Mindannyiunk legrosszabb rémálma, hogy miközben az autóúton repesztünk, egyszer csak elénk ugrik egy szarvas, és már sehogy sem tudjuk elkerülni az ütközést. Persze ilyenkor mindenki elsősorban a maga életéért aggódik, mert sem az árok mélye, sem az állattal való frontális ütközés nem ígér túl sok jót.
Hogy megvédjük magunkat táblákkal pakoljuk tele az út szélét, hogy vigyázz szarvas, ló, kenguru, emu vagy épp teveveszély, meg felhúzunk pár kerítést az út mentén, hogy a hülye állatja ne tévedjen már elénk. De belegondoltál már abba, hogy az a bizonyos állat, azaz inkább állatok milliói, miért akarnak nap mint nap átkelni egy száguldó autókkal teli, zajos, kipufogógáz-szagú és igen gyakran halálos úttesten?
Elárulom, nem jókedvükben, sem az öngyilkossági hajlam miatt vagy az emberek és autóik beható tanulmányozása iránt érzett leküzdhetetlen vágytól vezérelve. És még véletlenül sem azért, mert olyan ostobák. Hanem azért, mert mikor kitaláljuk, hogy építünk egy hatalmas utat mondjuk egy erdő, völgy, vagy akár sivatag közepén, ezt azzal kezdjük, hogy kijelölünk rá egy területet, ami addig rengeteg állat otthona volt.
Ezután megjelenünk a buldózereinkkel, kiírtunk erdőket, elterelünk folyókat, aszfalttal borítunk be mezőket, majd ott zajongunk akár évekig, a végén pedig büszkén mutatjuk be a remekműveinket, az új autópályát, vasutat vagy épp gátat. Még szalagot is vágunk, meg pezsgőt bontunk, hiszen ez a modern élet lényege.
Az, hogy az útvonal állatok ezreinek otthonát veszi el, hogy egy négysávos autópálya akár az alapvető élelem- vagy vízforrástól is végleg elvághatja őket, hogy kiterjedt állatkolóniákat szakíthat szét, az igen ritkán jut eszünkbe az autónkban ülve. Látjuk a szarvasveszély táblát, és megyünk tovább, remélve, hogy egyetlen szarvas sem téved az útra.
Csak megjegyzem, hogy az állatok nem véletlenül tévednek oda az útra, mivel az zajos, büdös és félelmetes, így megtestesít mindent, amit normál esetben igyekeznek a lehető legmesszebbről elkerülni. Az állatok sokkal inkább át akarnak menni rajta, mert a másik oldalon van a táplálék, a víz, a csorda többi tagja, a menedék a ragadozók elől,vagy arra menekülnek a vihar vagy épp az áradás elől.
A várostervezők és az autópályamérnökök a legtöbb esetben kifelejtik a számításokból az út közös használati jogát ember és állat között. De szerencsére nem minden esetben. Létezik egy fogalom, a wildelife crossing, vagyis vadátkelő, ami sajnos közel sem olyan elterjedt, mint az autóutak, pedig ideális esetben mindegyikhez hozzá kellene hogy tartozzon, akárcsak az útfelfestés, és már szerencsére itthon is látni ilyeneket.
A vadátkelő lehetővé teszi földön, vízen, vagy akár levegőben, hogy a térség állatai biztonságosan átkelhessenek az ember által alkotott építményeken. Sosem találnád ki, de az elsőt halaknak építették, hogy képesek legyenek átjutni egy gáton.
A 17. századi Franciaországból indult a halátkelő építészet, majd 1837-ben Kanada, 1880-ban pedig az Egyesült Államok is rájött, hogy nem lehet azt mondani a halaknak a folyó közepén, hogy forduljanak vissza.
Az első szárazföldi vadátkelő is a franciák érdeme, még 1950-ből, ami aztán világszerte elterjedt, de még máig sem eléggé. Léteznek vadfelüljárók, alagutak, kötélpályák és csatornák, nemcsak nagy vadaknak, mint a szarvas, a kenguru vagy az elefánt, hanem akár rákoknak, lepkéknek, madaraknak vagy épp majmoknak és rágcsálóknak, lássuk a legkülönlegesebbeket.
A szingapúri vadak a fákkal borított felüljárón közlekedhetnek, így ők is és az autósok is biztonságban vannak.
A Karácsony-szigeteken a rákokat kell megóvni a száguldó autók elől.
A kanadai grizliknek alagutat építettek az autóút alatt.
Papagájok, oposszumok és egyéb kistestű állatok gyalogátkelője az Egyesült Államokban.
A kanadai Banff Nemzeti Park erdeinek állatai nincsenek elzárva egymástól.
A japánok a vasúti síneken segítik át a teknősöket egy csatornarendszerrel.
A kenyai autópályamérnökök elefántaluljáróval is ellátták az utakat.
Majomkötélpálya segíti a brazíliai főemlősöket az életben maradásban.
Halátkelőn ugrál át egy lazac Kanadában, így szeli át a gátat.
Pingvincsatorna Új-Zélandon, hogy a kék pingvinek biztonságban áttotyogjanak az úttest alatt.
Szóval lehet ezt így is csinálni. Többletköltséggel jár? Minden bizonnyal! Viszont életeket ment, emberekét és állatokét egyaránt, amibe talán érdemes lenne befektetni.
