Minden év február 2-én Punxsutawney Phil, Punxsutawney város mormotája előbújik és megjósolja, hogy milyen hosszú lesz még a tél. A városka híres szokása a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség közé eső ősi ünnepeken alapul, de az évek alatt sok változásokon ment keresztül. Phil például régen nem is mormota volt, hanem egy sün.
Az időjós mormotát ezen a napon előhúzzák az odújából, Phil ekkor belesuttogja jóslatát gazdája fülébe, aki bejelenti az izgatottan várakozó tömegnek, hogy véget ér a tél, vagy sem. Ez a szokás Amerika szerte híres, de az Idétlen időkig című film tette világszerte is ismertté. A filmben Bill Murrey, a depressziós, kiégett tévés minden nap ugyanazt a napot éli át, Punxsutawney Phil napját, amiről hát mondjuk, megvan a véleménye:
(Később ez javul, ha még nem látta, nézze meg azonnal.)
Na de mitől lett ez a mormota ekkora időjós?
A hagyomány szerint február eleje az közeledő tavasz, a termékenység és az újjászületés ünnepe volt. Amint az állatok elkezdenek felkészülni a szaporodás időszakára, a gazdák pedig a kertek és földek tavaszi megmunkálására, rituálékkal próbálták biztosítani a bőséges, gyümölcsöző tavaszt. A kelta Írországban, Skóciában és a Man-szigeten február második napja Imbolc néven volt ismert, és ahogy a napok egyre hosszabbak voltak, tavaszi növények jelentek meg, az állatok pedig a tej termelésével jelezték hogy hamarosan jön az utánpótlás, az emberek ezen a napon kezdték ünnepelni a közeledő tavaszt. A hosszú tél után már mindenki nagyon vágyott a világosra és a melegre, ezért éjjel gyertyákat gyújtottak az ablakukban és hatalmas tüzeket raktak, hogy ünnepeljék a meleg és napfény visszatérését és néhányan olyan tűztisztító rituálékat végeztek, amik az újjászületést szimbolizálták.
Forrás: flickr.com
A monda szerint Brigid, a termékenység istennője ezen a napon házról házra utazott, hogy az éjszaka sötétségétől rejtve megáldja a házak alvó lakóit. Az emberek pedig azt tartották, hogy ilyenkor vált tavaszba a tél, ezért tejet és az ételt raktak ki, hogy ezzel köszönjék meg az istennő áldását. A kereszténység terjedésével viszont Imbolc és Brigit istennő hagyományait fokozatosan felváltotta a katolikus Szent Brigid és a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepre, de az ősi Imbolc hagyományokat részben átültették a katolikus ünnepre. Az emberek úgy vélték, hogy a föld alatt lakó állatok, mint a medvék, a borzok és a sündisznók megjósolhatják az időjárási viszonyokat, így amikor az állatok kijöttek a lyukakból és a barlangokból, az árnyékból próbáltak következtetni a várható időre.
Na de hogy jön ide a mormota? A rómaiak is, mint sokan Európában szintén úgy gondolták, hogy a február elején állatok segíthetnek az időjárás előrejelzésében, például egy sün. Ezt a hagyományt aztán világszerte elterjesztették, a hagyomány német bevándorlókon keresztül az Egyesült Államokba is eljutott. De mivel a sün nem Pennsylvaniában volt honos, és nem voltak sok más téli álmot alvó állat a környéken, így cserélték le szegény sünöket a mormotára.
De bármi is Phil eredete, azért az fontos megjegyezni, hogy ez a módszer borzasztóan megbízhatatlan. A statisztika szerint Punxsutawney Phil kevesebb, mint 40 százalékos pontossággal jósolja meg az időjárást, úgyhogy lehet, hogy érdemes lenne lassan visszavonulnia.
Via: Inhabitat
Kiemelt kép: flickr.com
