Mi legyen a szünetben gyerekkel?

A kisgyerekeknek mindenféleképpen jó, a szülőknek a lehetőségeik miatt változó. Mármint a szünet. Ha mindkét szülő dolgozik, gond lehet a kisiskolás nyári felügyelete, nagyszülők hiányában még nehezebb, hiszen táborban sem lehet egész nyáron a gyerek.

Szerencsések azok, akik kertes házban élnek, sokkal bővebbek a lehetőségeik, mint egy 2×3- as szobában.

A kertes házban élő családok már a kert tervezésekor gondoljanak a gyerekekre, és alakítsanak ki egy gyerekbarát kertrészt. Természetesen meghatározó a gyerekek kora. Kicsik esetén egy árnyékos részen homokozóra, kerti pihenőrészre, ugyanakkor a futkározásra, bújócskára, focizásra alkalmas helyre is szükség van. Fontos, hogy minél több időt töltsenek a szabadban és legyen mozgáslehetőségük. De ne 11-15 óra közötti időszakban, mert – mint mindenki tudja – az veszélyes. Ha a lehetőség adott, a többi idő eltölthető a kertben. Sőt, javasolt kialakítani egy nyári napi- és játékrendet, azaz, hogy a gyerek mely játékot viheti ki, hova tegye el, ha már nem játszik vele. Akár szükség lehet egy kinti játéktárolóra is. Ezen felül a gyerek szintjén egy balesetvédelmi oktatás sem árthat, hiszen ha a gyerek kisbaltával játszik indiánosat, abból nem sül ki semmi jó.

Általános nézet, hogy a mai gyerekek csak ülnek a tévé előtt, csak a számítógép, az okostelefon és a tablet érdekli őket. Szerintünk, hogy a mai felnövekvő generáció életéből ezeket az eszközöket nem kell, és nem is szabad száműzni, de a szülők felelőssége, mennyire engedik a gyereknek.

Azok a gyerekek, akik azt látják szüleiktől, abba nőnek bele, hogy ha a jó idő engedi a reggeli és a vacsora elkölthető kint a teraszon megterített asztalnál, kellemes beszélgetés közben, azoknak a gyerekeknek ez válik természetessé. Ez szoktatás kérdése. Ezt fiatal korban, bölcsődés, legkésőbb óvodás korban érdemes szokássá alakítani, ugyanis a legfiatalabb életkorban formálhatók legkönnyebben, és az utánzási vágyuk is ekkor a legerősebb.

A kerti játékok, játszóeszközök

Nem kell otthon, a kertben a városi játszótérrel vetekedő többfunkciós, csúszdás, mászókás játszóteret építeni. Arra ott van a települési játszótér. És egy jó lehetőség, hogy elmenjenek játszótérre egy családi program keretében, kellemes sétával egybekötve, vagy biciklivel, akár fagyizással összekapcsolva. És legalább szocializálódik is a gyerek.

Ha bekukkantunk az udvarokba, néhány helyen színes, műanyag játékeszközök borítják az udvart. Nem feltétlen tudnak az ott élő gyerekek jobban, tartalmasabban játszani. Az 1×1 méteres műanyag házikóban inkább megfő a gyerek – így a klímaváltozás során -, mint játszik.

Manapság eléggé divatos a trambulin, amely bizonyítottan jó mozgásfejlesztő eszköz. Viszont nem a legnagyobb méretű beszerzése ajánlott, ugyanis egyszerre szigorúan csak egy gyerek használhatja. Ezt sokan nem tudják, nem számolnak a balesetveszéllyel és már kész is az agyrázkódás.

Nem jó és követendő példa, hogy túlzásokba esve, mindennel elhalmozzuk a gyerekeket. Természetesen mindenki a legjobbat szeretné, de ezt nemcsak méregdrága holmikkal lehet elérni. A szülők saját gyerekkorukat felidézve, jó pár ötletet felhasználhatnak a közös játék során: mint például pitypang koszorú, vesszőkoszorú, fűbaba, termésbábok készítése. Ezek a tevékenységek az olcsóságuk mellett nagyon jól fejlesztik a gyerekek kreativitását és kézügyességét is.

A pitypang koszorú az egyik legkedvesebb dolog. És a gyerekek még a pitypangokat is visszaszorítják a kertben. Kellemeset a hasznossal.:) (fotó forrása: pixabay)

Javasolt a gyerekekkel közösen bungalót kialakítani. Nem kell nagy dolgokra gondolni, pár karó, ponyva, vagy pléd, lepedő kell hozzá csupán, meg persze egy meglévő fa és kreativitás. És már lakható is. A gyerekek szeretik az ilyen kuckókat, és ha még a létrehozásában is segíthetnek, akkor meg is becsülik.

Vagy például a tetején összekötözött, vesszőre felfuttatott virág vagy bab, egyik oldalon nyílással, és már kész is az „indiánsátor”, vagy aminek a gyerkőc elnevezi. Korábbi cikkünkben erről már írtunk, itt olvashattok utána.  A fára felköthető hintát, hintaágyat szintén szeretik a gyerekek, de valljuk be, mi is. A lányainknak régebben kuckót építettünk a többtörzses fűzfánkra. Imádtak fáramászni és így volt is miért.

A mi – vidéki – gyerekkorunk meghatározó élménye volt a góréban, a hátsó udvarban játszás: fadarabokkal, kukoricacsutkával, termésekkel, csuhéval fél napokat eljátszottunk.

Az én lányaim pici gyerekek voltak, mikor kertes házba költöztünk. A papás-mamás játék volt a nagy kedvenc a félkész nyári konyhában, csak egy apukát kellett szerezni a szomszédból. Persze, hogy sikerült: a nagyobb lányom az anyuka, a szomszéd kisfiú az apuka, a kisebb lányom a gyerek. Kész a szereposztás, igazi családmodell. Apuka egész nap dolgozott, a lányok több órán keresztül készítették a többfogásos vacsorát: a kertből szedett zöldségek, virágok, homok, kavics, föld, pitypang és az elmaradhatatlan boglárkacserje virága a sütemény díszítésére. Igazán kreatív, kitartó munkával készült az “étel”. Délután apuka hazaérkezett a munkából, addigra a lányok megterítettek és asztalhoz ültették. (Asztalt értsd tégla, rajta deszka és farönk a szék.) Majd jó szívvel vacsorával kínálták. Szinte minden nap ezt játszották, nem tudták megunni. Történt egyszer viszont, hogy másnap a kisfiú édesapja aggódva érdeklődött, hogy a lányok jól vannak-e, mert Pistike egész éjjel kavicsot és sarat hányt. Szerencsére a jó szomszédi viszony megmaradt, de a lányokat letiltottam a kínálásról, és az új szlogen a „nem etetjük meg Pistikét!” lett.

A gyerekek a kialakított árnyékos helyeken nagyon jókat tudnak játszani. Amennyiben óvodáskorúak – én a gyerekeket csak többes számban tudom elképzelni, személyes indíttatásból, és szakmai elhivatottságból is -, szeretnek elbújni egy kuckóba, és a környezetükben látott, átélt élményeket újra „átélni”.

Ajánlom a szülőknek, hogy néha-néha  figyeljék meg a papás-mamás játék során a gyerekeket, hogyan viselkednek és beszélnek egymással. Ez ugyanis hűen tükrözi az otthoni légkört, olyan érzés, mintha tükörbe néznének a szülők, csak nem a külsejüket látják, hanem a személyiségüket. A gyermekek játékában  hangnemük,toleranciájuk, kommunikációjuk teljesen felismerhető, és nem azért, mert parodisták lesznek – ami persze nem zárható ki -, hanem azért, mert a minden nap előttük zajló élethelyzeteket játsszák el. Ezt érdemes meghallgatni, mert tanulságos!

Nyáron – a játék mellett – a környezetük megismerésére, felfedezésére is rengeteg lehetőség kínálkozik. A gyermekek érdeklődőek, kíváncsiak, erre lehet és kell is építeni. A bogarak, rovarok, pillangók, a madarak megfigyelése, a növények fejlődése, virágzása – mind-mind megannyi felfedezni való dolog. Fogjuk őket kézen és ne bátortalankodjunk felfedezni a világot velük.

Azok a szülők, akik szeretnek kertészkedni, esetleg veteményes kertet is művelnek, jól teszik, ha ezekbe a munkákba a gyerekeket is bevonják. Elfogadható áron vásárolható a gyerekeknek kapa, gereblye, kislapát, de a homokozó szett is megteszi. Így a szülőkkel, nagyszülőkkel közös program keretében játszva tanulnak. Van olyan család, ahol a gyereknek külön kis veteményest vagy virágoskertet alakítanak ki. Természetesen mindezt csak akkor, ha érdekli és szívesen csinálja, nem kötelező feladat. Én már kaptam olyan virágot kisfiútól, amelyet boldogságtól sugárzó arccal hozott a saját virágai közül nekem. Az ilyen gyerekek szülei ügyesen terelgetik gyermekeiket arra az útra, hogy a környezetüket és a növényeket szerető, védő felnőttekké váljanak.

Ahol háziállat is van, ki kell használni az alkalmat, hogy a gyerekek is feladatot kaphassanak a gondozásukban, etethessék, itathassák őket. Ha elvállalták például a kiskutya etetését, akkor az ne egy napra szóljon, ne csak akkor végezzék el, ha kedvük van, hanem legalább egy hétig, több gyerek esetén hetente váltásban is végezhessék. Ezzel erősödik a feladattudatuk, és a legfontosabb, hogy állatszerető, felelősségteljes állattartó felnőttekké váljanak.

A kisebbik lányom már kiskorában szeretett barkácsolni. Talán ballagó óvodás volt, mikor macskaházat épített a vemhes öreg cicánknak, kis terasszal, kis függönnyel. “Mert függöny nélkül nincs ház anyaa”- tudtam meg a 6 évesemtől. Több napon keresztül ezzel foglaltoskodott, szegelt, csiszolt (és persze apjával fűrészeltette a fadarabokat). Annyira belejött, hogy a következő napokban a többi macskának, aztán  pedig a szomszédoknak is csinált egyet.

A nyári élményekhez még sok minden tartozhat: a pancsolás, kirándulások és nyaralások. A lényeg, hogy minél több, lehetőleg szabadban eltöltött, közös családi programokkal teli élmények érjék a gyerekeket. Kívánom, hogy mindenkinek legyenek hosszú évtizedeken át fennmaradó családi történetei.:)

kiemelt kép forrása: pixabay

Címkék: