Jó három éve élünk együtt egy sisakos kaméleonnal. Az elején persze lövésem se volt, mitévő legyek vele, ennyi idő után viszont már teljes magabiztossággal adok gondozási tanácsokat. Mivel a hüllőtartás egyre népszerűbb, a kaméleonos oldalakra és csoportokba folyamatosan érkeznek az új gazdik, akik általában nem képzett kertészek, így tele vannak kérdésekkel. Ha villantani akarsz a speciális élőhelyekkel kapcsolatos tudásoddal (és hozzájárulni egy érzékeny kis állat boldogságához), jó helyen jársz.
Viszont, kedves, elkötelezett növénymániás olvasó, ha ilyen témában nyilvánulsz meg, kénytelen leszel kicsit átállítani az agyadat. Állatnak otthont adó terráriumnál ugyanis az első és legfontosabb szabály: az állat szükségletei diktálnak. Milyen éghajlatról származik, milyen az élőhelye, mivel táplálkozik? Ezek fogják meghatározni a terrárium berendezését, nem a kertészember szenvedélye.
A mi Kopernikuszunk (Chamaeleo calyptratus) az Arab-félszigetről származik, kifejezetten melegkedvelő, ezért a terráriumában nappal legalább 25 fok van, ezt egy erős melegítőlámpa biztosítja neki felülről. Ezenkívül szüksége van egy UV-lámpára is, a természetes napfény pótlásához. Mi kerül még a terráriumba? Mászóágak, talaj (tőzeg vagy egyéb, könnyen takarítható és nem éles szélű természetes anyag) és NÖVÉNYEK.
Egyrészt mert így lesz a környezet az ő számára izgalmas és természetes, nekünk, nézelődőknek pedig látványos. De nem csak ezért fontos növényt tenni a terkóba, hanem mert a kaméleon a leveleken megcsillanó vízcseppekből iszik – azt mondják, hogy a tányérkában elhelyezett vizet észre sem veszi, és képes szomjan halni mellette. Vannak, akik orvosi fecskendőből itatják az állatkájukat, szerintünk viszont a kaméleon életképes ragadozó vadállat, nem pedig árván maradt kismacska.
Na de vissza a terrárium ökoszisztémájához: 25-28 fok, magas páratartalom és erős UV-sugárzás – ebből következően elsősorban trópusi származású, kifejezetten meleg- és fényigényes növényekkel érdemes próbálkozni. Nagyon fontos: növényevő fajok mellé ne tegyünk mérgező növényeket. A sisakos kaméleon abszolút ragadozó, egyáltalán nem rágcsál levelet, így az amúgy mérgező kislevelű fikusz (Ficus benjamina) és a sugárarália (Schefflera arboricola) a két alapnövényünk. Ezek jól bírják a terráriumi körülményeket, akár hipermarketben is bármikor meg tudjuk venni, nem drágák, és könnyen kezelhetőek.
Azért is szeretem ezeket a felfelé törő növekedésű, dús lombú fajokat, mert a kaméleon fán élő állat, szeret mászni, ezért neki a magas építésű terrárium való, amelyben egy ilyen habitusú növény szépen mutat, a lombok között pedig nyugodtan tud pihenni, hűsölni az állatka. Az is jó megoldás, ha a szobai futóka (Epipremnum) hajtásait körbetekerjük a mászóágakon, ezt az állat és a növény is szeretni fogja. A növényeket nem ültetem be, hanem cserépben teszem a terráriumba, így könnyebb a takarítás és a növények gondozása is.
Ez a trópusi terrárium persze nem megfelelő lakás a sivatagi gekkóknak, agámáknak. Az ő terráriumukba homoktalaj való, amit a kövek, barlangok, száraz ágak mellett például szárazságtűrő pozsgás növényekkel, nem szúrós kaktuszfélékkel, aloé verával tehetünk otthonossá.
És persze a projekt nem fejeződik be ott, hogy az új családtag beköltözik a pöpec kis lakásába. A terráriumi életközösség folyamatos odafigyelést igényel – a növények is. Az igény szerinti öntözés és párásítás mellett ügyelni kell arra, hogy a növények ne nőjenek rá a világítóberendezésekre. Aztán van az a helyzet (a mi tapasztalatunk szerint), amikor egy idő után a növények a leggondosabb kezelés mellett is ráunnak a terráriumi körülményekre, elkezdik lehajigálni a leveleiket. Ilyenkor jön a helycsere – a benti növény kijön „gyengélkedőre”, váltótársa pedig megy szolgálatba. Ha nincs más megoldás, akkor új növényt veszünk.
Amúgy pedig mindenkit bátorítok a kaméleontartásra, mert nemcsak nagyon látványos állatka, de gondozni is egyszerű – némi asszisztenciával kisgyerekek is önállóan el tudják látni. Kevés helyet foglal, teljesen hangtalan, élettartama pedig 4-6 év – ennyit akkor is ki lehet bírni, ha a gyerek közben ráun. Ráadásul bár egyre népszerűbb, még mindig unikum: az embereknek általában leesik az álluk, ha meghallják, miféle sárkánygyíkot tartok az otthonomban. És azt már mondtam, hogy ez a drága lény élő tücskökkel táplálkozik, ezért minálunk decemberben is tücsökciripelés adja a lakás alaphangulatát? Arról pedig, hogy HOGYAN táplálkozik, minden szónál többet elmond ez a kis videó: