Emlékeztek a helyes, kockás inges, hatalmas srácokra a motorfűrészreklámokból? Tudtam én… Nos, éppen ilyen fizimiskával sétál be Börzsei Bence faápoló a tejivóba, ahol találkozunk. Egészen pöttömnek érzem magam, még az óriási túrós tatyó után is, nála jobb hangulatfokozót nem is kívánhatnék mára.

Kedves figura, azonnal elkezdődik a diskurzus. Puszta önzésből szóba hozom a nagy diófáinkat, de láthatóan szívesebben beszél a fák eszmei értékéről, meg arról, hogy milyen intelligens lények, hogy nézzem más szemmel az Avatar című filmet, aminek középpontjában a milliónyi idegszállal rendelkező, érző fa áll. Imádok missziótól fűtött emberekkel beszélgetni, éppen ezért is volt olyan inspiráló vele a találkozás.

Létezik ilyen szakma, amit te csinálsz, faápoló?

Idehaza ez egy kicsit összetett foglalkozás, többféle tudás és szakképesítés kell hozzá. Alapvetően valamilyen erdészeti vagy kertészeti előképzettség szükséges, és ehhez jön még a motorfűrészkezelői igazolvány és az ipari alpinista képesítés, hiszen a munkánk jó részét a magasban végezzük. Külföldön régóta létezik egy SKT nevű képzés erre, amelyen nemcsak a famászó technikákat, hanem faápolási ismereteket is oktatnak. Ezt a képzést én is elvégeztem. Remekül összeállított rendszer, ezért bízom benne, hogy lassan itthon is ismert és elismert lesz ez a nemzetközi vizsga.

Én amúgy Sopronban végeztem erdésztechnikusként, és minden nyáron más-más erdészetnél voltam gyakorlaton. Ezek alatt tapasztaltam csak meg igazán, hogy a fákról tanultak valójában a kezeid között kelnek életre. De gyerekkorom óta jártam az erdőt és gondoztam a fákat édesapámmal és nagyapámmal. Mindketten erdészek, bár a nagyapámnak csemete kertje is volt mindig, így ott tőle is sokat tanultam a fákról. De ez ma már nem elég, sok gondot fordítok arra, hogy folyamatosan új technikákat és a fák egészségét szolgáló módszereket sajátítsak el. Kell haladni a korral.

Gyerekkorod óta? Mi volt az első emlékezetes bevetés?

Elég komisz gyerekek voltunk az öcsémmel, így nagymamám kiszáradt diófáját vágtuk ki akkor még keretes fűrésszel és mindenféle segédeszközzel. Igazából ez volt az első favágási élményem. Szakszerűnek épp nem nevezném, úgy 10 évesek lehettünk… Hú, meg is kaptuk a büntetést érte! A nagyapám az egész fát összevágatta velünk kézifűrésszel. Azóta is emlegetjük!

A szülői háttér és Sopron után után hol volt az első munkahelyed?

A suli után egy program keretében tettem egy rövid kitérőt Németországba, ahol a rönkházépítésbe kóstolhattam bele. Óriási élmény volt! Ott egészen másképp állnak a fákhoz, már csak a házépítés miatt is. A szakszerűség, a pontosság, a fák tisztelete felébresztett bennem is valamit. Utána az Orczy-kertben dolgoztam Budapesten, de túl nagy igény nem jelentkezett a faápolási elképzeléseimre, meg hát, az Orczy-kert azért nem egy túl nagy hely, tovább kellett állni. A Főkert fasorfenntartó részlegénél is dolgoztam egy ideig, tapasztalatszerzésnek remek volt. Főképp a Gellérthegyre voltam beosztva, hát ott ma is rengeteg munka lenne szerintem.

Azután lettél vállalkozó?

Nem, utána még Gödöllőre is elkerültem egy vállalkozóhoz, majd a Garden Fasorfenntartónál is voltam egy ideig. Ma már viszont csak olyan vállalkozókkal dolgozom együtt, akik ugyanolyan minőségű munkát adnak ki a kezük közül, mint én, és akikben abszolút megbízom. Egy olyan csapat vagyunk, ami kifejezetten a fás szárú növények (tehát nem csak fa, hanem szőlő, cserjék) ápolására szakosodott. Mindegyikünk egyéni vállalkozó, de mindannyian máshoz értünk jobban, mindegyikünknek más a szakterülete.

Én a faápoláshoz, elsősorban pedig a kötéltechnikával történő faápoláshoz és –kivágáshoz értek a legjobban, de van, akinek a gyümölcsfa ápolás a szakterülete vagy éppen a kertépítés, de olyan is akad, aki a zöldhulladék kezeléséért felel. Remekül bevált ez a forma, jó az együttműködés, de ami még jobb, hogy hasonlóan gondolkodunk és ezért nincsenek szakmai, és nézetbeli viták.

Az alpintechnika miatt mindegy, mi van a fa alatt. Létra nem kell.

Mégis milyen világnézeti különbségek lehetnének faápolás területén?

Nézd, nekem a szívem szakad meg minden egyes fáért, amit ki kell vágni. Mert leggyakrabban az a baj, hogy nem ápolják őket. A kivágások legtöbbször ezért történnek. „Bárcsak öt évvel ezelőtt hívtak volna!” Hányszor felkiáltok így… De nagy probléma az is, hogy rossz fajtát ültetnek rossz helyre és nem minden fafaj bírja a lakott területi körülményeket. Vegyük a fenyőket. Az ország kertjei tele vannak velük, főként az előkertekbe ültették őket. Aztán eltelik 10-20 év és ránő a házra, tönkreteszi a kerítést, aztán az ereszt, a tetőt, mindent leárnyékol és a vezetékek is megsérülnek. Eleinte a közműszolgáltatók esnek neki, aztán hívnak engem, hogy vágjam ki, mert csonkoltan ronda és félnek, hogy lassan rádől a házra így egy viharban.

A cél alapvetően mindig az, hogy a kérdéses fa a lehető legjobb körülmények között éljen, de az ember közelében ugye. Ezért ha kihívnak egy idős fához, alapos vizsgálat után megmondom, mi lenne a fának a legjobb az adott helyzetben, én a fáért vagyok. Elég egy kis ápolás vagy komolyabb beavatkozás kell, hogy egészségesebb, szebb legyen és újra erőre kapjon? Számtalanszor esik meg, hogy kivágás miatt hívnak és végül megmentjük a fát. Szeretem az ilyen sztorikat, ezek töltenek fel leginkább. De többször előfordult már az is, hogy nemet mondtam fakivágásra. Egészséges, vagy megmenthető, másra nem veszélyes (és így nem rossz életkörülményekkel rendelkező) fát én nem tüntetek el a bolygóról. Én elsősorban nem favágó vagyok, hanem faápoló.

Hát ebben kell egyetérteni a közös munkák során. Hogy a fákért vagyunk.

Zavarna, ha most kérdeznék valami gyakorlatiast? Nekünk több nagyon idős fánk is van a kertben, szerintem sok olvasónk is bólogat éppen, mit tehetek értük én, egyszerű kerttulajdonos, hogy sokáig megmaradjanak nekünk egészségben?

Nem akarok egyből önreklámot, de az igazán koros fákat háromévente érdemes szakemberrel átvizsgáltatni, mert sok lehetséges problémát (statikai, odú kialakulása, stb) mi biztosan észreveszünk, míg mások nem. Amit viszont otthon megtehet értük bármelyik lakos, az az, hogy folyamatosan levágja a száraz és a beteg, keresztbenövő, súrlódó ágakat. Tiszta, nagyon éles fűrésszel, hogy ne hagyjunk lehetőséget a gombák és egyéb kórokozók bejutásának. Ezenkívül fontos lenne a tápanyagpótlás. Egy nagy fa sok éve ugyanazon a helyen van, szüksége van a tápanyagok pótlására, de legfőképpen a vízre.

Lazítsuk fel körülötte időnként a talajt körben, elég egy kapa hozzá, nem kell komolyabbra gondolni. Ezzel nem sértjük még meg a gyökereket, de a letaposott, tömörödött földet fellazítva végre könnyen beszivároghat a víz és a tápanyagpótlásról is tudunk valamelyest gondoskodni. Éppen emiatt nem vagyok gyep-párti, talajtakarásra a fa körül inkább nagy szemű kavicsot, a kulékövet vagy más mulcsot javaslok. De a legfontosabb, hogy szeressük, gondozzuk fáinkat és higgyük el, meghálálják a törődést!

(Fotók: Börzsei Bence)



Címkék: