56-ban újabb pofont kapott Budapest, pedig ekkor még a két világháború romjait sem sikerült teljesen eltakarítani, és pótolni az elpusztult funkciókat.
A Juta-domb
A Juta-domb egy kevéssé ismert színhely, azon belül is a Juta-dombi tüzérek emlékparkja újult meg 2016-ban. Maga a helyszín Pesterzsébet és Soroksár határában fekszik, és itt tartott a legtovább az ellenállás a megszállókkal szemben. Az itt állomásozó katonákat később hadbíróság elé állították, és hetüket felakasztották. Ma az Újköztemető 301-es parcellájában nyugszanak.
A képen látható felújítás előtti állapot, a dombot magát már nem találjuk.
Az emlékmű környezetében ma már egy graffiti emlékszik 56-ra. A fiatalos graffiti egy tankot ábrázol és a város sziluettje mellett lyukas zászlót tartó szabadságharcosokat.
Fotó: Bognár Emese
A régi emlékmű környéke megújult, ugyanakkor az üzemeltetése nem tökéletes, utolérte a magyar parkok végzete: fűnyírótraktor, ami levágta a fiatal cserjéket. Az évelők nagy része kipusztult, de nem tudjuk, hogy ennek a lopás az oka, a locsolás hiánya, vagy egyéb okok vezettek ide. Kár, mert akár szép is lehetne. Sok nem kellene hozzá. De jó hír, hogy minden október 23-a előtti vasárnap gyerek-futóversenyeket rendeznek, aminek start és célvonala is itt található.
A Moszkva tér
A (kép: Fortepan) legnagyobb átalakuláson a Széll Kálmán tér esett át, hiszen névváltozás (Kalefről Moszkvára, amit még egy vidámnak szánt dallal is próbáltak eladni a megalázott budapestieknek, még öt évvel 56 előtt, majd Moszkváról visszanevezték Széll Kálmánra, amire a vissza-visszaszokást a Moszkva tér című kultfilm is nehezíti) és teljes minőségi áttervezés történt. Híres volt az emberpiacáról, ahol a jólmenő vállalkozók innen szedték fel az aznapi segédmunkásokat a Buda-környéki villaparkok felépítésére.
2014-es Google Street view kép: az utolsó másodperceit élte a 2-es Metró építésekor kialakult, évtizedekig végleges formájában a Széll Kálmán tér. Ekkor már nem is Moszkva tér volt a neve. Vegyük észre a Volkswagen T3-at a kép jobboldalán.
A BKK (Nyitrai Dávid) képe a felújítás utáni állapotot mutatja. Maga a tér megfelel a nemzetközi trendeknek, egy év távlatában úgy látni jól működik, kisebb üzemeltetési problémáktól eltekintve. Az órát azért hiányolom, az új óra emlékmű már nem tölti be azt a találkozópont szerepet, ahol találkozunk az óránál…
Kálvin tér
A Kálvin tér az elmúlt párszáz évben annyiszor átalakult, hogy félnék leírni, végre kész. Mondjuk amíg az az ocsmány malacrózsaszín-pisztáciafagyi színű izé ott áll, a kilencvenes évek balkáni ízléstelenségének szállodaméretű szobraként, addig nincs kész.
A tér többi része viszont igen pofás lett, feltéve, ha a burkolatokról nem emeljük fel a tekintetünket. A Ráday sétálóutcává vált, a Baross utca eleje szintén, és pár csupaüveg irodaház hozza a megújuló Alexander Platz elidegenítő, kirekesztő antiszociális hangulatát.
De legalább nem olyan ocsmányok, mint a szálló. Hanem máshogy. A Múzi megújulásának épp ideje, remélem végre nem fog elbújni a bokrok mögé az épület, ahogy az elmúlt pár évtizedben, meg a Danubius kutat is sajnálom, de lehet, hogy az Erzsébet-téren tényleg jobb helye van.
Danubius kút eredeti helyén, a Kálvin téren – fotó: Fortepan
És a kút a mostani helyén, az Erzsébet téren – fotó: Bognár Emese
