Sőt a két évvel ezelőttibe se, de még az újságpapír is megállja a helyét. Elmesélem nálunk hogy megy ez.
Mikor én még kisjány voltam, olyan szerencsés voltam, hogy a Jézuska hozott nekem sok ajándékot. Mindegyik szépen becsomagolva várt, mikor hazaértünk nagyszüleimtől az ebédről. (A mai napig nem tudom, hogy kerültek oda időben, de talán nem is baj. Ez örökre anyu titka marad.) Izgatottan rohantunk be a nappaliba a fához, hogy aztán együtt kezdjük bontogatni a játékokat. Lekuporodtunk a fa alá anyával, aki mondta, hogy szépen óvatosan bontsunk és türelmesen segített. Akkor megtanultuk nem széttépni a csomagolást és azóta is mindent így bontunk ki tesómmal. Megnyugtatok mindenkit, semmilyen lelki sebet vagy mentális károsodást nem okozott, hogy nem téphettük szét a papírt, sőt. Rend és fegyelem kérem, önuralom. Ennek pedig az volt a folyománya, hogy a mai napig a gyerekkori csomagolásban adjuk egymásnak az ajándékokat. Ez pedig –bármennyire is fáj leírnom, de– legalább 25 évet jelent.
A csomagolópapírok azóta persze gyarapodtak a másoktól kapott ajándékok csomagolásával, de alapvetően a díszpapírjaink nagy része több, mint 20 éves. Nem hogy nem ciki, de egyenesen szívet melengető minden évben meglátni ugyanazokat a mintácskákat és csillogó papírokat, amiket gyerekként láttam. Türelmetlenül várom idén is. Semmilyen új csicsás unikornisos, flamingós, csillámló übercuki csomagolópapírra nem cserélném el a jó öreg, sokat megélt papírjainkat.
Ez az egyik ősi darab. Több, mint 25 éves
Az évek során persze kissé meggyötrődtek, akármilyen óvatos is az ember. Legtöbbször a cellux a ludas, vagy éppen az ajándék formája, így megesik, hogy elszakad, meggyűrődik, de semmi probléma. A szakadás mentén megigazítjuk egy ollóval, és a kisebb méretű lapokba mehetnek a kisebb ajándékok. Persze anyukám mindig olyan gondos volt, hogy már elve a becsomagolásnál is vigyázott a papírokra. Ha nem volt muszáj nem vágta össze, kicsibe kicsi ajándék, nagyba nagy. A papírt szépen hajtogatta, nem gyűrte és csak a lehető legapróbb cellux-darabkákkal ragasztotta össze. Így tényleg sokáig megmaradnak a csomagolók. Karácsony után pedig szépen összegyűjtjük a használt íveket, celluxmentesítünk és felcsavarjuk őket, aztán egy évig a szekrényben kuksolva várják a karácsonyt.
A Britek által csak decemberben elhasznált csomagolópapírral kilencszer körbetekerhetnénk az Egyenlítőt, de itthon is megnő karácsony közeledtével az átlagos papírfogyasztás akár 10-15%-kal, az újrahasznosítási ráta viszont alig éri el a 65%-ot. Ha mást nem, annyit megtehetünk, hogy nem veszünk minden évben új papírokat. Nem csak családon belül nem ciki ugyanabba csomagolni. Márpedig azért nem, mert ugyan kit érdekel a borítás? Annak egy funkciója van, hogy eltakarja azt, ami benne van, ezzel megnövelve az izgatott várakozás idejét és felfokozza a hangulatot. Semmi egyéb.
Persze a csomagolás is lehet külön művészet, japánban például elég komolyan űzik a műfajt. De kérdem én, minek? A legtöbb ember tapasztalataim szerint amúgy is csak nemes egyszerűséggel széttépi a színes papírt és irány a kuka (amitől egyébként nekem a hátamon feláll a szőr). Szóval tényleg számít, ha látszik a papíron a tavalyi cellux nyoma? Vagy gyűrött kicsit itt-ott? Az új papír is meggyűrődhet szállítás közben. Minden évben több száz kiló csomagolópapír fogy karácsony táján, tökéletesen fölöslegesen. „Hú, de mit fog szólni Manyika az irodában, ha használt papírban kapja a teaválogatást idén karácsonykor? Én leszek a téma a céges bulin, az tuti!” Szerintem, ha valaki kigúnyol vagy lenéz bárkit (a háta mögött is) azért, mert az nem vadi új papírba csomagolta a neki szánt ajándékot, az magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.
