Ha az időjárás nem is, a Papp László Sportarénában megrendezett Garden Expo és Orchidea Kiállítás minden évben jelzi: végérvényesen itt a tavasz, irány a kert! Jöhet a tél folyamán megálmodott nagyra törő tervek megvalósítása akkor is, ha 2000 négyzetméteren, és akkor is, ha a 1,5 négyzetéteres belvárosi erkélyeden tervezed kiélni a kreatív kertes hajlamaidat.
Nehéz újat írni egy olyan eseményről, ami sok éve tart, szinte minden évben megnézem, sőt, 2010-12 között magam is ott álltam egy stand mögött szép ruhában, egy kertépítő-kerttervező céget képviselve. Ennek köszönhetően érzékelhető az esemény fejlődése, a kisebb-nagyobb változások, a kiállítói összetétel és ebből adódóan az egész esemény hangulata.
A megérkezés pillanata
Amikor nekem a Garden Expo még munkát jelentett, az egy háromnapos őrület volt. A cégnél a napi feladatok mellett hetekig kellett készülni (standterv, építés, molinó, ilyen prospektus meg olyan szórólap, céges bemutatóanyag, kutyafüle), nem nagyon gondolkodtam azon, hogy kiknek is szól ez az egész. Az előző esti, éjszakai és hajnali készülődés, pakolás után reggel 8-kor ott álltam zsibbadtan, szép nadrágban plusz fehér ingben, s mint anno az iskolapadban csak most épp fordítva, csak a végtelen távolinak tűnő vasárnap estére tudtam gondolni, s azon túl, hogy hétfőn újra indul a munkahét – s hogy bárcsak romba dőlne ez az egész kóceráj.
Régi “szép” emlékeket idéz fel bennem ez a kép: a három napos standolás
Aztán a második alkalommal már éreztem azt a furcsa kettősséget, ami az egész rendezvényt a kezdetektől fogva körül lengi. A milliós jacuzzik és egy kisebb vidéki ház árával vetekedő kerti grillek látványa mellett fura hatást kelt a szélső sorok piacos hangulata házi mézzel, apró virágárus standdal és kézzel készített fajátékokkal. De könnyen lehet, hogy ez csak a helyszín sajátossága, mert egész kis területen, zsúfoltan vannak a kiállítók egymás hegyén-hátán, a helyszűke miatt nincs egy átmenet. Na nem mintha ez bármilyen kiállításon máshogy lenne, talán tényleg csak a zárt tér erősíti fel ezt a zsúfoltság érzést.
A kiállításnak körülbelül felét teszik ki a prémium kategóriás teraszbútorokat, jacuzzikat és hatalmas grilleket felvonultató cégek standjai
Itt aztán remek lehetőség kínálkozik, hogy megfigyeljük a kerti sütögetést kiszolgáló technológia elmúlt 30-40 évben bekövetkezett evolúcióját. Békében megférnek egy légtérben az egyszerű műkő őskövületek s az inkább rakétakilövő állomásra, mintsem kerti sütőalkalmatosságra emlékeztető csodagrillek.
Érthetetlen, hogy a szervezők miért nem próbálnak tenni az ellen, hogy az újságírók a kiállításról készült beszámolókban hosszú évek óta lelkesen köszörülik a nyelvüket az esemény kettősségén, rongyrázónak, sznobok játszóterének beállítva az eseményt. Ha esetleg valamilyen kedvező konstrukcióban teret adnának 2-3 további kertészetnek, akik élettel, vagyis növénnyel jobban megtölthetnék a helyet, az egész hely hangulata és a rendezvény utóérzete megváltozhatna. Ha pedig ennyire ki van számolva a költségvetés, hogy ez nem fér bele, akkor valami baj van ezzel a konstrukcióval.
Persze a növényárusokon kívül kellene még sok más, a mindennapi kertészkedésben használható termék, hogy a nagyközönség tényleg azt érezhesse, hogy itt aztán bevásárolhat mindent, ami a tavaszi kertindításhoz kell.
A növényvadászatra érkező látogatók is megtalálják a számításukat és a maguk kis világát, még ha kevések is tűnhet az ilyen kiállítók száma
Hogy a szervezők ne tudnának erről, az kizárt, ők sem kövek alatt élnek. Egyetlen magyarázatként azt tudom elképzelni, hogy nekik is és az idelátogató emberek többségének jó így is – utóbbiak feltehetően nem is sejtik, hogy lehetne jobb is (és tudom, milyen könnyű ezt mondani, mindig minden lehet jobb).
Tavalyhoz képest viszont most az volt az érzésem, hogy a gagyi erősen visszaszorult. A fröccsöntött műanyag borzalmak és az ízléstelen, rikító színekben megkomponált műkő katasztrófák idén nem vették el az életkedvemet a séta végére. Hogy ez tudatos döntés volt a szervezők részéről, vagy tavaly nem jöttek ki jól anyagilag ezek a cégek, szinte lényegtelen. Bízzunk benne, hogy ez a változás állandósul a jövőben.
