Mindenki tudja, hogy milyen az I.G.A.Z.I. L.E.CS.Ó.: olyan, amit ő csinál. A többi csak silány utánzat, azok nem tudják, hogy milyen az igazi lecsó, hát megőrültek, pirospaprikával?! Pirospaprika nélkül?! És már ki is tört a minden nyár végén fellángoló lecsóháború.
Szögezzük le, hogy mindenki abból főzi és úgy eszi a lecsót, ahogy akarja. Ahogy szereti. A neten fellelhető millió recept alatti kommentekből viszont az derül ki, hogy sokak szerint csak egyféle igazi lecsó létezik, amit már csak elrontani lehet és mindenki, aki nem úgy eszi, teljesen idióta. Na de mi is az a lecsó?
A Wikipédia szerint:
“Habár a lecsó balkáni eredetű étel, ma már a magyar gasztronómia egyik alappillérének tartják.[1] .A lecsó más szavainkhoz hasonlóan (csákó, gulyás, hajdú, huszár, kocsi, puli, sujtás) nemzetközi karriert futott be. Míg a csákó szót 200 éve Európa-szerte parádézó magyar huszárok terjesztették el, addig a lecsó szót az 1960-as évektől konzerveinkkel együtt exportáltuk.[2] A lecsó egy zöldség ragu, tulajdonképpen egyfajta paradicsom-paprika „pörkölt”. Krúdy Gyula szerint nyáron paprikát és paradicsomot, télen azonban lecsót kell enni. Magyarországon a legtöbb publikált recept szerint a legáltalánosabb módon elkészített lecsó az egy rész makói vöröshagymát (hungarikum), két rész érett paradicsomot és négy rész roppanós, fehér húsú cecei zöldpaprikát (hungarikum[3]) tartalmazó változat. Az úgynevezett konzerv „natúr lecsó” azonban csak paprikát és paradicsomot tartalmaz.[4]”
Tehát alapvetően hagyma, paradicsom, és paprika kell hozzá. Pofonegyszerű és nagyon nehéz elrontani, bár kóstoltam már rosszat, de azért ahhoz tényleg művészet kell.
Szalonnán, kolbászon induló lecsó, hagyma-paprika-paradicsom sorrenddel. Recept itt.
Tapasztalatom szerint az egyszerű, mindenféle flikk-flakktól mentes, igazán jó hozzávalókból készül lecsó a legjobb. A kertben termett, illatos, ízes paradicsomtól és paprikától, na meg a hagymától és a kis zsírtól. Nem ragaszkodom sem szalonnához, sem kolbászhoz, viszont finom, puha fehérkenyér legyen hozzá, jó ropogós héjjal. Sőt, én a serclit kérem és kész is vagyok.
Tehát hiába tűnik egyszerűnek, bőven vannak részletek, amik óriási vitákra és sértődésekre adnak okot. (“Láttad? KOCKÁRA vágta a paprikát, jézusom. Én ÍGY meg sem tudom enni.” – asztalnál hallottam.)
A szeletelés
A hagymát apróra, kockára, vagy karikára vágjuk? A paprikát kockára, karikára, vagy félkarikára szeleteljük? A paradicsomot apró kockára, vagy nagyobb darabokra? És a héjával mi legyen? Megy vagy marad? (Félkarika, megy.)
A fűszerek
Só és kész. És az alapra szórt pirospaprika, amitől szép piros lesz a szaft, viszont pirospaprika ízű? Na és a bors? Erős zöldpaprika belekarikázása? (Csak só, magadnak erőspista.)
Az egyebek
Kolbász, virsli, tojás, rizs, tejföl, tarhonya? Annyi mindennel felüthető a lecsó, hogy felsorolni is nehéz. A cukkinis, padlizsános, egyéb paprikás fajtákról nem is beszélve.
És akkor most tegyük fel a kérdést: ti hogy csináljátok a lecsót? Jöhetnek a kommentek a facebookon:
Kiemelt kép: nosalty.hu