Az ajándékzacskókat már inkább hajlamosak vagyunk újra használni, természetéből fakadóan. Én is mindet elteszem, aztán osztom vissza. Egy ideig igyekeztem megjegyezni, melyiket kitől kaptam, hogy mégse ugyanazt adjam neki vissza, hátha felismeri. De rájöttem, hogy teljesen felesleges ezen görcsölni. Senkit nem érdekel, hogy miben kapja azt az ajándékot, csak örül, hogy a másik gondolt rá és vette a fáradtságot, hogy meglepje valamivel. Megkockáztatom, még az ajándék se számít igazán, vagy legalábbis nem annak kellene a legfontosabbnak lenni. Ami igazán számít az a szándék és a szeretet, amivel azt a valamit adják. Szóval nálam a zacskók is jönnek, mennek. Barátnőmmel évek óta ugyanaz a 3-4 zacskó kering közöttünk, szóra sem méltatjuk, sőt még jókat is röhögünk, amikor visszacserélődnek a díszzacsik.
Ha valaki ennél is tudatosabb szeretne lenni, akkor számos alternatíva létezik az ajándékok becsomagolására. Már emlegettem az újságpapírt. Biztos nálatok is van otthon, ha más nem valami reklámújság, mivel úgy szórják ezek az áruházak az akciós újságjaikat, mintha nem lenne holnap. Szerintem még poén is lehet egy akciós banán, friss, helyben sütött pékáru meg bomba árú gyomorkeserű alkotta csodás montázsba burkolni az öcsédnek/párodnak/barátodnak szánt ajándékot. Az egyszerűbb stílus kedvelőinek pedig egy régi Népszabadságot tudnék ajánlani.
Csomagolhatunk akár valamilyen szövetbe is. Egy szakadt lepedő, egy darab vászon vagy egy megunt terítő. Mindegyik megteszi csomagolónak és tutira újra felhasználható minden évben. Annyira vigyázni se kell rá, mint a papírra. A cellux mondjuk nem fogja, de egy darab spárgával vagy rafiával körbekötöd és kész. Vagy ha ügyes vagy, varrhatsz belőle zsákocskákat is. Így még a csomagolás is extrán személyessé tehető.
Harmadik megoldásnak ajánlanám a cipős dobozokat. A Cipősdoboz nevű kezdeményezés is erre épül: fogsz egy cipősdobozt, amit aztán megtöltesz ajándékkal, a szervezet pedig eljuttatja a rászoruló gyerekeknek. Ha ezzel megvagy, a szeretteidnek szánt ajándékokat is becsomagolhatod egy dobozba. Ha szeretnéd legalább a márkajelzést eltüntetni, akkor fogj egy ecsetet és fess, vagy dekupázsolj szalvétát, de talán még az is megbocsátható, ha csomagolópapírral vonod be. Ezt a dobozt ugyanis hosszú éveken át használod majd újra és újra. Én is csináltam egyet évekkel ezelőtt, ami a mai napig pont olyan jó, mint „újonnan” volt. Azért kellett a doboz, mert az ajándékozott fél bármit kitalált a sima csomagolópírba rejtve, és marha bosszantó volt. Így jártam túl az eszén.
Ha pedig szeretnénk feldobni a csomagolást, nyugodtan nézzünk ki a kertbe, ahogy az adventi koszorúnál is bemutattam, a természet adja a legszebb díszeket. Nyugodtan feldobhatjuk a csomagolást egy-egy fenyőágacskával, terméssel vagy szárított virággal, nagyon hangulatos lesz tőle és még műanyagra sem volt hozzá szükségünk.
Idén karácsonykor merj újítani, próbálj ki új csomagolási technikákat és a Kisjézus szerelmére kérlek, ne tépd szét azt a nyamvadt csomagolást, jó lesz az még jövőre is!
Ti hogy csomagoltok, mik a trükkjeitek, szokásaitok? Gyertek a Facebookra, osszuk meg egymással!
Régi papír, új ajándék
