Két hete csak a YouTube-on lógok, legalább 350 térkő-burkolós videót láttam magyarul, angolul, németül, így szinte fekete öves hidegburkolónak számítok már. A hazai foghíjas munkaerőpiacon még örülnének is nekem. Talán némi gyakorlat még hiányzik, de efelett az apróság felett ma könnyedén elsiklom, mert végre elhatároztam magam.

Le fogom térkövezni a járdánk évek óta hiányzó utolsó négy négyzetméterét.

Hát ez. Ez a tervem, ami elől nem tántoríthat el senki emberfia.  A nap is kisütött, minden velem van. És egyébként is, az egyik ovis apuka meg New York Cheescake-et csinált a gyereke szülinapjára a netről, egyedül, pedig állítólag még soha nem sütött semmit. Ugyan nem hittük egy szavát sem, de nagy sikere volt. És ha egy kétbalkezes felnőtt ovisnak sikerült a lehetetlen, egy nő is simán letérkövez egy járdaszakaszt. Bakfitty.

Kéne gyúrnom előtte.

Erre jöttem még rá. Az összes videóban olyan hihetetlenül nehéznek tűnik minden, amivel térköveznek. Még a térkő is nehéznek tűnik. És a talicskát többször is tele kell rakni sőt, tologatni is kell. Ez azért elgondolkodtató. Mindegy, majd gyúrok előtte egy hetet, vagy kettőt. Az nem árthat.

Miből, mennyit?

A férjem éjjel-nappal dolgozik, nem fárasztom inkább a részletekkel, nélküle viszont bajban vagyok. Még a rengeteg netes videó után is. Mégse hívhatom fel a burkolósrácot, hogy segítsen, pontosan miből milyen márka a legjobb és mennyi kell, de ne jöjjön segíteni. Pláne, hogy a legutóbbi munkáját visszaszedettük vele, mert nem egyenesen tette fel a csempét. Nem is nagyon áll velünk talán szóba.. Úgyhogy irány a Hufbau, épp van egy a közelünkben, ott egy helyen meg lehet venni mindent és ki van írva, hogy szakértők a  témában, csak segít valaki. Lemértem a helyet, ahova a térkő kell, megvan a térkő típusa és vágni sem kell, ez már kezdetnek nem is rossz.

A Hufbauban

Még sosem kellett bemennem, ezért arra számítottam, hogy a hobbitérkövezős csaj előbb lesz köznevetség tárgya egy ilyen helyen, mint komolyan vett vásárló, ezért biztos, ami biztos, nadrágban mentem. És akkor, ott, tényleg annak néztek, ami voltam: tanácstalan vásárlónak. Nem csak megkérdezték, hanem meg akarták oldani a problémámat. Segítettek részleteiben, milyen anyagokra lesz biztosan szükségem, mit rejt egy-egy árkülönbség, mit jelent néhány kifejezés, és ami a legjobb, kiszámolták, miből mennyire van szükségem a lemért adatok alapján és egy miniköltségvetéssel is gazdagabb lettem. Őrülten nagy megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, mert ezentúl máskor is szívesen eljövök ide.

Ugyanakkor szembe kellett néznem azzal a néhány aprósággal, amivel nem számoltam: például biztosan kell segítség (szimplán az emelések, igazítások miatt), a profi végeredményhez kellenek olyan gépek, eszközök is, amik nincsenek a garázsban: lapvibrátor a föld és a kavicsos réteg tömörítéséhez, kisebb betonkeverő, mert ugyan nyilván nem betonozzuk be a térkövet, a szélekre kerülő szegélyköveket viszont muszáj, nagyobb fajta vízmérték, gumikalapács…

Dönthetek hát, hogy mindent bérlek és egyet-kettőt vásárolok, és mindet megtanulom előbb használni, vagy a Hufbaus tanácsára inkább mégis felhívom a szakembert. Ő is tud adni kontaktot, megbízhatót, akár ilyen kis munkára is. Mert nem mindegy. Nem mindegy, ha egy év múlva hepe-hupás csíkokban, mint a buszmegállók a Blahán. Vagy megáll a közepén a víz. Megsüllyed. Vagy a rosszul kikevert beton miatt elmozdul a szegély. Jesszusom, ezekre nem is gondoltam.

Talán segéd. Idén lehetnék segéd csak, hogy tudjam, milyen a jó beton például. Még sose láttam közelről. Mégis csak jól jönne egy kis gyakorlat…

Segédnek viszont elsőrangú leszek és jövőre megcsinálom a kocsibeállót. 😉



Címkék: