Kerti metamorfózisok 2019-ben is

Itt az év vége, tombolnak a mínuszok és az olvasókat pofavágásra kényszerítő közhelyek az évösszefoglaló cikkek elején.

De nyugalom! Nem eszik olyan forrón a kását, nem foglak nagyszülői mantrákat idéző, ötven éve elhasznált szófordulatokkal untatni, bár tény, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg egy kalapáccsal össze nem töröm apró darabokra (mondd csak, mekkora köcsög vagyok).

A bevezető most ennyi, jöhet végre a cikk: újévi fogadalmak, hurrá! Már megint baromi egyedi vagyok.

Pont egy éve, hogy gardenistaként osztom az észt innen a laptopom mögül, de így visszagondolva azt érzem, hogy elég rendesen átformált ez az egy év, amit itt láttam és hallottam a többiektől. Elég nagyot fordult a szemléletem ezen a kert/természetvédelem/klímaválság/szeméttermelő kisüzemek vagyunk mindannyian vonalon, ami rendesen rá is nyomta a bélyegét a gondolkodásomra, szerencsére.

Jöjjön tehát 10 fogadalom terv, amit 2019-ben tutira meg fogok valósítani.

1. A kertem-kertjeim életébe elkezdem bevezetni a permakultúra játékszabályait

Bár hozzák is már az 1980-as években betört a permakultúra (a természetben megfigyelhető ökológiai folyamatait utánzó, azok mintájára felépített gazdálkodási forma), néhány ökofalut és lassan szaporodó biofarmot leszámítva a széles tömegek előtt a permakultúra ismeretlen maradt.

A kertépítők világában pedig nem, hogy nem jelent meg még részleteiben sem ez a fajta gondolkodás, de a ’90-es évek eleje óta mintha kifejezetten a természetes kertkialakítás ellenében hatott volna minden olyan erő, ami a hazai kertész-kertépítő társadalmat mozgatta.

Amerre nézünk az elmúlt csaknem 30 évben, mindenhol tujasorok, idegenhonos örökzöldekkel telepakolt kertek, szigorúan pitypangmetes, steril, agyonműtrágyázott gyepek, térkőrengeteg és műanyagszemét-jellegű kerti “díszek” hada uralja a kiskerteket.

Persze nem gondolom, hogy én akkor majd most megváltom a világot és Magyarország egy csapásra ökokert nagyhatalom lesz, de onnantól legalább a saját tapasztalataim alapján oszthatom az észt az arra fogékonyaknak.

2. Mélymulcsos kertművelés

Ez igazából a permakultúra egy kis szelete. Azért vettem mégis külön, mert arra nagyon alkalmas, hogy népszerűsítse a permakultúrát azok körében is, akik soha nem akarnák a kertjüket egy erdőszéli, gazos-bozótos “senki földjévé” alakítani. Mert sokan sajnos így vannak a permakultúrával. A Facebook-os kertes oldalak fotógyűjteményei évtizedek alatt hozzászoktatták a szemünket az – egyszerűség kedvéért – most csak “steril”-ként jellemzett látványhoz. A mélymulcsos ágyásba viszont pont az a jó, hogy a látványa nem “zizi”, sőt. Egy szépen, precízen kialakított mélymulcsos ágyás egészen rendezett, egységes képet ad, a pozitív hozadékai pedig – kevesebb öntözés, sokkal kevesebb gyomlálnivaló, stb. – nagyon is segítenek abban, hogy általa könnyen népszerűsíthessük a permakultúrás gazdálkodást.

3.  Zöldtetős kukatároló

Ami Magyarországon a ’90-es években az automata öntözőrendszer, az volt a 2000-es években a zöldtető. Aztán 10-15 év alatt az öntözőrendszer a kertek egyik alapja lett, az ára a teljes kertes költségekhez képest jelentősen lecsökkent főleg azután, hogy megjelentek a DIY módszerek.

Ma pedig a zöldtetőkre sem kell úgy tekintenünk, mintha valami elérhetetlen álom lenne, amit csak a leggazdagabbak engedhetek meg maguknak. Igaz, hogy egy épület vagy egy garázs tetején egy szakszerű zöldtető jelentős költség, a technológia elterjedésével és a zöldtetőket telepíteni képes cégek számának növekedésével ez is sokkal közelebb került a tömegekhez (a jó, a tömegek felső 10-20-23 %-hoz).

Viszont…

Ezt is meg lehet csinálni otthon, házilag, én is így fogok tenni. 20-30 ezer forint pedig nem az az összeg, ami földhöz vágja az embert. Oké, ennyiből nem a garázs tetejét fogom bezöldíteni, csak a kukatároló tetejét. De hát a zöldtető az zöldtető, és legalább az enyém. A többi kit érdekel?

4. Zöldtetős madáretető

Nem, egy zöldtetős madáretetővel tényleg nem fogom megállítani a globális felmelegedést, nem csökkentem vele a városi-települési térkőrengeteget, ellenben baromi jól fog kinézi, és nekem lesz a környék legszebb és legmenőbb madáretetője. Elég ennyi? Elég hát!

A madáretetőket egyébként is szeretem a kertben. Ha pedig olyan a kivitelezése, a külseje, akkor nem csak hasznos a téli hónapokban, de egész évben dísze lehet a kertnek.

5.  A zero waste ösvényéről a zero waste útjára sétálok át

Pár hete belekezdtem ebbe az “őrületbe”, amibe igyekszem nem őrült módjára, önsanyargató módon beletanulni, hanem szép fokozatosan akarom megismerni, megszeretni és a mindennapjaim részévé tenni.

6.  Lesz csirkém

Na persze nem itt a belvárosban ahol élek, hanem otthon, vidéken, a családi kuckó körül. Otthon épp költözésben vagyunk, az új helyen igazán lesz hely, sok a szabad terület, adott lesz a lehetőség, hogy az újonnan magamra szedett szemlélettel felvértezve, 18 év belvárosi létezés után végre újra, afféle “vasárnapi parasztlegény” legyek. Vissza a gyökerekhez!

7.  Lesz walipini házam

A walipini ház lényegében egy földbe vájt üvegház avagy fóliasátor. Értelemszerűen, az oldalfalak nem üvegből/fóliából készülnek, hanem a süllyesztésből adódóan az anyaföld adja az oldalfalat. Mérettől, kialakítástól és a talaj típusától függően az oldalfalak állhatnak csupaszon, vagy – például laza homoktalaj esetén – lehetnek építettek. Ahová én ilyet fogok építeni, ott 2 méter mélységig homok van, tehát muszáj lesz oldalfalat is építeni a kecónak.

S hogy miért jó ez?

Még általános iskolában megtanultuk, hogy nálunk a talaj kemény teleken is maximum 80 cm mélységig fagy át. Télen alulról a föld folyamatosan melegíti a felső rétegeket. Ez persze nem olyan jelentős fentről nézve. Nagykabátban, szélben fagyoskodva a mínuszokban nekünk szinte mindegy, a talaj 40 centi mélyen -2 vagy +4 fokos. Ha viszont egy ilyen süllyesztett területen növényeket termesztünk, akkor baromira nem mindegy, hogy a fóliasátorban mínusz 1-2 vagy plusz 1-2 fok van.

A földbe vájt fóliaházban ősztől tavaszig kihasználjuk a talaj természetes fűtési adottságát, ezzel rengeteg energiát spórolhatunk meg, a fényáteresztő tető (fólia, üveg vagy plexi) pedig biztosítja az üvegházhatást. A kettő együttese, és még néhány kiegészítő trükk pedig lehetővé teszi, hogy energiahatékonyan és biztonsággal termelhessünk növényt ősztől tavaszig, de egy ilyen építményt akár teleltetésre is használhatunk.

8.  Kipróbálom a komposztfűtést

Ahogy a mélymulcsos ágyás következik a permakultúrából, nagyjából úgy következik a komposztfűtés a walipini házból, bár a komposztfűtés attól függetlenül is kivitelezhető és alkalmazható akár egy ház vagy istálló fűtésére. Én mindenesetre a walipini házamat fogom fűteni ezzel az alternatív biokazánnal.

9.  Fűzfakunyhó

Már vagy 15 éve annak, hogy először láttam képeket a fűzfaépítészetről. Mind a “nagyüzemi” alkotások, mind a magánkertekben megjelenő kistestvéreik baromi ötletesek. S a legjobb bennük az, hogy úgy hozhatok létre valami egészen egyedit, hogy közben egyetlen vödör betont nem kellett megkevernem hozzá, egyetlen műanyag vagy bármilyen mesterségese előállított tárgy nem kellett hozzá, egyedül csak a természet, vagyis az élő anyag.

10.  Végre lesz egy saját kis tavam

Az elmúlt csaknem 20 évben volt szerencsém részt venni kisebb-nagyobb tavak építésében, vagy legalább láthattam az építés folyamatát. 2 éve magam is csináltam egy kis kiemelt tavat/medencét, ami teljesen jól bevált, a betelepített 3 aranyhal pedig nem csak, hogy túlélt benne mindenféle levegőztető nélkül, de kábé a duplájára is nőttek ez idő alatt. Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy akkor lehet többet is építeni, a halak nem lesznek veszélyben, csak a kialakításra kell hasonlóképpen ügyelni (kialakítás-méret, mélység, vízmennyiség, megfelelő növényzet és elhelyezés/árnyékoltság).

Kövess, és meglátod, mire jutok 2019-ben!

Címkék: