Néhány napja ismét tömeges fakivágás híre borzolja a budapestiek idegszálait. Ezúttal az V. kerületi Semmelweis utca fáinak sorsa pecsételődött meg egy önkormányzati döntéssel. A hír végigsöpört szinte a teljes magyar online médián, nem kevés politikai felhanggal a sorok között, sok esetben egyértelmű állásfoglalást hordozva már a cikkek címeiben is. A felháborodási hullám mértéke egyáltalán nem meglepő, hisz az elmúlt években számtalan nagy állami beruházás váltott ki felháborodást és szervezett ellenállást az erre fogékony emberekből – tűréshatárukat ezek az ügyek évek óta magas szinten tartják.
A Dagály uszoda helyén a Duna Aréna építését és környezetének rendezését megelőző fakivágások, a Liget Projekt, vagy a Római-partra tervezett mobilgát ügye kapcsán úgy tűnik, mintha az állam, a Fővárosi Önkormányzat és a kerületek egyetlen nagy favágó üzemként működnének. Aki kicsit is követi a híreket, az könnyen láthatja az események sorozatát egy összefüggő folyamatnak, aminek legújabb állomása a Semmelweis utcában lévő idős ostorfák kivágásának ügye.
Van azonban még egy érzékelhető jelenség a történetben, ez pedig az érintett önkormányzatok kommunikációjának teljes sutasága. Egy-egy ilyen hír megjelenésének körülményeit vizsgálva az embernek olyan érzése támad, mintha a döntéshozók a tenyerüket dörzsölve kifejezetten arra játszanának, hogy a bejelentéssel minél nagyobb botrányt okozzanak – holott ez reményeink szerint nincs így.
Különösen furcsa ez annak fényében, hogy az elmúlt évek hasonló botrányainak tapasztalatait figyelembe vehetné bármelyik önkormányzat, és határozott, részletes kommunikációval a kritikák élét jelentősen tompíthatná, még ha a felháborodást nem is kerülheti el teljesen.
Igaz, a történet nem most kezdődött. A Semmelweis utca felújításának apropóján az önkormányzat megbízásából a fák gondozását ellátó Főkert végzett minden részletre kiterjedő, Fakopp 3D diagnosztikai módszernek nevezett műszeres vizsgálatot.
A szakvélemény a 27-ből 13 fa azonnali kivágását javasolta, 10-et visszametszéssel, koronaalakítással még néhány évig megmenthetőnek talált, s mindössze 4-ről derült ki, hogy teljesen egészséges, vagyis átültethető (egy ilyen fa átültetésének értelme és haszna szintén vitatható, de erről külön vitát lehetne nyitni). Az erről szóló dokumentum elérhető a Főkert Zrt. külön erre az esetre létrehozott aloldalán.
A fánként külön elvégzett műszeres vizsgálat eredménye a fatörzsekre erősítve a helyszínen megtekinthető
A szakvélemény – bár korábban is ismert volt, de mivel a döntést elodázták – eddig kevés figyelmet kapott. Most viszont minden fára kiragasztották az adott egyedre külön-külön vonatkozó teljes vizsgálati eredményt.
Természetesen nem célom kommunikációs tanácsokkal ellátni egyik önkormányzatot sem, nyilván megvannak erre a felkészült szakemberek – s akiket valószínűleg tucatnyi tényező hátráltat a munkájában. Csupán a helyzet objektív értékelésének újabb elszalasztott lehetőségét sajnálhatjuk.
Főként a Facebook-on, bármelyik, a hírt közlő cikk alatti kommentmezőben azonnal eluralkodott a káosz, és a tárgytól eltérve néhány hozzászólás után már csak egymás módszeres szidalmazásáról lehetett olvasni.
Ez persze bizonyos mértékben valószínűleg akkor is megtörtént volna, ha már az elejétől fogva nyílt és őszinte vita folyik a fakivágásról, de ez az, amit valami miatt az önkormányzatok általában igyekeznek megspórolni.
A helyzet kezelésére – vagy inkább kezeletlenségére – jellemző, hogy az V. kerület Facebook oldalán nyoma sincs a friss hírnek – bár a történtek után talán jobb is így.
Az olyan, szerencsétlenül hangzó félmondatok sem segítik az emberek megnyugtatását, mint hogy „az átültethetőnek minősített fák kivágását is elfogadták, mondván, hogy az előkészítésük az átültetésre hosszú időt venne igénybe” – írták meg több helyen, pl. a 444.hu-n is. Ez pedig így van, egy koros fát előbb drasztikusan vissza kell metszeni, s csak a következő vegetációs időszakot követően lehet átültetni. A korona durva metszése nélkül az új helyen a fa egyszerűen kiszárítja magát, mert az átültetéskor elkerülhetetlenül megcsonkított gyökérzete nem képes annyi vizet felvenni, amennyit az épen hagyott lombkoronája elpárologtat. Egy torzóvá vált fa értéke és léte pedig erősen megkérdőjelezhető. Főleg, ha tudjuk, hogy egyetlen fa átültetésének költségéből esetleg 3-5 db ép koronájú, fiatal, de többéves fa is kihozható.
A fák jelentős része erősen az úttest felé dől, a balesetveszély elhárítása miatt végezték a metszést/csonkolást a 2014-es vizsgálatok után
Többen a fák hanyag gondozását is a Főkertre fogták, kommentekben felvetették, miért hagyták megdőlni a fákat. Az ilyen értelmetlen érvek vitorlájából is ki lehetett volna fogni a szelet korábbi részletes nyilatkozatokkal. Ha egy fa 4 méterre van a 15 méter magas házfaltól, az utca belseje felé pedig szabadon növekedhet, akkor féloldalas lesz a fizikai akadály miatt, és azért is, mert a fa a fény felé nő, s így a koronája apránként befelé húzza az egész növényt. Ha pedig a belső felét is folyamatosan metszik, akkor a fő hangulati értéke, az ernyőszerű összeborulás létre sem jön.
