Icipici kertek, tenyérnyi kertek, ahol nem kéne

Az internetnek és benne a közösségi médiának hála, naponta/óránként/percenként ömlik ránk a világból a digitális gyorskaja, amit nagyrészt rágás nélkül benyelünk, s rövid időn belül emésztetlenül távozik is a fülünkön, orrunkon, bőrünkön keresztül. Rossz esetben egy része pedig lerakódik az erek falán, meg a tudatalattinkban, vagy leginkább talán a tenyerünkön. Lehet, nekem azért viszket sokszor.

Minap előttem landolt egy ilyen égi tünemény, a Teeny Tiny Gardens elnevezésű rövid videó formájában. Szószerinti fordításban ez ugye pici apró kertek, magyarosabban icipici kertek, kevésbé hidegrázósan pedig talán a tenyérnyi kertek elnevezés adja vissza leginkább a címet. Mivel a kertek iránti kíváncsiságom és információéhségem határtalan – hisz én is csak egy átlagos Facebook-felhasználó vagyok –, gyorsan kattintottam. Aztán beugrott, láttam én már ezt a fiút, a videóból is hamar kiderül, hogy hát ő a Pothole Gardener, vagyis a kátyúkertész, avagy gödörkertész, ahogy tetszik.

Az ilyen tartalmakat aztán aktuális hangulatomtól, éhségérzetemtől és a széljárás alakulásától függően megemészti gyönge idegrendszerem,  majd felhívom a pszichológusomat.

Egyrészt

Rövidtávon talán a jobbik eset, mikor mindent lelkesen lájkoló nagymama üzemmódban vagyok, mint mikor kellemesen jól vagyok lakva, kritikai érzék akkumulátoraim pedig kikapcsolt állapotban töltődnek. Az összes vér a gyomorban emészt, agyamat csak minimális mennyiség tartja életben, az idegsejtek zombi üzemmódban. Ilyenkor gondolkodás nélküli tetszésnyilvánítással reagálok a külső ingerekre.

Steve kitalált egy szuper dolgot. Az utcán lévő mindenféle kátyúkba, ronda gödrökbe ültet helyes kis növényeket, ötletes kiegészítőkkel megspékelve. A mindennapi élet jeleneteit kelti életre mókás, miniatűr kivitelezésben: kertben száradó ruhák, kutyasétáltatás, ücsörgés a fotelben. Mindezt nem puszta öncélúságból teszi, Istvánt egy nemes cél vezérli. Apró installációival inspirálni szeretné az embereket. Reméli, hogy aki meglátja egy munkáját, maga is kedvet kap a kertészkedéshez, vagy akár filmkészítésbe, zeneszerzésbe fog.

Egészségügyi szervezetekkel együttműködve a kertészkedést mentális betegségek gyógyításában is használja. Munkájával boldoggá akarja tenni az embereket, ars poeticája: A boldogság a kert kiszámíthatatlan természetéből fakad – szabad fordításban, biztos lehetne jobban is. Olyan jó látni, hogy vannak emberek, akik nem csak sopánkodnak egész nap a rossz dolgok miatt, hanem van erejük és kedvük tenni is a változásért. Ez tényleg jó, semmi irónia. Még.

Másrészt

Kicsit aktívabb fizikai és mentális állapot mellett, avagy gondolkodó üzemmódban már nem ilyen tiszta a kép. Megnézem a videót. Megállapítható, hogy István egy gerillakertész. A gerillakertészet több évtizedes múltra tekint vissza, Nyugat-Európa nagyvárosaiból kiindulva már az egész világon elterjed jelenséggé vált – szerencsére. A legtöbben biztosan hallottak már róla. Lényege, hogy random emberek random, elhanyagolt helyeket random virágokkal beültetnek, felhívva ezzel a figyelmet az adott (random) hely áldatlan állapotára. S ha az akció elég nagy visszhangot kap, és úgy néz ki, hogy sokan állnak e gondolat mellé, akkor random döntéshozók random megoldásokkal, random plusz szavazatok reményében leginkább gyors, random döntések által, látszatintézkedéseket hozva költenek arra a területre, vagyis random zöldítésbe fognak. Ezt is leginkább nyugaton, ahol az általános politikai képmutatás mellett még fellelhetők az emberi tenni akarás és közszolgálat eszméjének lisztharmatos csírái.

