És nem csak a kertben való gyönyörködést értem ezalatt, hanem azt, hogy igazi élvezetet találjanak a kerti tevékenységekben (khm, későbbi kötelezettségeikben). Hogy érdekes legyen gondozni a konyhakertjüket, vagy izgi kaland a kerítés lefestése, hogy eszébe ne jusson szemetet eldobni, hogy hagyjon utat a süniknek a kerítésnél. Talán sokaknak tűnik lehetetlen küldetésnek ez a dolog, pedig általában ezekhez nem szigor kell, hanem az érdeklődésük felkeltése és némi iránymutatás, ami óvodás korban még nem olyan nehéz, mint később.
Gazos lett a virágágyás, de a felmentő sereg sokat segített a nyáron.
Még nem telefonfüggők például. Még lehet nekik érdekeset mutatni a világban. ÉLŐBEN.
Ebben egyébként nagy segítségünkre van a helyi óvoda, ahol a nevelők éppen úgy gondolkodnak erről hivatalból is, ahogy én. Az óvodai udvar itt ugyanis nem csak egy hely rohangászni, meg hintázni a benti főtevékenység kiegészítéseként. Mert itt a kert használata, élvezete is beleszámít a mindennapokba. Meleg időkben sokszor az udvari teraszon vannak az étkezések, de a gyerekekkel együtt tisztítják a kis kerti tavat, töltik meg a madáretetőt és –itatót, az árnyas fák alatt mezítlábas sétányon szórakozhatnak, és persze van veteményes, meg sokszor együtt készítik az egészséges nasikat az óvónénikkel.
Idén illatösvény kialakítására kaptak szép adományt a helyi Tescótól, ami néhány napja a gyerekek és felnőttek örömére szolgál. Persze ez különösen jövő nyártól lesz igazán hasznos, mert az illatos fűszernövényekkel teli utacskáról le lehet szedni majd az uzsiba valót. Ezenkívül számtalan más dologban találjuk meg a zöld gondolatiságot egy-egy év során; igazán büszkék vagyunk a hely szellemére.
De csak másokkal beszélgetve derült ki a számomra, hogy ez a szemlélet nem minden óvodára igaz. Nálatok mi a helyzet? A mi Brunszvik Ovink ugyanis a Magyarországi Zöld Óvodák Hálózatának tagja, ami a gyermekek környezeti nevelését helyezi előtérbe az óvodai élet során.
Ennek a hálózatnak az alapját minisztériumi segítséggel 109 óvoda tette le tizenkét évvel ezelőtt egy 20 pontos kritériumrendszer elfogadásával és betartásával. Ezek a környezetvédelem, hulladékgazdálkodás és fenntarthatóság témakörében adnak eligazodást az óvodai tevékenységekben.
A kritériumok egyértelmű útmutatások halmaza, de szerencsére sok szabadságot ad a megvalósításban. Íme két pont, ami ezt jól szemlélteti:
„Az óvoda udvara mentes az allergiát, a mérgezést és sérülést okozó növényektől. Az óvodakertben a helyi lehetőségek figyelembevételével valósul meg a zöldséges- és virágoskert, a gyógy- és főszernövény rész, a sziklakert, a kerti tó stb. A gyermekek kertgondozáshoz használnak kerti szerszámokat.”
„A helyi célok, feladatok megfogalmazásában természet- és környezetvédelmi feladatok kiemelten szerepelnek a helyi adottságok alapján (pl. fák védelme, faápolás, faültetés, madárvédelem, hulladék kezelése és felhasználása, egészséges táplálkozás, energiatakarékosság, a lakóhely-megismerési tevékenységek, az épített és a természeti környezet védelme stb.).”
Alap, hogy sokat lehetnek a szabadban minden nap.
Ezért lehet az, hogy nagy különbségek vannak zöld ovik és zöld ovik között, de az elv ugyanaz: ismerje és szeresse meg a gyerek a természetes (és épített) környezetét, gazdálkodjon a rendelkezésre álló javakkal, és persze egészséges életmódra törekedjen magától is.
„Álom, álom..” – legyinthetnénk, pedig tényleg létezik, hogy egy gyerek felszedi hazafelé a szemetet és kidobja a kukába, majd este brokkolit kér vacsorára, miközben előadást tart a sünök életéről.
Zöld ovi! Köszi!
(Képek: pxhere, pixabay, saját)
