Hévíz egregyi városrészén / Zrinyi utca 130/ keressük az új múzeumot és romkertet , amely mellett már többször is elhaladtunk, de nem vettük észre. Nincs jelzés, plakát – nem látszik a múzeumi felirat, mégis pontosan ott álltunk meg, csak nem tudtuk, hogy az őzike szobor azért néz a kert felé, mert ott látja a múzeum épületét.
Nagy gyepes felületen keresztül halad a sétány a múzeum pergolákkal határolt épületéhez. Távolról nézve nincs felirat – legalábbis nem látszik, pedig kőbe vésték fehérrel a szürkén. Talán egyszer átfestik feketére, hogy látható legyen.
Meglepetés minden tárló, makett és vetítés a rézkortól napjainkig, hiszen egy római kori villagazdaság /villa rustica/ régészeti feltárását látjuk. Veterán katonák és családjaik részére létesítették Tiberius császár uralkodása /Kr. után 14-37/ idején. Élvezetesek a látványtervek az épületekről, míg a múzeumkertben a konzervált épületalapok láthatók. E terület mellett vezetett az út Itáliából Pannónia fővárosába Aquincumba. A területen 11 épület maradványait tárták fel. Kr. után az I-V. század között négy alkalommmal pusztított tűzvész. A IV. században épült zárt udvaros épület falmaradványait szemlélhetjük meg a kertben.
A tervező célja a “római kultúra kertművészeti örökségének felidézése” volt. A kor hangulatát a mediterrán növények alkalmazása / pl. levendula, borostyán, tölgy, füge, szelídgesztenye, buxus és fűszernövények/, a teraszos művelés imitálása /szinpad, kilátó-híd/, prystiles udvar létesítése idézi fel aprólékos, gondos megoldásokkal.
Figyelemre méltó szoboregyüttes fogadja a látogatót, ha a kijelölt parkoló felől érkezik. Egy római lakóház ajtajában egy kutya – pontosabban egy dán dog – ül vigyázva a bejáratot. A dán dog már ismert fajta volt a római időkben is , – hiszen pl. a pompei padlómotívumokban is felfedezhető. “Cave canem” vigyázz a kutyával – már egy régi figyelmeztetés. Az ajtó anyaga fehér mészkő, míg a kutya ábrázolására fekete gránitot használt a szobrász.
Játékos elemek a kertben – a játszótéren kívül – pl. a Kneipp taposó -talpmasszirozó burkolatelemek alkalmazása mezitlábas sétára, vagy a szerencséthozó Flavius szalagok elhelyezése a kilátó hídon.
A sétaút a múzeumtól a Dombföldi utcán áthaladva a XIII.századi Árpádkori templomnál ill. temetőnél ér véget. A borút a római kori történelmi pergolás állomáshelyek, szőlőskertek, borozók, éttermek között halad. Mindig rácsodálkozunk a Keszthelyi-hegység által keretezett panorámára, a takarosan művelt szőlősorokra. Az egyik kedvencünk egy borház, melynek kerítését, kapuzatát a fából faragott baglyokról és sasmadarakról lehet felismerni. Alkotója amatőr fafaragó művész, akinek pajtamúzeuma Bödröcén volt látható még néhány évvel ezelőtt.
Másik kedvencünket is szívből ajánljuk – ami stílszerűen a Római Pince. A boltíves pince étterme, panorámás terasza, illatos kertje és lugasai mindig lenyűgözik a látogatót.
A sétaút és borút valóban korszakokon átívelő – látnivalókban bővelkedő, élményekben gazdag túra, ahol minden évben egy-egy új részletet fedezhetünk fel.