Egy minimális kertészeti ismeretekkel és némi realitásérzékkel megáldott gerillakertész olyan helyszínt választ a gerilláskodásra, ahol a kiültetett növényeknek van legalább valami minimális esélyük a túlélésre. Még ideálisabb esetben pedig a kiválasztott területre választott növény akár hosszútávon is életképes lesz, mert a körülményei adottak. Egy járda repedése vagy egy autóbeálló nem ilyen. A videóban nincs ugyan autóútra ültetett megoldás, de biztosan voltak/vannak/lesznek néhányan, akik a videó láttán kedvet kapnak hozzá, kimennek a házuk elé és az első gödörbe, amit az úton találnak, tolnak egy muskátlit.  Egy ilyen akciónak nemhogy nincs értelme, még balesetveszélyes is. Gondoljunk bele, hogy éjszaka egy autós meglát valami tárgyat az úton, ami hirtelen fékezésre készteti – kész is a baj (igen, ez meg a hivatásos rettegős rész).

Olyan szőrszálhasogató részletekbe felesleges is mélyebben belemenni, hogy például az orchidea földbe ültetve jó eséllyel elpusztul, azt legjobb külön erre a célra kapható ültetőközegben nevelni.

Ha ez a tenyérnyi kertek projekt arról szólna mondjuk, hogy hogyan szerettessük meg a gyerekekkel a kertészkedést, és mindez a magánkertekben zajlana, nem is szólnék semmit. De ez így gátlástalan lájkvadászat.

A videó egyéb eszmei hátteréről: Steve azt szeretné elérni ezzel, hogy az emberekben csökkenjen a stressz, de leginkább inspirálni szeretne mindenkit, hogy az installációi láttán kreatívak legyenek és boldogok. Igen, az emberek nagy része imádja ezt hallani. Ez a modern ember legnagyobb vágya: nem kell az erőfeszítés, a több éves, akár évtizedes kitartó munka, csak ránézek egy büdöskére a járdán, amit két műanyag corgi kutyus pisál le épp és hopp, máris kreatív leszek, megyek is filmet forgatni, hmmm, ez az, legyen a címe Volt egyszer egy vadnyugat, ez jó lesz, Oscar-díj, szevasztok! Mint a Hosszú Katinkát kritizálók jelensége a Facebookon. Könnyű neki, csak úsznia kell, semmi dolga, biztos látott egy csomó kátyúvirágot, megteheti, vehet saját utcát magának és teleszórhatja a lukakat pistikével, úgy könnyű, aztán csak úszik egy kicsit és hopp, arany.

Az embereknek nagyon egyszerű, könnyű és gyorsan megvalósítható tanácsok kellenek a célok eléréséhez, hisz mindenki kreatív és inspiráló személyiség akar lenni, minimális energia-befektetéssel. S te ezt nagyon jól tudod, Steve. Kicsit aljas vagy Steve, de ügyesen csinálod. 7.500 követő a Facebookon, irigy vagyok rád, őszintén.

Amit te csinálsz, Steve, az szerintem elsősorban nem cukiskodás apró tárgyakkal és szép virágokkal, hanem ennek a társadalmilag hasznos gyakorlatnak, a gerillakertészkedésnek a jól kigondolt, módszeres és csöndes megerőszakolása. Alattomos önreklámozás céljából aprópénzre váltod a témát, felszínes ostobasággal mérgezed az emberek tudatát.

Igen, gyertek, Steve követők, verjetek agyon, Facebookon megadom a címem, itt akkor is ez történik.

Vágvölgyi Noémi pedig üzeni, hajadismijen.

Címkék: