A márciusi hideg ellenére az utcánkban négy ház tetejét is újjáépítették és újrafedték úgy két hét alatt. Mivel kis utcában lakunk, minden nap egymáshoz mérhettük a haladást, vagy a lemaradást és ha akarták a munkások, ha nem, mindig akadt valaki, aki séta közben oktatta ki az éppen lassabban haladó brigádot. Persze lentről. Olyan ez, mint a kertészkedés, egy kicsit mindenki úgy érzi, hogy konyít hozzá. Reggel héttől délután négyig non-stop kalapácsolás ízesítette a napjainkat, négy tetőről, hazudnék, ha azt mondanám, élveztük. Csak arra gondoltunk, milyen jó érzés lesz ránézni Juli néni régi házára megint, az új tetővel kész ujjászületés ez neki. És egyben az utcának is, ahol egyszerre négy ingatlan értéke emelkedik egy nagyot tavaszra. Mi is örülünk hát. Persze a másik három családdal is jóban vagyunk, de mivel az ő kutyáik szinte meg is vesztek a zajtól, nem különösebben kerestük a társaságukat, elég volt hallgatni a kalapácszajba vegyülő ugatásokat…

Külső szemlélőként is jó látni a minőségi ugrást. Építés közben azonban a munkások versenyszellemét, meg összekacsintásait volt csak még jobb követni. Imádtuk, ahogy egymásra licitálva ütötték a szeget, terítették a fóliát vagy rakták a cserepet az egymás mellett álló házaknál. Sokszor átkiabáltak egymásnak, meg voltak nagy röhögések a fagyban, és úgy vettem észre, még kólát is cseréltek egyszer. De azt már lent a földön.

Ahhoz képest, hogy a tető a házunk leginkább igénybevett külső része, ami -jó esetben- 100 évig is dacol az időjárással, hideggel-meleggel, csapadékkal, szélviharral, dagadt madarakkal, rálógó faággal, vagy ufóval, meglepően gyorsan elkészültek. De hogy honnan szereztek ennyi, láthatóan jó szakembert, fogalmam sem volt.

Nekünk szerencsénk van, mert ha ilyen gondunk akad, csak egy utcára lakik a környék legjobb ácsa, aki az említett négy házból egyet épp csinált még a múlt héten. Ám a legtöbb ember tényleg nem tudja, hol terem a jó szakember. Honnan is tudná? Ha sürgősen kellene másik, én is bajban lennék. Beszéltem is a másik három tetőfelújító családdal és meglepő módon ketten összebeszéltek, mert Laci, a szuperács már elígérkezett, ők viszont nem akartak várni. A székesfehérvári Hufbau-ból rendelték szinte az összes alapanyagot és ott kértek tanácsot megfelelő szakemberrel kapcsolatban is. Kiderült, hogy a Hufbaunál komoly listát vezetnek az országszerte dolgozó, megbízható jó tetőfedőkről (is). Így könnyen garanciát kaptak a kivitelezésre és az alapanyagokra is, és egy kedvezménylánccal több tízezret spóroltak az alapanyagok árán. Na ez már nem semmi!

Laci egyébként tetőtér beépítéses melóban volt a csapatával, nem irigyeltük abban a hidegben, elvégre ők dolgoztak legtovább. Náluk a tetőtéri nyílászáróval volt gond, rosszat vett a tulaj, az ács szerint ezerszer jobb hőszigetelő típusokat lehet kapni, ezzel sok bajuk lesz még. A lelkes családapa annyira beijedt, hogy a be nem építettet feltette a netre eladni és újat vásárolt. Ott alszik majd a gyerek, kinek hiányzik majd egy utólagos szigetelési bohóckodás? A minőségi tetőtéri ablakok hőszigetelési képessége között is jó 10% különbség lehet, gondoltad volna? És az sem mindegy, milyen alátétfóliát használnak a nyílászáró beépítésekor, hogy a tetőszerkezetbe nedvesség soha ne kerüljön, kifelé viszont páraáteresztő legyen.  Hú, de jó, hogy nekünk csak sima tetőnk van… Bár ott is elég volt, mire „párafékező fóliára“ cseréltük a régit, hogy elkerüljük az átok páralecsapódást a szigetelésben.

A tetősök azóta már elhagyták a terepet,  most menő rolókat szerelnek épp a tetőtéri nyílászárókra. Csak túléltük ezt a két hetet sőt, valójában még tanultunk is belőle. Toleranciát például, de főképp azt, hogy ezentúl nem áll meg az élet tetőfronton, ha Laci nem ér rá.



Címkék: