A rózsák metszése sokak számára olyan távoli univerzumnak tűnik, amit még csak meg sem mernek soha közelíteni. Hagyják, hogy évről évre úgy nőjön a rózsabokor, akár a dudva. Persze látni erre is szerencsés példákat sőt, néhány fajtájának jót is tesz, ha békén hagyjuk, ilyen például a nagy termetű, régebbi fajtájú (történelmi) rózsák egy része vagy a futórózsák is. Ám jó, ha tudjuk, a rózsák többsége nagyon szereti a karbantartást és már azért is nagyon hálás, ha csak a tavaszi metszést végezzük el rajta és levágjuk az elhervadt fejeket év közben. Évről évre több virággal jutalmazza meg szorgos gazdáját.
A kertekben legnépszerűbb teahibridnek kimondottan jót tesz, ha tavasszal (még mielőtt kipattannának a rügyek) alapos visszavágásban részesítjük, hiszen az új, idei hajtások végein növeszti csak nagyméretű, csodás virágait. Ilyenkor a metszéssel valójában új hajtások létrehozására ösztönözzük, igen, a kertünk és magunk örömére, ám nem a növény kárára.
Ha kupacoltuk volna a hideg ellen a növény alját, akkor most kézzel húzzuk le róla és terítsük szét, vagy vigyük onnan a földet. Ekkor látjuk már pontosan, van-e elszáradt, elfagyott vagy őrülten vékonyka águnk. Ha igen, azt tőből vágjuk ki az éles, tavaszra felkszített metszőollónkkal.
Ha ezen túl vagyunk, akkor nézzük meg alaposan a növényünket egy lépés távolságból. Nagyjából a kétharmadától lenne jó megszabadulni ilyenkor, ami elsőre drasztikusan hangzik, de ne ijedjünk meg a feladattól. (Nekem legalábbis igazán bevált ez a módszer.) Mindezt úgy persze, hogy a formáját is tartsa: ne legyen féloldalas és ne legyenek befelé, keresztbe növő ágak például.
Az ágak visszavágásánál arra ügyeljünk, hogy kifelé néző rügy (abból lesz a hajtás!) felett vágjunk egyetlen, szép ferde vágással, amelyről könnyen lecsuroghat a víz eső esetén, de nem a rügy felé!
A rózsa érzékeny a sebekre, ezért különösen fontos, hogy ne nyiszáljuk életlen ollóval. Ezt köszönöm minden rózsa nevében.
Sok sikert az idei virágözönhöz! (Mert tényleg lesz, ha visszavágod.)
(Főkép: pxhere,