Orchidea Ünnep
A kertészeti kiállítás mindenkori társrendezvénye a trópusi növényeket felvonultató orhidea kiállítás, ahol a fő attrakciót és a legnagyobb virágtömeget mindig a névadó orchideák adják. Mellettük viszont számtalan epifita (fán lakó) és más trópusi növénnyel is szelfizhetünk – szerencsére nem túl izgágák.
Az installáció számomra túl direkt – műanyag, de élethű külsővel megáldott óriási lebegő kígyó, háta közepében virágokkal – azt hiszem erre mondják azt, hogy túl direkt.
Az orchideák mellett broméliafélék alkották a dekoráció nagy részét, sunyi módon a magyar kertekben ma már teljesen általános babérmeggyekkel és japán babérsomokkal kiegészítve – ez persze csak nekem tűnik egy kicsit csalásnak, az összképet nem zavarja, vagyis nem ez zavarja. Ha már trópusi növény kiállításon vagyok, jó lett volna többféle növényfajt látni. Persze orchideából volt ezer féle, mivel ezen a területen én vagyok a teljesen laikus, nekem még a különleges és ritka fajták is ugyanolyan orchideák. De ha mondjuk lett volna bármilyen szakmai leírás, már attól jobban tudtam volna értékelni ezt a sokaságot.
A változatosság hiányérzetét viszont valamelyest kárpótolták a különleges növényeket árusító standok – a nézelődésért nem kértek plusz pénzt.
A műanyag kígyó mellett egy igazival is készültek a szervezők – remek fotótéma a család minden tagjának, de nyakba venni sajnos nem lehet.
A kiállítást mindig igyekeznek valamilyen tematikára felépíteni. Tavaly a dél-amerikai országok kultúráját és flóráját idézték meg egy-egy installációval, idén pedig a legalapvetőbb bibliai témát választották erre a célra: a paradicsomi kertet, s a hozzá kapcsolódó mitologikus történeteket.
Biztos az én sznobériám, de nekem mindig disszonánsan hat, amikor egy alkotást magasztos hangvételű szöveggel támogatnak meg, s ez az emelkedett hangvétel megkérdőjelezhető minőségű kivitelezéssel párosul. Azt el tudom képzeli, hogy egy ilyen nagyméretű installáció kivitelezési költsége adott, és dicséretes, hogy azt a pénzt évről-évre rászánják erre a nagyívű kiállításra. Nyilván nem lehet végtelen büdzsével dolgozni, ennek megfelelően a felhasznált anyagok közé becsúszhat egy-egy gyengébb minőségű darab – a szükség nagy úr, mint tudjuk.
Az Élet örök körforgása című installáció egy részlete. Nem így képzelném el.
Ezt még el tudom nézni, én is ezen a világon élek, a spórolás mindenki életének része, még ilyen nagy volumen esetében is. De ha már egyszer elnevezik az itt kialakított, tíz centi mély vízfelületet az élet vizének, akkor minimum furcsának hat a tófólia helyett használt viaszos vászon asztalterítő anyaga. S bár lehet, hogy tévedek, bármi is az, tapintásra és szemre is azonnal a nagymamám régi ebédlőasztala jutott róla eszembe, nem az örök életen való filozofálgatás. Ugyanígy, számomra kiüresedik az az ősi történet és mondanivaló, aminek művészinek szánt megjelenítését sorozatgyártott, hófehér műkő tipegők sora díszíti.
A kialakítást a hazánkba 1990-es években berobbant és a mai napig szintre változatlanul tomboló úgynevezett kertkultúra ihlette: legyen szép gyep, lehetőleg gyepszőnyeg, egyöntetű mulcs az ágyásokban és fehér kavics. Ha ez a három megvan, nagy baj már nem lehet. De én bízom a változásban, ezen a téren is.
Kárelhárítás és termékbemutató – kettő az egyben.
Az Élet vizének forrása – nos, az élet vize itt most kifolyt, és épp szakszerűen porszívózzák. Vajon ez most termékbemutató, vagy a szükséges kárelhárítás? Mivel nem tudtam eldönteni, ezért gondolhatjuk, hogy ez egy okosan átgondolt terv része: ha majd kifolyik a víz, speckó géppel felszívjuk a vizet a padlószőnyegről. Kárelhárítás és termékbemutató – kettő az egyben.
Az orchideáknak épült egy hatalmas domb, a fotózáshoz is sokkal ideálisabb így
Egy tematika nélküli kiállítást szívesen megnéznék egyszer. A növényeket csak úgy, magukban, vagy valamilyen egyszerűbb rendszerben bemutatva. Esetleg modern, mai környezetbe helyezve őket 2019-ben?
Mindenen felül viszont, ha egy mondatra akartok csak emlékezni ebből a cikkből az legyen ez:
Menjetek ki a Garden Expo-ra, ezt legalább egyszer minden kertész lelkületű embernek látnia kell. Bárhogy is nézzük, két kiállítást nézhetünk meg, érdekes és hasznos előadásokat hallgathatunk végig, s a belépőjegy árát még le is vásárolhatjuk az egyik nagy kertészeti áruházlánc boltjaiban – mindezt kicsivel több mint egy mozijegy áráért. Ennyit mindenképp megér.
