Hatalmas vihar tombolt, csit-csatt, dirr-durr és kész: rászakadt a házra a fűzfa. Te jó ég, most mit tegyünk?!
Nagyjából 20 évvel ezelőtt a szomszédtól kaptunk két vékonyka csavartfűz vesszőt, amelyeket gyökereztetés után elültettünk: egyiket az előkertbe, másikat a ház végében, a kerti csap közelébe. Ekkor még nem volt kerítésünk, ki-bejárt boldog-boldogtalan az udvaron, legyen az szomszéd gyerek, kutya, macska, vagy betörő. Így történhetett, hogy a csap melletti fa – továbbiakban a fűzfa – kb. 1 méter magasságban letört. Innen ágazott el, s lett belőle többtörzsű óriás: 15 méter magas, az elágazás alatt törzsátmérője 1 méter, 6 főága pedig egyenként is eléri a 40-60 cm átmérőt.
Gyerekkorom fája. Rajta tanultam meg fára mászni, vastag odalágain megannyit ücsörögtem, nem beszélve a hálóból font kuckóról. Ott fent olvastuk a kötelező olvasmányokat. De volt rajta függőágy és hinta is, alatta meg kerti kiülő. Központi szerepet kapott kerti életünkben és mára rengeteg kedves emlék fűződik hozzá.
Egy tavalyi viharban letört egy elég nagy ága. Tudtuk, hogy szakszerűen le kell kezelni, hogy ne kezdjen el korhadni. Ám egy idei vihar sem kímélte a fűzfánkat, újabb ága veszett oda: konkrétan rászakadt a háztetőre.
A tavalyi viharban letört ág- ha jobban figyeltünk volna és kitisztítjuk a lombkoronából az elhalt ágakat, lehet megelőzhettük volna a bajt. Így viszont a csatorna és az alatta lévő cserjék bánták…
Így már két egymás melletti nagyobb ág – hatalmas lombozattal – hiányzott és félővé vált, mikor szakad rá valamelyik másik ága – ha nem az egész fa – a szomszéd házára. Mivel egy jó szomszédi viszonyt és egy házfelújítást sem akartunk megkockáztatni, meghoztunk egy nehéz döntést: vissza kell csonkolni a fűzfát.
Apa neki is állt fűzfamentő/metsző, egyedi létra építéséhez, hiszen a kis kerti létrával nem megy sokra az ember, ha ekkora faóriással néz szembe. A létra röpke 3 hét alatt el is készült, így már csak néhány segítő kezet kellett találni a fűzfamentéshez és kezdődhetett a munka.
A létrán kívül szükség volt az akcióhoz még biztosító kötélre, láncfűrészre, kézifűrészre, kötelekre, megannyi férfierőre és kitartásra. A zöldhulladék elszállításához pedig traktorra jókora pótkocsival.
A metszés menete
Mivel 5 fő koronaága hatalmas terhet hordozott, sok kisebb oldalággal elágazott, így fentről lefelé haladtunk, hogy fokozatosan tehermentesítsük az ágakat. Ha ezt a sok kis lépésből álló munkafázist kihagytuk volna, a vaskos ágak metszés során valószínűleg leszakadtak volna. A törzs hasadásos sérülését előztük meg és kerültük így el. A metszlapokat ferdén alakítottuk ki.
Hármas bemetszés szabálya
Vastag ágak esetén célszerű (minimum) 3 bevágást ejteni: az első kettőt ellentétes oldalon (alul-felül – alávágás-rávágás), ezzel a leszakadást védhetjük ki. A 3. pedig a végső metszlap kialakítása. Mutatom kis ábrán.
Nagyobb méretű ágak (nagyobb, mint 5 cm átmérőjű) esetén a seb közelében sebzáródó és védekező anyagok raktározódnak, hogy az esetleges fertőzések ellen fellépjenek (erre a célra szolgál a fenyőknél a gyanta is). A védekezéssel párhuzamosan megindul a növekedés is, így szépen lassan, kívülről befelé „elnövi a fa a sebet”. Ez nagyméretű ágak esetén sok év is lehet, és a fertőzések – gombák, kórokozók, stb – tovább nehezíthetik a folyamatot.
A friss törött vagy vágott felületeken könnyen megtapad a víz, ami üde táptalajt biztosít a baktériumoknak, gombáknak, egyéb kórokozóknak, és kezdődik is a korhadás. Ezt szeretnénk mi is elkerülni. Pont emiatt fontos az ágalapra történő metszés és a ferde metszlap kialakítása. Az ágalapra metszés azt jelenti, hogy a faág és a törzs csatlakozásánál a törzs megsértése nélkül, de közel hozzá metszük le az ágat – mint ahogy az árán is látható -. Ha hagyunk egy 5-10 cm csonkot, akkor azt nem tudja elnőni a fa, így a korhadás valószínűsége megnő. A ferde és sima felületű metszlap kialakítása pedig azért szükséges, hogy gyorsan le tudjon folyni róla a víz, meg tudjon száradni, így csökkenthető a baktériumok, gombák megtelepedésének kockázata. A helyes metszéssel a sebgyógyulást is elősegíthetjük.
Ilyen lett csórikám!
A sebkezelés
Amint lemetszettük az ágakat, láthatvá vált, hogy egyébként teljesen egészséges a fánk: semmiféle kártevő és kórokozó nem károsította. Így csak a lombkoronaifjításból adódó metszlapok kezeléséről kellett gondoskodnunk. Ezért a Biocera nevű anyaggal kentük le az ágakat, amely méhviasztartalmú fasebkezelő és oltóviasz. Összetétele: marhafaggyú, fenyőgyanta, méhviasz, alkohol és pigment. Alkalmazható gyümölcsfák, szőlő és díszfák metszése, ágtörése esetén, vihar és állati kártételek után, de oltáskor is. Biztosítja a sebfelületek lezárását, fertőtlenítését, a sérült felület védelmét. Természetes összetevői azonnal behatolnak a fa szövetébe és elpusztítják a gombákat, baktériumokat, így előzi meg a korhadást. Az alkohol azonnal, a méhviasz és a fenyőgyanta hosszútávon fejti ki fertőtlenítő hatását. A felkenés, majd a megszilárdulás után keletkező filmréteg védi meg a fát a sejtnedvek eltávozásától és a további baktériumok okozta fertőzésektől.
Mindig le kell kezelni sebkezelővel, főleg az ilyen nagyméretű sebfelületeket.
Zöldhulladék
A fűzfamentő akció következtében több köbméter zöldhulladék keletkezett, amely további felhasználása a minőségétől függött. A hatalmas mennyiségű levéláradatot komposztáltuk. A kisebb ágakat aprítógéppel felaprítottuk és mulcsozni fogunk vele, míg a nagyobb átmérőjű ágakat kiszáradás után tüzelőként használjuk majd fel.
A szívünk szakad meg, ha ránézünk most, de bízunk benne, hogy megmentettük. Már elkezdett hajtani, a folytatásról tavasszal beszámolunk.
