Kezembe került egy cikk a permakultúráról és az erdőskertről. Teljesen magával ragadott! Egy burjánzó gyönyörű kert, ami élelmet is nyújt. Beszereztem Baji Béla Permakultúra és önellátó biogazdaság című könyvét, elolvastam elejétől végéig. Lelkes híve lettem a permakultúrának. Tudtam azt is, hogy hiába vonz a gazdálkodás, hisz nem értek hozzá, szükségem van egy közösségre. Ezt tulajdonképpen mindenki tudja, aki önellátásra adja a fejét, hogy egyedül nem megy, egy jó közösség kell hozzá. Gondoltam elmegyek permakultúrás találkozókra, meglátogatok magyarországi ökofalvakat, ökoközösségeket és végül eldöntöm melyik a legszimpatikusabb. Biztos voltam benne, hogy hosszú út áll előttem. Titkon abban reménykedtem, hogy hosszas keresgélésem közepette megtalálom a társamat, akivel együtt vághatunk bele az önellátásba.
Kertvárosból a a luxushajóra, innen fejes az önfenntartásba
Kertvárosban nőttem fel, kisgyerekként időm nagy részét a kertünkben játszva töltöttem, később kertvárosunk utcáin csavarogtunk a barátokkal. Nyaranta heteket töltöttem apai nagymamámnál falun, ahol fiatalon találkoztam a tyúktartással és nagy haszonkerttel. Unokatestvéreimmel együtt érdeklődve álltuk körbe nagymamámat, mikor vágta a csirkét. Otthon pedig csodálattal hallgattam édesapám meséit falusi gyerekkoráról. Középiskola után egyetemre mentem, táj- és kertépítész mérnökként végeztem, de a szakmában nem dolgoztam, mert lediplomázásom után világot látni indultam Erdélybe, mint önkéntes egy gyermekotthonban. Utána almaszüretelőként dolgoztam külföldön. Szobalány luxushajón. Végül hét évvel ezelőtt elhatároztam, befejeznem a csavargást, eleget utaztam, költöztem ide-oda, mindig az adott munkahelyemtől függően. Szerettem volna végre megállapodni, venni egy pici hangulatos házat idehaza, falun. Tudtam azt is, hogy vonz a gazdálkodás, szeretnék egy szép nagy kertet, ami nemcsak kellemes hely a pihenésre, hanem hasznos is. Ez nem egyfajta romantikus álmodozás volt, hanem egy erős elhatározás, késztetés, lépni kell.
Ezután történt életem csodája. Készen álltam a változásra. Felfedezőutam első állomása a lakhelyemhez legközelebbi falu volt, ahol kialakult már egy kis gazdálkodó közösség. Az első férfi, aki bemutatkozott, később a férjem lett, így ennél a kis falunál messzebb nem is jutottam.
Hogyan csináljuk, mik a tapasztalataink?
Kezdésként fontos elmondanom, hogy önellátásra törekszünk, de ezalatt nem a teljes önellátást értem, mert az mai világukban nem megvalósítható. Ez egy cél, ami felé törekszünk, sosem érjük el. Számomra az is önellátás, ha egész éves zöldségszükségletünket megtermeljük, vagy magunknak sütjük a kenyeret, vagy szinte mindig van saját tojásunk, baromfihúsunk. Az egyik legfontosabb, hogy vegyszermentesen gazdálkodjunk, és egészséges étel kerüljön az asztalunkra. Ez gyerekeink miatt még fontosabbá vált az évek során. Soha semmilyen esetben nem használunk vegyszert. Ha egy betegség vagy kártevő felüti a fejét, természetes módszerekkel próbálkozunk, ha jut időnk rá. Az esetek többségében inkább elfogadjuk a veszteséget. Másik fontos dolog számunkra, hogy ne függjünk munkahelytől, ne kelljen ingáznunk a városba, egyszóval itt helyben biztosítsuk a megélhetést és magunknak oszthassuk be az időnket.
Hogy néz ki a gazdaság?
