Nemrégiben írtunk arról, mennyire fontos lenne egy kis szemléletváltás az irodákban, mert még mindig nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy a munkahelyünkön is emberi, természetes környezet vegyen körül bennünket. A cikk megjelenése után keresett meg Kiss Tamás, a Decorum Irodakertész Kft. tulajdonosa – a rövid, praktikus üzenetváltásból pedig nagyon jó kis kávéházi beszélgetés kerekedett hidrokultúráról, nagymamanövényekről és a női szemlélet fontosságáról. Íme.
Az UKRAILTRANS irodája. Forrás: decorum.hu.
Kiss Tamás kertészmérnök, a rendszerváltás után került a beltéri növények és növénydekorációk világának közelébe, hamarosan saját vállalkozást indított, amelyben a mai napig úgynevezett A-kategóriás irodaházakban működő cégek növénydekorációjának tervezését, kivitelezését és gondozását vállalja.
A téeszirodától a flex space-ig
Naná, hogy nem haltak még ki az őskorból örökölt irodák és a bennük akár évtizedek óta vegetáló nagymamanövények: és mivel senkinek nincs szíve (ó te jó ég, hát nekem se lenne!!!) kihajítani a kipusztíthatatlan szanszeviériákat, az égig kanyargó törzsű, csoffadt dracénákat, így aztán megtartják őket, réges-régi, vállalhatatlan, kopott, törött kaspókban. Az ilyen növénytemetők – az első, rémisztő benyomás ellenére – nem feltétlenül reménytelen helyek ám. Mert ugyanis nem lehet reménytelen hely az, ahol növények élnek.
Hanem szerencsére egyre több cég tartja fontosnak, hogy kellemes munkahelyi környezet teremtésével járjon alkalmazottai kedvében. Ha tagadjuk, ha nem, a munkaerőhiány egyre kínzóbb, így a munkáltatóknak egyre több mindent kell bevetniük azért, hogy megtartsák a kollégákat. Az asztalokon ugyan nem nagyon szokás növényt tartani, különösen nem saját növényt, de ma már nem fehér holló a pihenősarok tele kényelmes kanapékkal – és növényekkel. Szintén üdvös jelenség, hogy nemcsak a növényekre fordítanak figyelmet, hanem a növénytartókra is – viszlát, kétfilléres polipropilén IZÉK! Ami az irodai növények szerepét illeti: a sima díszítésen túl a terek elválasztása kifejezetten hangsúlyos igény: sok olyan terv születik, amelyben a növények egyik elsődleges feladata a különböző funkciójú terek elhatárolása.
A Horton Works irodája. Forrás: decorum.hu
A trendi dizájn csúcsát pillanatnyilag a növényfalak jelentik – állati jól mutatnak, ez igaz, de csak azoknak ajánlhatók, akik nem sajnálják a pénzt a telepítésre és a bonyolult karbantartásra.
Érdekesség, hogy a „zöld iroda” fogalmában – amely Magyarországon kb. 5 éve divatos – egyszerűen nem szerepel a növény. A jelszavak persze nagyon előremutatóak és szükségesek is: újrahasznosítás, energiatakarékosság, visszaforgathatóság… de a ZÖLD szóról miért nem jut eszébe automatikusan az embernek a NÖVÉNY…? Szenvedelmes kertész dislikes this.
Az irodakertész szerint nagyon nehéz materiális oldalról megközelíteni azt, hogy milyen előnyökkel jár, ha az irodát gazdagon ellátjuk növényekkel. A zöld szín nyugtató hatása, a gyorsabban gyógyuló beteg és a termelékenység növekedése matematikailag talán kimutatható, de a kertész ennél irracionálisabb lény 🙂
Kik az ügyfelek?
Alapvetően egyetértünk Tamással abban, hogy a téma egyre inkább a HR-vezetők illetékességi körébe tartozna, de a tapasztalat azt mutatja, hogy kisebb cégek esetében jobbára a tulajdonos foglalkozik a kérdéssel (és ő is csak akkor, ha személyes kötődéssel bír a növények iránt – Tamás szerint egyébként ők a legjobb ügyfelek). Általában az irodavezető vagy az igazgató asszisztense kapja a feladatot, hogy egyszerű és költséghatékony eszközökkel családiasabbá, emberibbé varázsolja az irodát. Nagyon nagy és/vagy jól eleresztett cégeknél fordul csak elő az a kissé zavarba ejtő helyzet, hogy akár három ember is megjelenik az első tárgyaláson: a projektvezetőn kívül általában a HR-es és valaki az üzemeltetési oldalról. A helyzet azért zavarbaejtő, mert ritka – ritka az a cég, ahol ekkora figyelmet tudnak/akarnak fordítani az employer brandingnek erre az apró szeletére.
