A Duna-parton rövid ujjúban üldögélve a napon sütkérezni, és a 25 fokban várni a november elsejét kifejezetten kellemes, mégis hátborzongató. Az ember nem tudja őszintén élvezni ezt a csodálatos, szinte nyárias időt, mert mind tudjuk, hogy ez már a vihar előtti csend. Már nem attól kell rettegni, hogy egyszer csak hirtelen beköszönt a kellemetlen hideg, hanem attól, hogy helyette az armageddon, az apokalipszis, a világvége csap le ránk.
Mert úgy néz ki, hogy a katasztrófafilmek megelevenednek, és nem kell többé a moziba mennünk, hogy végignézzük, ahogy egész országok, szigetek és városok tűnnek el a föld színéről, és ahogy sorban kipusztul a növény- és állatfajok fele, mindez már itt zajlik körülöttünk. Ugyanis jelen állás szerint itt a vég kezdete, és ha nem sikerül megállítanunk a saját magunk által okozott katasztrófát, a jövőnk egy eleve kudarcra ítélt ámokfutás lesz a még lakható területek, a megmaradó víz és élelmiszer megszerzéséért.
Nincs hova futni
Ha a klímaváltozást nem tudjuk kellő mértékben lelassítani, akkor a globális felmelegedés következményeképpen számtalan lakott terület válik teljesen lakhatatlanná vagy tűnik el végleg. Az egyik irányból a tengerszint-emelkedés fenyeget, a másikból pedig a halálos hőhullámok és a szárazság.
Kiindulópontnak az ipari forradalom előtti időszak számít, melyhez képest mára a tengerek szintje húsz centiméterrel, az átlaghőmérséklet pedig egy Celsius-fokkal emelkedett. A kutatók szerint az elmúlt években ez a változás nem egyszerűen folyamatos, hanem gyorsuló tendenciát mutat, így 2100-ra számtalan terület kerülhet víz alá, valamint válhat elviselhetetlenül forróvá.
(kép:wikimedia)
A tengerszint-emelkedést egyrészt az olvadó jégsapkák, másrészt a víz hőtágulása okozza, és ha nem sikerül a felmelegedést megállítani, hanem az eléri a 3 Celsius-fokot, már az is legalább egy méteres emelkedést jelent majd. A Coloradói Egyetem kutatói azt a vészjósló eredményt kapták, hogy az évi három milliméteres emelkedés akár meg is duplázódhat, ugyanis 0.8 milliméter az évi tengerszint-emelkedés gyorsulásának mértéke, így egyre égetőbb a veszély.
Atlantisz legendája lassan mindennapos jelenség lesz, sorra nyelik majd el az óceánok a lakott és lakatlan szigeteket. Tizenhárom szigetet már így is a megsemmisülés fenyeget, így a ma még turista paradicsomnak számító, fehér homokos partok lassan a víz martalékává válhatnak. Ezek közé tartoznak a Solomon-szigetek, a Maldív-szigetek, Palau, Micronesia, Fiji, Tuvalu, Seychelles, Kiribati, a Cook-szigetek, Francia Polinézia, a Tangier-sziget, a Marshall-szigetek és az alaszkai Shismaref. De nemcsak az óceánok közepén álló szigetek vannak veszélyben, hanem a part menti városok is, akárcsak az olaszországi Velence, az indiai Mumbai, Rio de Janeiro vagy az amerikai Key-West.
(kép: maxpixel)
Amíg ezeken a területeken az áradások és a víz jelentheti a pusztulást, addig 2100-ra a globális felmelegedés katlanná változtathatja Dél-Ázsia nagy részét, figyelmeztet a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatóinak tanulmánya. Ha a felmelegedést nem sikerül megfékezni, a következő évtizedekben halálos hőhullámok sújthatják India, Banglades és Pakisztán egy részét, ahol nem kevesebb, mint 1,5 milliárd ember él.
Ezeken a területeken a perzselő hőség és a szárazság okozta élelemhiány már így is ezrek halálát okozta, de ha így folytatódik tovább a felmelegedés, akár a lakosság hetven százalékát is fenyegetheti ez a veszély. Ezek a térségek ugyan nem tűnnek el, azonban szellemvárossá változnak majd, ha az éhezés és az elviselhetetlen forróság tartósan felüti a fejét.
Az állatokat és növényeket már elérte a kihalási hullám
A klímaváltozás nemcsak az embereket, de az élővilágot is tizedeli, mert ahol nekünk nincs maradásunk, ott a növényeknek és állatoknak sincsen. A Földön már öt kihalási hullám végigsöpört, és éppen a hatodiknak lehetünk tanúi, de bárcsak csupán tanúi lennénk, helyette mi vagyunk az okozói. Az előző öt kihalási hullámot meteorbecsapódások és vulkánkitörések okozták, de a mostanit nem varrhatjuk más nyakába, ez a mi sarunk.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) felmérése szerint közel 16.000 növény-, állat- és zuzmófajt fenyeget a kihalás veszélye, és számtalan faj már el is tűnt a klímaváltozás következményében. Az IPCC jelnetés szerint az emlősöknek 25, a madaraknak pedig 12 százaléka pusztulhat ki, és a rovaroknak is jelentős hányada van veszélyben.
A bidoverzitásban bekövetkező változások egy olyan megállíthatatlan dominóeffektust indítottak el, ami a Föld minden élőlényére, így ránk, emberekre is nagy veszélyt jelent. A rovarok például különösen érzékenyek a klímaváltozásra, ezzel viszont a növények beporzása is nagy veszélyben van.
(kép: wikipedia)
Egyetlen esély lenne a fajok megmentésére, mégpedig ha sikerülne 1,5 fokban maximalizálni az átlaghőmérséklet-emelkedést. Amennyiben ezt a határt átlépjük és elérjük a 2 Celsius-fokos emelkedést, az a mai fajok egynegyedének kipusztulását, valamint a tundrák és a boreális erdők felének eltűnését eredményezné.
Három foknál már a fajok 33 százaléka halhat ki, és Kína, Kanada, Amazónia, Eurázsia és Közép-Amerika erdejei, valamint a Földközi- és a Balti-tenger lápjai is veszélybe kerülnek. A jelenlegi ütem mellett még a négyfokos melegedéssel is számolnunk kell, ami már a szárazföldi fajok felét törölné el a Föld színéről.
A Kelet-Angliai Egyetem és az ausztráliai James Cook Egyetem kutatói 115 ezer fajt, köztük 31 ezer rovar-, 8000 madár-, 1700 emlős-, 1800 hüllő-, 1000 kétéltű- és 71 ezer növényfajt tanulmányoztak, így állapították meg, hogy már a kétfokos emelkedés is tömeges kihalást eredményezhet. Hangsúlyozták, hogy a rovarok esetében különösen fontos a kockázatok csökkentése, mert az egész ökoszisztéma veszélybe kerül, ha nem tudják elvégezni a beporzást.
(kiemelt kép: wikipedia)