Egy 60 m2-es vályogházban élünk a falu szélén, 2000 m2-es kert tartozik hozzá. Ez a kert nagyrészt a gyerekeké, gyerekparadicsom, ahol egész nap kint játszhatnak friss levegőn, ha az időjárás engedi. Nekem is könnyebb a konyhában, ha kint szaladgálnak, nem a befőttes üvegek között. Kertünkben dísz- haszon- és vadnövény is akad, bőséggel. Haszonnövényből annyit ültetünk, amennyi szükséges, hogy kéznél legyen főzéshez, reggelihez, vacsorához vagy, ha a gyerekek csipegetni akarnak egy kis salátalevelet, petrezselymet, paradicsomot játék közben. Van itt egy 15 fős baromfiudvarunk, a gyerekekkel együtt etetjük, itatjuk őket, és együtt szedjük össze a tojásokat. A tyúkoknak köszönhetően a fűnyírás is megoldott, rendkívül környezetbarát módon, kézzel szedjük a füvet nekik minden nap, így egész évben egyszer kellett füvet nyírni.
Szeretünk lovagolni, ezért tartunk két lovat
Házunkat úgy vettük, hogy férjem földjeivel határos legyen, így szántóink és legelőink itt vannak közvetlen mellettünk. Itt él két lovunk, őket hobbiból tartjuk, mert szeretünk lovagolni. Van két kecskénk és két tehenünk. Őket jövőre fogjuk először fejni. Lesz tejünk, sajtunk, túrónk, tejfölünk. Alig várom, hogy saját tejünk legyen, mert a teheneink csak füvet kapnak és abrakot. Az év jelentős részében legelnek majd. Vajon milyen lesz egy legelő tehén tejének íze?
Végül van egy másik 2000 m2-es zöldséges kertünk, bent a faluban, amit párom művel. Így az egész éves zöldségszükségletünk biztosított. Elég nagy munka az egész éves krumpli, répa, hagyma és többi zöldség megtermelése, de nagyon fontosnak tartjuk, hogy vegyszermentes zöldséget fogyasszunk. Baromfiállományunk másik része szintén ebben a kertben, de külön a zöldségektől, szép nagy területen, szabadon él és szaporodik. Követni sem tudjuk, mennyien vannak, kb. 30 tyúk, 1-2 kakas és 20 pulyka. Ők biztosítják egész éves tojás és hús szükségletünket, másoknak is jut belőle családon belül.
Csere és gyűjtögetés
Vagy cserére. Idén tyúkokat cseréltünk raklapra. Tavaly tyúkokért bútorokat kaptunk. Előfordul, hogy valaki elkezdi a baromfitartást és utána hobbivá válik, mert megtetszik az erdélyi kopasznyakú tyúk, a kendermagos, az araucana, a wajand, bóbitás is kell és természetesen törpe japán tyúk. Végül aztán elszalad velünk a ló. A természetbe is kijárunk, de általában nem kirándulunk, hanem gyűjtögetünk. Mivel lát el minket a természet? Gombával, gyógynövénnyel, fűszernövénnyel, teafűvel.
Amit mégis megveszünk
Nagy mennyiségben vásárolunk ősszel búzát, amit házi malommal megőrölünk, így teljes kiőrlésű lisztből sütjük a kenyeret. Nagy mennyiségben veszünk napraforgómagot. Ismerősünknek van kisipari olajprése, hidegen sajtolt napraforgóolaj így kerül az asztalunkra. Mindig ezzel sütünk. Gyümölcsöt is muszáj megvennünk, mert az itteni éghajlat nem kedvez a gyümölcstermesztésnek. Évek alatt lassan kialakult egy olyan ismeretségi körünk, hogy a hiányzó élelmiszereket a közelből tudjuk beszerezni, olyan környékbeli gazdálkodóktól, akik szintén vegyszermentesen vagy kevés vegyszerrel gazdálkodnak. Havonta párszor boltba is járunk, amire szükségünk van onnan az a fehérliszt, gríz, rizs, tészta, ecet, só, cukor egyéb apróság és hal. A halat nagyon szeretjük, így egyszer biztos lesz halastavunk. Kell még 1-2 malac az önellátásunkhoz és egy jó tésztakészítő gép is sürgős.
Lemondás
Az elmúlt évek során lemondtunk a kozmetikumokról, tisztítószerekről. Csak sampont és fogport vásárolunk. Tisztálkodásra háziszappant, használunk. Kétévente egyszer nekiállnunk a szappanozásnak, ilyenkor 6 kg szappan készül el. Háztartásunkban tisztításra csak ecet és mosószóda a barátunk. Mindezzel elsősorban egészségünket kíméljük, másodsorban környezetünket és pénztárcánkat is.
A gazdálkodás velejárója, hogy nagyon kevés hulladék keletkezik a háztartásunkban, két vagy három hónap alatt telik meg a kukánk teljesen. Ez nagyon jó érzés, ez segített abban is, hogy mindhárom gyerekemnél rávegyem magam a mosható pelenka használatára.
Na de a rezsi
Önellátás kapcsán nem csak az élelmiszerellátásról beszélhetünk, hanem a rezsiről is. Fával tüzelünk. Van cserépkályhánk, kemencénk és egy teatűzhely kályhánk. A kemencébe helyben gyűjtött rőzse és nád kerül. Kertünkből kevés tűzifát is nyerünk. Így évi 4-5 m3 tűzifát kell megvennünk. Télen a pulóverben vagyunk, ezzel sok energiát meg spórolunk. Vízzel is takarékoskodunk, sőt, évről évre csökkentjük a vízfogyasztásunkat újabb ötletekkel. Most havonta átlagosan 2,5 m3 vizet használunk el öten, de ezen jelentősen tudunk még csökkenteni, mert például a mosható pelenka sok vizet fogyaszt idén, jövőre már nem kell vele számolnunk. A víztakarékos megoldásokat nem a rezsicsökkentés miatt szorgalmazom, hanem mert komolyan veszem, hogy vészesen fogy az ivóvízkészlet, és muszáj a gyerekeimre és a jövő generációkra gondolnom.
Közlekedés? Maradunk helyben! Kell autó?
Új életmódunk közlekedési szokásainkat is átalakította. A faluban gyalog vagy biciklivel közlekedünk. Kerékpár parkunk egyre szaporodik, van több futóbicikli, gyerek kerékpár, felnőtt kerékpár gyereküléssel és egy kerékpár-utánfutó. Legutóbb kitalálta kislányom, hogy az ő biciklijére is kell babaülés, amin a babáját tudja szállítani. Nem is rossz ötlet, ilyenünk még nincs. Mi az, amink még nincs? Saját autó. Egyik falubeli jó ismerősünkkel közösen tartunk fenn egy kocsit, azaz beszállunk az ő autójának költségeibe. Átlagosan hetente vagy kéthetente egyszer autózunk, igyekszünk közös fuvarokat összeszervezni, néha pedig tömegközlekedünk. Legszívesebben azonban itthon maradunk. Fontos, hogy az óvoda, iskola kérdését is helyben megoldjuk. Az ingázás elképzelhetetlen számunkra. Az ovi megoldott, az iskola pedig még a jövő zenéje.
Mik az önellátás nehézségei
Talán az, hogy pénzre mindig szükség van, és elő kell teremteni itt is. Én jelenleg gyesen vagyok, férjemnek a földek műveléséből van bevétele. Ha letelik a gyes, nekem is ki kell találnom valamit. Bele lehet fogni vendégfogadásba, vagy itthonról végezhető munkába, ami napi pár órát igényel, hogy legyen idő a gazdaságra és egymásra. Vagy saját termék eladásából folyhat be pénz, esetleg korrepetálásból. Tökéletes megoldás lenne egy lakás városban, amit kiad az ember.
Mi a jó az önellátásban?
A függetlenség, a béke és nyugalom. Jó így gyereket nevelni. Szerintem nagyon kreatív és kihívással teli ez az életmód. És végezetül az a jó benne, hogy mindent átalakít. Kezdetben átalakítja a hozzáállásunkat az ételhez, majd végül az egész élethez. Átalakítja az életről és értékekről alkotott véleményünket. Közelebb kerülünk a természethez, és mindenben a természeteset keressük. Ha aktuális lett a gyermekvállalás és szülés, a természetes szülést választottuk.