Fun fact: a pont zajló genderháború érdekes színfoltjaként el kell mondanunk, hogy az irodakertészet megrendelői (na jó, pontosabban kapcsolattartói) oldalán erősen felülreprezentált a női nem. És még a megfelelő képzettséggel és több évtizedes tapasztalattal bíró irodakertész is odafigyel arra, hogy másképp tárgyaljon a döntéshozóNŐkkel. Jó, értjük, a fészekrakás meg minden…
Jön ide egy izmos csávó és letesz pár cserép növényt. Illetve…
Az irodakertészeti munka legizgalmasabb része nyilván az, amikor egy vadonatúj, üres hodályt irodasivatagot kell berendezni. A szenvedelmes kertésznek ilyenkor meglódulna a fantáziája… majd jön a tulaj, és azt mondja, hogy egy háromméteres bambuszt akar az irodájába. És ekkor derül ki, hogy az irodakertész ügyfele elsősorban nem az az ember, aki majd aláírja a számlát. Hanem az a központi idegrendszer nélküli, vegetatív állapotban tengődő fogoly, aki az aláírt számla fejében évekig egy természetes fényben szegény, télen túlfűtött, nyáron túlhűtött, száraz levegőjű kényszermunkatáborban fogja leélni élete hátralévő részét.
Ezt mind azért kellett ilyen ZS-kategóriás thrillerbe illően ábrázolni, mert ebből érthető meg az, hogy a magára valamit is adó irodakertész nem a megrendelő fixa ideái, hanem a telepítendő növények szükségletei alapján indul el a tervezésben. Tamás például először a fényviszonyokat figyeli meg, a fűtést, a szellőzőrendszert, a lámpatesteket. Ha megoldható, bútorozási alaprajz alapján tervez, számításba veszi a színeket, a berendezés minőségét és stílusát.
Utóbbiból arra következtetnék, hogy a megrendelő cég tevékenysége fontos szempont az iroda növényesítése szempontjából, de tévedek. Nem az a meghatározó, hogy hány külsős fordul meg az irodában, inkább a következő fontossági sorrend mondható általánosnak: 1. recepció, 2. vezetői irodák, 3. fontosabb tárgyalók, 4. közösségi terek, 5. resztli. Ennyi már elég ahhoz, hogy a beérkező külsős és a fontos tárgyalópartner első benyomása pozitív legyen, és – ahogy Tamás fogalmaz – tudjanak vállalható forgatási helyszínt biztosítani akkor is, ha csak úgy hipp-hopp beesik egy tévéstáb.
A HortonWorks irodája. Forrás: decorum.hu.
A jó terv nem úgy szól, hogy „veszünk pár jó nagy növényt, amik kibírják 2-3 évig, aztán majd úgyis veszünk másikat”. A jó terv úgy szól, hogy olyan növényeket és olyan technológiákat ajánlunk az ügyfélnek, amelyek garantálják, hogy a frissen megvásárolt növények sokáig életben maradjanak. Egy iroda jó minőségű növénydekorációja nem olcsó projekt, a fenntartása talán még kevésbé. is költség. Így aztán nem az az első számú szempont, hogy kinek mi tetszik, hanem az, hogy a kompozíció sokáig eredeti pompájában tündököljék.
A Decorum Irodakertész előszeretettel alkalmaz hidrokultúrás növényeket. Tamás tapasztalata szerint az így tartott növények egyrészt legalább olyan hosszú biztosan hosszabb ideig megőrzik szépségüket, egészségüket, mint a földben tartottak, másrészt hírből sem ismernek olyan nyavalyákat, mint a tőzeglégy meg a giliszta meg a gyökerek közül egyszer csak elfogyó föld .
Hidrokultúra gyorstalpaló. Forrás: decorum.hu.
Tehát akkor kik az ügyfelek?
A kínzással felérő életkörülmények miatt, főként ha hosszú távra tervezünk, érdemes a legmasszívabb fajoknál maradni. A dracénák és a fikuszok mindent bírnak, a félelmetes méret-, szín- és habitusválaszték pedig garantálja, hogy nem lesz unalmas a végeredmény.
És akkor térjünk vissza minden téeszirodák leglenézettebb növényre: szegény szanszeviéria végre maga mögött hagyta dicstelen múltját, és ma már újra divatos, sőt kifejezetten drága fajjá vált. Míg húsz éve az alapfajtán kívül maximum a sárga szegélyű változattal találkozhattunk, addig ma számtalan csíkos, törpe és hengeres variáció közül választhatunk. Ha tudunk.
Fun fact: Tamás tapasztalata szerint a nagyon strammként ismert Zamioculcas zamiciifolia csak földben tartva ennyire stramm, a hidrokultúrát nem bírja. Cserébe például a hidrokultúrába ültetett flamingóvirág akár évekig is folyamatos virágzásban tartható.
A szóban forgó flamingóvirág a Corvin Házban. Forrás: decorum.hu.
Magyar dísznövénykertészek, hol vagytok?
A Decorum Irodakertész vigyázó szemeit jobbára Hollandiára veti, mind a növények, mint a növénytartók tekintetében. Különösen a hidrokultúrás növények terén vagyunk csúnyán lemaradva, de mennyiségben, fajtaválasztékban és minőségben is nehéz lépést tartani a holland termesztőkkel és nagykereskedőkkel. És Tamás ragaszkodik a minőséghez és a választékhoz is – még ha be is vallja, hogy a magyar ügyfelek sajnos csak a nyugat-európai árlisták alsó fertályából válogathatnak.