Ha a lakók vagy a Levegő Munkacsoport egy-egy képviselőjét már a kezdeti vizsgálati szakaszba is bevonják, ha tartanak erről nyílt vitát, ahol ismertetik a teljes elképzelést, kisebb lehetett volna a felháborodás. Biztosan megértőbb fogadtatásban részesült volna a döntés, ha szélesebb rétegekkel sikerül megértetni, hogy ennek a szerencsétlen helyzetnek a megoldására évtizedes távlatokban most van itt a lehetőség.
Ilyen esetben lehetetlen kiiktatni az érzelmi nézőpontot, és ez nem kizárólag a kerületi lakosokat érinti. Első lépésként, a 2014-es vizsgálati eredményt követő erőteljes visszametszés kapcsán is nehéz, de szükséges lett volna közelíteni az álláspontokat. A szakvélemény szerint az erősen megdőlt fák főbb ágait tehermentesíteni kellett a balesetveszély/életveszély elhárítása érdekében. Ebből egy külső szemlélő csak annyit vett észre, hogy barbár módon megcsonkították a szép fákat, amik ernyőként borultak az utca fölé, egyedi hangulatot és kellemesebb mikroklímát biztosítva az utcának főleg a nyári, forró hónapokban.
A szabálytalan lombkoronát nevelő, csonkolt ostorfák és az utca összképe jelenleg
Arról egyáltalán nem is esett szó, hogy a nyugati ostorfák ültetését régóta nem preferálja senki olyan helyen, ahol évtizedes távlatban kinőheti a helyét. Az ostorfa pedig épp egy ilyen fa, nagy, széles és szabálytalan lombkoronát nevel, nem nagyon lehet vele kalkulálni, hogy milyen formájú lesz. A szocializmus ideje alatt az egyik legnépszerűbb városi fa volt, tágtűrésű, szívós faj, bírja a szárazságot és a sót is. Akkor még senki nem gondolt arra, hogy évtizedek múlva majd szabad, önérzetes állampolgárok bármibe is beleüthetik az orrukat, főleg nem olyan „jelentéktelen dolgokba”, mint pár nagyra nőtt fa kivágása.
Biztosan többen vannak nagy dilemmában az 5., 6., 7., 8., 9. és a 13. kerületnél, hogy mihez kezdjenek a Körúton végig megtalálható ostorfákkal, amik gyors és erőteljes növekedésük miatt folyamatos munkát jelentenek az őket átszövő vezetékerdő miatt. Egy-egy fa pótlása ott is csak újabb ostorfával történik, még akkor is, ha az 5 éves, előnevelt fa ugyanúgy szerencsétlenül néz ki az 50 éves mellett, mintha más fafajjal pótolnák. Ez a fasorok „nagy átka”, pótlásuk csak egyszerre történhet – kellő méret esetén esetleg szakaszonként, de ez jelen esetre nem érvényes, az utcát teljes hosszában egyben belátni.
Ilyen odvas rész láttán viszont valóban felmerül a kérdés, milyen favédelemben részesültek eddig ezek a fák
Akkor végül is mi a konklúzió, vagy mi a javaslat?
Főleg a nyári képeket látva nekem is fáj a szívem a fákért. Az erősen korhadt törzsű, beteg egyedekkel viszont nincs mit tenni, azok egyértelműen balesetveszélyesek, ha nem is idén, néhány éven belül biztosan, pusztulásuk sem lehet már messze. Ezek pótlása felemás eredményt szülne, ez látszik már most is, bár az a néhány fiatal, kis fa elveszik az utca összképében. De ha még 13-at lecserélnének, egészen megváltozna (leromlana?) az utcakép.
Ha egy 100 fős döntéshozói testületnek képzelem el magam, akkor 53-47 arányban szavaznék a fák lecserélése mellett, tehát határozott, de mégis kis különbséggel, jelezve a helyzet szerencsétlenségét. Néhány plusz vállalást, kötelezően elvégzendő feladatot viszont tennék a döntés mellé:
- az utca új kialakítása történjen a beígért módon, vagyis az új fák kapjanak nagyobb szabad területet, gondolva itt főleg a gyökérzet szabad növekedésére, aminek köszönhetően a túlélési esélyeik javulnának, s ami növekedésüket is segítené
- épüljön ki tartós és hatékony öntözőrendszer, és a kivitelezés költségeinél kalkuláljanak a hosszú távú fenntartás költségeivel is, és azt tartsák is be
- ne álljon meg ez az ügy az itteni fák pótlásával, a kerület vizsgálja meg, mely utcákba lehetne további fasorokat, vagy akár csak egy-egy odaillő, koros fát ültetni
- nézzék át az egész kerületet, és buzdítsák erre a többi belső kerületet is, hogy a jelenleg meglévő üres helyeket, kiszáradt fákat is pótolják a megfelelő fafajokkal – lenne még munka bőven
Remélem, egyszer még megéljük, hogy egy városi önkormányzatról szinte észrevétlenül olyan kép alakul ki bennünk, amelyik önszántából, mindenféle külső nyomás nélkül vág bele egy jól átgondolt, hosszú távú faültetési programba, s a fapártiaknak csak a „Na, és hova is lehetne még fát ültetni?” kérdés megválaszolásával kellene foglalkozniuk.
Tudom, hogy létezik a 10.000 fát Budapestre program. Első lépésként ezt írnám át 100.000-re.
