Az erdő csendjébe hasító üvöltve röhögés és besörözött vonyítás? A szemetesekből kifolyó szemét, a bokrok alatt virító gyanús papírzsebkendők, vagy a leszakított és szétdobálva elfonnyadt vadvirágok? Mindenki mástól tikkel, ha erdei túrára indul és a csönd helyett zaj, a természet helyett meg szemét várja. Pedig ha mindenki betartaná ezeket az alapvető szabályokat, mind sokkal jobban éreznénk magunkat. (Az erdőről nem is beszélve.)
A Galyatető Turistacentrum facebook oldalán osztotta meg ezt a 3 pontból álló írást, ami a természetben járók nagy részének nem tartalmaz semmi újdonságot, de biztos van olyan, akinek meglepő lehet, hogy nem tépkedünk mohát, forgalmas ösvényen nem megyünk bringával úgy, mint a barom, vagy nem táborozunk le órákra az egyetlen pihenőhelyen. Ha te is frászt kapsz néha a hétvégén azt erdőbe beszabaduló tapintatlan (meggondolatlan, felelőtlen, satöbbi) kirándulóktól, oszd meg ezt a cikket, jusson el minél több emberhez!
“Az ember, az erdőben VENDÉG – ezáltal az illendőség, mi több a tisztelet megkívánja, hogy úgy legyünk ebben a térben, mintha igazán az otthonába engedne be valaki bennünket!
Ha szeretjük a természetet, fejezzük is ki a szeretetünket, ezért gyűjtögettünk ide pár gondolatot, arról, ami mindig legyen TERMÉSZETes.
1.TISZTELET
Ne zavarjunk! Annyit tesz: zajjal, robajjal, fénnyel, átrendezéssel… ne zavarjuk meg az erdő természetes rendjét, ha már vendégek vagyunk, mi igazodjunk az ott lakókhoz.
Ha a természetet szeretjük, az embereket se gyűlöljük, ugye?
Érezzük jól magunkat ha kirándulunk, de ne mások pihenésének a kárára! Jusson is, maradjon is- mindenkinek!
Ne gyűjtögessünk feleslegesen!
A faágak, virágok, mohák… évek, évtizedek alatt nőttek oda, ahová, nekünk a vázában 2 napig (sem) fog kitartani egy környezetéből kiszakított növény, míg élőhelyén fontos dolga akad: búvóhely, védelem, fészekrakó hely, párásító, porzóhely, élelem…
A lehullott termés, letöredezett háncs, gally… kedves emlék, tűzrakáshoz jó szolgálatot tehet, de csak azt vigyük magunkkal, amire igazán szükségünk lehet, mert a természetben nincs felesleg, mindennek meg van a maga fontos szerepe.
2. UDVARIASSÁG
Ha szeretjük a természetet, abba az EMBER is beletartozik, egymással is legyünk rendesek, nem nehéz!
Attól, mert kirándulunk, túrázunk, köszöntsük egymást, fiatalabb az idősebbet, férfi a nőt, pihenőhelyre érkező az ott lévőket.
Pihenőhelyeken nem illik órákig várakozni, gondoljunk rá, hogy mások épp úgy elfáradhattak, mint mi, kínáljunk fel nekik is helyet.
3. KRESZ
Keskeny ösvényen, forgalmasabb helyeken adjunk esélyt egymásnak, hogy mindenki a saját ritmusában haladhasson. Ne korlátozzuk, de ne is sürgessük egymást, főként ne veszélyeztessük egymást!
A lassabban haladó, csomagos, kisgyermekes, kutyás erdőjáró, jobb oldalra lehúzódhat, de a bringás, lovas, kocogó viszont tempóját a többiekéhez igazítva segítse egymást.
A kerekesek gondoljanak rá, hogy egy kisgyermekes, kutyás, idős nem tud egy szemvillanás alatt elugrani, ha épp valaki kirobban egy bicajjal a bokrokból!
Lejtőkön könnyítsünk a kapaszkodókon, a felfelé tartóknak adjunk elsőbbséget.
Az út, az út, mint egy városban, ezért gyerekfogócskára, kutyafuttatásra olyan helyet válasszunk, ahol annak van helye és tere.
A hegyi kaland csodás, de nem veszélytelen, így az alkohol mértékkel fér bele, mert a kontrollra szükség van, jobb, ha nem veszítjük el teljesen!
4. TISZTASÁG
Ha a kutyásoktól elvárjuk, hogy gyűjtőzacskót használjanak, és ne hagyják a kutyapiszkot az erdei utakon, nos joggal elvárható a kirándulótól is, hogy ha már nem kijelölt nyilvános helyen teszi, amit,- akkor szíveskedjék ennek nyomait, zsebkendőit és egyebeit eltakarítani, és a következő lehetőségnél oda tenni, ahová való.
Flakon,- energiaitalos doboz,- háztartási hulladék – dobáló „természetkedvelők”, nagy kárt okozhatnak, nem csak mert nem bomlik el, de mert az állatok megeszik, megrágják ezeket! Egyszerűen lapítsák ki a szemetüket és vigyék az erdőkön kívülre, hisz a viharok, állatok a kukákból is szerteviszik, a begyűjtés nem megoldott, emberlakta övezetben a legjobb a helye a szemétnek!
***
Az ember szeret alkotni és nyomot hagyni a környezetében, ám inkább hagyjunk úgy nyomot, hogy nem hagyunk nyomot erdőben, mezőben, csak elmegyünk „hozzájuk” vendégségbe, hazatérhetünk jó emlékekkel, jó érzésekkel, ami egy természetszeretőnek épp elég lehet!
Sok szép nyári barangolást mindenkinek!”
Kiemelt kép: pixabay.com
