Tavaly télen és tavasszal nagy családfa-kutatásban voltam. Kiderült, több korábbi ősöm is fafaragó volt, így azóta mindig felkapom a fejem, ha hozzájuk köthető híreket hallok. Bár az én kézügyességemen még egy homokvár is kifog az óvodaudvaron, mégis izgalmas, hogy közösséget érzek velük. Így eshetett meg az is, hogy a napokban felfigyeltem az Erdőmentők Alapítvány fél évig(!) tartó fafaragó versenyére, ami többek között az erdők megmentésével óriási munkát végző alapítvány jó hírét és a fafaragó mesterség létezésének hírét viszi az országban.
Szemtelen szarvas és iszákos medve. 🙂 Ilyen hatalmas, ember magasságú, művek is születtek a versenyen
A versenyre összesen 50 pályamű érkezett hazánk minden pontjáról, a döntőben 17 szobor mérettetett össze. A cél az volt, hogy a művészek a legvalósághűbb módon örökítsenek meg állatokat vagy növényeket úgy, hogy az alapanyag, a fa is hangsúlyos maradjon (tehát nem lehet a végén festékbe mártani, haha).
A zsűri, amelyben fafaragó mester, természetfotós és biológus is volt, igazán nehéz helyzetben lehetett a műveket elnézve. Az izgalmas eredményhirdetésen végül Katona Szonja vehette át az első díjat, az élete évégig viselhető Erdő Szobrásza címet. Győzött az UHU!
A győztes faragó és szobra. Jobbra egy másik versenyző cuki mókusa
A döntős 17 pályaművet pedig nem küldik vissza a feladóhoz. A Fejér megyei Mór mellett található Vértesi Tábor területén, az Erdőmentők botanikus kertjében állították ki őket, amelyeket így minden arra látogató megcsodálhat ezentúl. Legközelebb, ha megyünk a Csókakői várhoz, ezt a kis attrakciót biztosan nem hagyjuk ki.