Szóval kedves fiatal kertész, ha olvasod e sorokat és épp azon töprengsz, hogyan váltsd meg a világot, jelezzük, hogy van itt egy nem is akármilyen piaci rés!
A tízmillió növénydoktor országa
Az irodakertészeti szolgáltatásoknak részét képezheti a telepített növények gondozása – de nyilván nem kötelező elem. Ha az ügyfél meg tudja oldani a gondozást, rövid fejtágítás után szabad kezet kap az irodakertésztől, aki legfeljebb vészhelyzetben lép újra a képbe, mint egy földes körmű Carter doktor.
És akkor jön a képbe mindaz, amit én is anyukámtól tanultam, és a mai napig be van idegződve, pedig le kellene már tennem a fenébe. Nevezetesen például az, hogy „a növénynek mindig legyen nedves a földje”. Igen, a leggyakrabban előforduló felhasználói hiba nem a növények kiszárítása, hanem ellenkezőleg: a túlöntözés. A ma forgalomban lévő virágföldek ugyanis max. távoli rokonságban állnak azzal a kerti földdel, amit a nagyi kiásott a ház mögül, hogy abba ültesse a szobanövényeit. Abszolút speciális adalék tápanyagtartalmuk, szellőzésük és vízmegtartó képességük miatt akkor is képesek szépen táplálni lakójukat, ha a felszínük száraz.
Ugyanígy el lehet felejteni a kétévenkénti kényszeres átültetést (sajnos – mondja erre a bennem élő szenvedelmes kertész, akinek egyik kedvenc kora tavaszi elfoglaltsága a teraszon végzett sarazós puzzle). A növény, ha megkapja a számára szükséges tápanyagokat, nem fog amiatt szenvedni, hogy ugyanabban a cserépben kell élnie évekig. Sőt, egyébként kifejezetten hálás, ha nem bolygatjuk a gyökereit, hiszen egy növény nem a rendszeres költözködésre van behuzalozva, hanem úgy nagyjából arra, hogy egész életét ugyanazon az földdarabon élje le. (Ezúton is köszönöm a százéves városligeti fák hajthatatlan átültetőinek figyelmét.) Nem, nem kell mindig nagyobb cserép – kivéve, ha kifejezetten növeszteni akarjuk a növényünket, de ez egy korlátozott méretű irodában nem lehet cél. Az idővel elfogyó földet pedig elég pótolni, nem kell cserélni.
Amúgy persze minden irodakertész szívesen veszi, ha az ügyfél rábízza a nagy gonddal, sok pénzért telepített növények gondozását is, naná, hiszen ezt szereti csinálni. Ahhoz, hogy a növény egészséges és szép maradjon, a növényvédelmi munkák során kívül metszés, portalanítás, és az öregedő részek eltávolítása vár az időnként csendben megjelenő irodakertészre.
Az irodakertész élete
A kertészszakma értelemszerűen erősen szezonális – a kertész onnan ismerszik meg, hogy márciustól októberig hozzászólni se lehet, novembertől márciusig meg idegesen járkál körbe, mert nem tud magával mit kezdeni. Ezzel szemben az irodakertészetben nincs csúcsszezon, nincs holtszezon, de még automata öntözőrendszer sincs. Abszolút 365 napos elfoglaltság, mégpedig sajátos nevelési igényű „gyerekekkel”. Akár hetente, akár havonta vagy negyedévente járnak gondozni egy-egy irodába, mindig, minden pillanatban készenlétben kell lenni: ha egy nagy méretű, értékes, nehezen pótolható növénynél hirtelen súlyos betegség lép fel, akkor nincs mese, menni kell szirénázva.
A magyar ügyfelek szinte kollégaként tekintenek az irodakertészre. Elfogadják a szakértelmet és nem félnek gyakorlati kérdéseket feltenni az irodai növények ápolását végző külsősöknek. Tamás tapasztalata szerint Hollandiában például ez nem képezi a vállalati kultúra részét: mindenki a saját munkájára koncentrál. Majd vasárnap a parkban megdumáljuk.
Merre tovább, irodakertész?
Elméletileg és kertészszakmai szempontból nincs nagy különbség a magyarországi és a nyugat-európai irodai növényhasználat között. Ez azt jelenti, hogy a termékek és a technológiák Magyarországon is elérhetők, az információ benne van a telefonunkban, a holland partnerek pedig szívesen veszik a megkereséseket. Tehát már tényleg csak az van hátra, hogy minél több munkáltató felismerje azt a megtartó erőt, amely egy igényesen és természetesen berendezett irodai környezetben rejlik. Ma már nemcsak a pénzért dolgozunk, nemcsak elvégezzük a kötelező feladatot – jól akarjuk magunkat érezni abban a térben, ahol gyakran több időt töltünk, mint az otthonunkban. És ha az okos kutatók még azt is kimutatják, hogy szép környezetben hatékonyabban dolgozunk, akkor mégis mire vártok, kedves HR-esek? 😉
